Miért ekkora para Trianon? Miért a félelmi logika igazgatja ebben a kérdésben is a legtöbb embert? Miért monopolizálta a szélsőjobboldal a Nagy-Magyarországról folyó társadalmi diskurzust? Kínzó kérdések-JP válaszkísérletek.
Figyelem! Erősen szubjektív trianonozás következik!
Az illusztráció nem provokáció.
Ma sok olyan ember él Magyarországon - köztük sok magyar zsidó is -, akik “Trianon” hallattán szabályosan összerezzennek. Nagy-Magyarország említését vagy akár a Nagy-Magyarország matricákat az autókon ösztönösen implicit fenyegetésnek élik meg. A fenyegetettség zsigeri érzete mögött egy félelmi logika húzódik: aki nem utasítja vissza a “nagy-magyarországos” érzeteket és gondolatokat, az a revizionizmus, a nacionalizmus, az antiszemitizmus és egyéb “ordas eszmék” mimimum cinkos, de inkább tevékenyen vétkes támogatója. Némi empátiával érthető, sőt akár méltányolható is ez az álláspont (vagy inkább érzet), hiszen “Trianon” nyomán olyan politikai-társadalmi folyamatok zajlottak le Magyarországon, amelyek egyenesen 1944-ig vezettek. Soros György mamája mondta: “Ha a magyarok szájukra veszik Erdélyt, másnap viszik a zsidókat”.
A Holokauszt mellett ez a másik magyar történelmi esemény, amelyhez ezernyi hisztéria és tömény mennyiségű patológikus viselkedés társul.
Szeretnék emiatt is egy alternatív Trianon (avagy Nagy-Magyarország) értelmezést adni, amely esetleg maghaladhatja Soros György mamájának parázós narratíváját (with due respect to Mrs. Soros). Nem kiforrott gondolatokról van szó, ezek inkább érzetek:
Szerintem “Nagy-Magyarország” ma rengeteg magyar számára az “eltűnt nagyság” szimbóluma. Sokaknak tűnhet bizony úgy: ez az ország akkor volt utoljára sikeres. Ez a nemzet akkor lehetett utoljára igazán büszke. Akkor tudott igazán jelentős lenni. Akkor lehetett utoljára igazán optimista és bizakodó.
Ezzel a mai magyar zsidóság pontosan ugyanígy van (még ha ebbe nem is gondolunk bele). Sőt miazhogynagyon is: a magyar zsidóság is akkor tudott utoljára “nagy”, sikeres, büszke, jelentős, optimista és bizakodó lenni. A Nagy-Magyarországon.
Mindaz, amit ma “magyar zsidóságnak” nevezünk, majdnem kizárólag akkor - a Nagy-Magyarországon - keletkezett, akkor jött létre.
Nagy-Magyarországon vált a magyar zsidóság a magyar nemzet részévé. Akkor lett tehát a zsidó “magyar zsidó”.
Nagy-Magyarországon épült meg az összes ma is álló “nagy” zsinagóga. A teljesség igénye nélkül csak néhány: a budapesti Dohány utcai zsinagóga (1859), a budapesti Kazinczy utcai zsinagóga (1912-13), a budapesti Rumbach utcai zsinagóga (1869-1872), az esztergomi zsinagóga (1888), a győri zsinagóga (1870), a mádi zsinagóga (1795), a miskolci zsinagóga (1856-863), a kolozsvári zsinagóga (1886-1887) vagy a szabadkai zsinagóga.
Azóta sem épültek zsinagógáink, azóta is ezekre vagyunk büszkék (még ha üresek is a padsorok).
Nagy-Magyarországon épült az első modern zsidó felsőoktatási intézmény, az Országos Rabbiképző Intézet (1877-ben). Azóta is ez a régió egyetlen zsidó rabbiképző-egyeteme.
Nagy-Magyarországon az 1891-es népszámlálási adatok szerint 612 803 zsidó élt, a társadalom 3.5%-a. Százazrek éltek Kárpátalján, a Felvidéken és Erdélyben. Csak Erdélyben több mint 181.000 zsidó vált hirtelen “hontalanná” Trianon miatt. Kolozsváron, Nagyváradon, Temesváron, Máramarosszigeten, Nagykárolyban, Gyula-fehérváron, Déván, Hátszegen, Körösbökényben jelentős magyar zsidó közösségek éltek: ők mind magyar zsidók voltak, akiknek magyar volt az anyanyelvük, héberül alig, románul egyáltalán nem beszéltek. A trianoni szerződés és a közhatalom váltás nyomán 115 hitközség került román fennhatóság alá és szakított el közel kétszáz ezer magyar zsidót az anyaország közösségeitől. Ugyanez történt a Felvidéken és Kárpátalján is.
