A hogyan pedig szintén ott van a Bibliában, Mózes 5 könyve erről szól.
A zsidó vallás meg semmi másról nem szól (természetesen nagyon-nagyon leegyszerűsítve a kérdést), mint arról, hogy ezt a feladatot végrehajtsa az ember, úgy, ahogy az a használati útmutatóban szerepel.
Ez egy meglehetősen egyszerű vallás, nincsenek kínzó hitbeli kérdések, csak a cselekedetek, amelyeket meg kell cselekedni, vagy épp nem szabad megcselekedni, hogy az ember Istennek tetsző életet élhessen a Földön.

idézném a kérdésed.

Hát erről beszélek. Szerintem az efajta megnyílvánulás [sic!] arcon köpése a zsidóságnak-(itt mint vallásnak). Ha valaki szerint a hagyományt meg kell őrizni, de zsinagógába nem akar járni, peszachkor kenyeret akar enni, és kósert meg egyáltalán nem, akkor mégis mi az amit meg szeretne őrizni? A szombatról nem is beszélve….
Melyik hagyományt akarja ma egy nem vallásos zsidó megőrizni? Széder estén kenyeret eszik disznótorossal? Vagy meggyújtja a hanuka gyertyákat a karácsonyfa alatt?
Nem értem….
Lehet, hogy nekem minden csak fekete vagy fehér, és a szürkét nem ismerem….

Max nagyon szellemesen és tárgyilagosan világított rá arra az egyszerű tényre, hogy vannak nem vallásos zsidók. Ők a maguk zsidóságát képtelenek a vallás felől megélni, kénytelenek hát ugyanezt pl. kulturálisan, politikailag (cionizmus) megtenni. Az ő zsidóságuk is zsidóság, ahogy egy karaita zsidósága is zsidóság, egy neológé — bármit ill. bárkit is értsünk e meglehetősen homályos csoportfogalmon –, egy maszortié, egy reformé egy chaszidé is, holott az utóbb fölsoroltak mind rabbinikus zsidók, s ennek dacára mind-mind másképp élik meg a maguk vallásos zsidóságát, ill. zsidóságuk vallásos voltát. Egy reform zsidónak nehezére eshetik elfogadni, hogy valaki aprólékosan megtartja ugyan a kásrut intézményét, de példának okáért nyilvánosan megsért egy öregembert, vagy saját áramlatához tartozó hitközségek sokaságát, vagy boltvezetőként szántszándékkal rosszul ad vissza. (A fordítottjáról azért nem beszélek, mert azt a nézőpontot kellően artikulálja a felekezeti sajtó.) Szerintem az a cél, hogy ha valaki nem is ért egyet a saját vallási meggyőződésétől különböző áramlatok képviselte ideológiával vagy a vallástalan zsidóság öndefinícióival, képes legyen arra az erkölcsi minimumra, hogy megértse a zsidóság sokszínűségét, mely a közkeletű tévedések dacára mindig is kísérőjelensége volt már eleve a vallásos zsidóságnak is. Az általad idézett harcias ateista öndefiníció militáns volta visszatetsző ugyan, de a honi zsidó diskurzusban csak reakció azokra a szintén militáns koncepciókra, melyek egy adott módon vallásos csoport amúgy többé-kevésbé zavaros önmeghatározásából vezetődnek le (lásd pl. a kék színű neológ Luáchot, mely a reformok rabbiját nem rabbinak, hanem “vallási vezetőnek” nevezi, a CH”B”D rabbiját pedig évek óta lefelejti, mintegy kiretusálja a jegyzékből (lásd. i.m. 114. és 130. o.), nyilván lereagálandó azt, hogy a Ch”B”D rabbijai a neológ rabbikat nem fogadják el rabbiknak. (A honi vallásos zsidóság működési mechanizmusai bizony a legkisebb rosszindulat nélkül is leírhatók pszichiátriai fogalmak segítségével.)

“Eddig a cselekedetek kapcsán a “karitatív” cselekedetekről beszéltünk, ide lyukadtunk ki a baptista szeretetszolgálattól.”

Írod, holott a cselekedetek kapcsán elsősorban nem a karitatív cselekedetekről beszéltünk (helyesebben beszéltek előttünk), azt gyógymikve hozta fel szempontként, mint a legigazibb cselekedetet, ami mellett minden más csak bohóckodásnak tűnik. Erre reagáltam azt, amit reagáltam.
Érdekes, amit írsz a cselekvő egyházról, cselekvő hívőkről, de még mindig elbeszélünk egymás mellett, mert te cselekedeten jócselekedetet értesz, míg számomra a cselekvő vallás azt jelenti, hogy maga a vallás nyilvánul meg cselekedetekben, kezdve a Biblia első tevőleges parancsától: Szaporodjatok és sokasodjatok és töltsétek meg a Földet (cölibátusban élők, szevasztok), a kasrut törvényein keresztül, a sabat parancsain át, a kevert ruházat tilalmáig. Sok-sok parancs és tiltás, amit meg kell vagy éppen tilos megcselekedni. Ez maga a vallás, a cselekvés.
Nem mondhatom azt, hogy vallásos zsidó vagyok, de nem tartom a szombatot, a kasrutot, kevert ruhát hordok.
Ellenben nyugodtan vallhatom magam kereszténynek akkor is, ha soha az életben egyetlen szalmaszálat sem mozdítottam meg a hitemből kifolyólag. Fontos jócselekedeteket véghezvinni, de nem kötelező.
Az egyik vallás elsősorban a hitről szól, míg a másik a cselekedetekről.