Nagy-Magyarországon élt és alkotott az a zsidóság, akikre ma is visszautalunk büszkén, akik minden értelemben a “benchmarkot” jelentik. A teljesség igénye nélkül: a “Trianon előtti Magyarországon” élt és alkotott Lőw Lipót (1811-1875) szegedi főrabbi, Teitelbaum Mózes sátoraljaújhelyi rabbi, Herzl Tivadar újságíró, a cionizmus alapítója, Ballagi Mór nyelvész, Rózsavölgyi Márk zenész, Vámbéry Ármin orientalista, Kiss József költő - a híres magyar zsidók listája ebben a korban sok ezer főt tett ki, hatásuk ma is meghatározó.
Nagy-Magyarország egy multikulturális, multietnicitású állam volt Trianon előtt. A magyar etnikum demográfiailag nem volt hegemón helyzetben: demográfiai-politikai-gazdasági többségének biztosításához szüksége volt a zsidóságra. A zsidók asszimilálódhattak és három-négy generációnak tűnhetett úgy: együtt tudnak sikeresek lenni. Az ő történetük és a magyarság története: egy. Trianonnal szűnt meg ez a multikulturális állam és helyébe hirtelen egy homogén etnicitású nemzetállam lépett. Itt már nem volt szükség a zsidókra, Trianonnal megszünt a zsidóság “stratégiai szerepe”. Sőt: stratégiai szövetségesből stratégiai bűnbakká vált a magyar zsidóság.
Senki nem szívott talán annyit Trianon miatt, mint mi: Trianon után megfordult a félszázados emancipációs trend és ez a folyamat végül 1944-hez vezetett.
Nagy-Magyarországról: beszélünk. Amikor zsidó kávéházakat és színházakat nyitunk a belső-Erzsébetvárosban: Nagy-Magyarországot élesztjük fel. Amikor közép-európai zsidó irodalmat csinálunk: Nagy-Magyarországot csinálunk. Amikor nem a félelmi logika vagy a kishitűség diktálja a gondolatainkat és cselekedeteinket: Nagy-Magyarország szellemét idézzük meg.
Semmiképp sem a revizionizmus szándékával, de azt lehet mondani, hogy Nagy-Magyarország nem veszett el. Nagy-Magyarország ugyanis leginkább egy mentális állapot, egy érzet: egy habitus. Re-konstruálhatjuk?
—
Utóirat: a zsidóknak valaha volt egy Szentélyük, amely Jeruzsálemben állt. Ez a jeruzsálemi Szentély - ahol a “Frigyláda” állt az eredeti mózesi kőtáblákkal - volt az ókori Izrael spirituális epicentruma, a zsidóság legfontosabb vallási és társadalmi központja. Itt végezték Áron főpap leszármazottai - a kohaniták - az áldozati szertartásokat, ide zarándokolt Izrael népe a nagyobb ünnepeken, hogy a jeles napokat együtt töltsék a kor egyik legcsodálatosabbnak tartott épületének közelében. Időszámításunk után 70-ben azonban a római Titus csapatai felgyújtották a Szentélyt, amely megsemmisült. 621 évvel később ezen a helyen építették fel a muzulmánok a Szikla-mecsetet, amely azóta is áll.
A zsidók azóta sem felejtik ezt az eseményt. Minden évben, Áv hónap kilencedik napján (Tisa b’Av) emlékezünk a Szentély elvesztésére, böjtölünk 25 órát. Felelevenítjük, hogy mit jelentett a zsidóság számára az, hogy volt egy ilyen spiritális központ és végiggonduljuk, hogy most mitől más a közösségi létünk.
Az emlékezés mellett azonban már rég (lassan 2000 éve) “túlléptünk” a fizikai Szentély kérdésén: a Szentély inkább metafórává, szimbólummá vált. A zsidóság ugyanis már régesrég új alapokra helyezte vallási és közösségi életét. A Szentélyben bemutatott áldozatokat az imádság helyettesítette, amelynek a gyülekezés háza - héberül bét hakneszet - adott otthont. A zsinagóga a szertartások hiányában a közösség életének legfontosabb helye, megszervezője lett. Az imák mellett a tanulás is jelentős szerepet kapott a zsinagógában, hogy az áldozat élményét a szellemi tudás pótolja. A 12. században élt nagyhatású tudós-rabbi, Majmonidész már le is írta: a zsidóság fizikai szintről (magasabb) metafizikai szintre lépett, amikor istennel való kapcsolatát ilyen új alapokra helyezte.
A zsidóság sikeresen transzformálta ezt a veszteségét. Tudnánk-e Trianon veszteségét is hasonlóképpen transz-formálni?
triaNON–paJESZ graffiti. Forrás: Kétfarkú kutya valóságteremtő központ
—
Email a szerzőnek: hello@judapest.org
shadai,
valami hasonlót gondolok én is, remek bejegyzés, köszi.
Az ilyen írások miatt szeretem a JP-t
Trianon nagyon sokkoló fájdalma a magyar társadalomnak, akár kimondja, akár nem. Nagyjából csak a szélsőjobb mondja ki, meg még ezzel együtt sok mást is..
Fájdalmas és igazságtalan. És mostanában már abszolút visszavonhatalannak tűnik, nem csak a világpolitikai helyzet miatt, hanem mert pl. Kolozsváron 80%-os, Nagyváradon 70%-os, és most már Marosvásárhelyen is 50%-os a román lakosság. Maholnap csak a klasszikus Székelyföldre mondhatjuk, hogy a magyar kisebbség dominál. Onnantól kezdve a Justice for Hungary pólók okafogyottá válnak. A román lakosú városok Magyarországhoz csatolása nem “justice”. Marad a kultúr, sokszínű EU-ban való hit, jelképes határokkal, de ahhoz még szomszédaink annyira nem nőttek fel. Persze mi sem.
A legfájdalmasabb Trianonban az, hogy tulajdonképp sorozatos rossz döntések eredménye. Pedig 90 éve játszuk a világ ártatlan és súlyosan bántalmazott áldozatát. A bántalmazott igaz, az ártatlan nem. Nem nézünk szembe a tévedéseinkkel. Elb..sztuk, és ami még rosszabb, meg sem próbáltuk visszaszerezni. Csak Hitler révén, de azt inkább hagyjuk.
:(:(:(:(
a “meg még ezzel együtt sok mást is..”-t persze pejoratív értelemben gondoltam…
Tehát amit a szélsőjobb kimond, azon mindig ott van a három réteg szar, ezáltal kevésbé legitim, függetlenül a tartalmától.
Remek post. Ez megint igazolja a JP-vel kapcsolatos “pozitív előítéleteimet” :))
Amúgy ajánlom Oli bácsi reakciós postját. Illeszkedik ebbe a képbe.
Fontos megjegyezni “multi-kulturalis”, azaz, tobb nemzetiseg egyuttes “unioja”. Ugy is lehetne mondani hogy az USA elo- modelje. Sajnos a sovinizmus mind a magyar es mind a nem-magyar oldalrol tonkretette es tovabbra is lehetetlenne teszi hogy valaha ilyen alakuljon itt Kozep-Europaban.
Azt is fontos azert megjegyezni, hogy az atlagos gondolkozassal ellentetben, nem mindenki beszelt “magyarul” es nem mindenki ugralt sem azert hogy “Attila leszarmazottja” de a napjaikat sem azzal toltottek hogy szamoljak hogy hany cigany lakik itt, meghogy Amerika mit gondol errol vagy arrol.
Az europai-unio szeritnem egy oriasi nagy csalodas. Emlekeztek a Pal-utcai Fiukra? Na ez az “EU” is igazabol nem tobb, mint egy gitt-rago egyesulet. Egyutt ragjuk a gittet egy kijelolt napon es helyen es ezzel mutatjuk ki, hogy mekkora “baratok” vagyunk.
Magyarul, semmire nem jo, csak arra hogy valakik megint megdumaljak hogy mi jo neked vagy nekem, anelkul hogy megkerdeznek vagy eppenseggel ideutaznanak es sajat szemeikkel latnak, hogy mi is van.
A megoldas:
-Az europai Uniobol kilepni (be sem kellett volna), es a “western” orszagokat nem figyelembe veve, azon dolgozni hogy a szomszed orszagokkal valo kapcsolatokat erositeni es egy oldalra juttni vegre arrol hogy merre hany ora. Kit erdekel az, hogy a nemetek vagy a franciak, vagy eppenseggel az amerikaiak mit gondolnak, mikor a szlovak vagy a szerb a hajunkat cibalja, a roman meg probalja bizonyitani a “Dacia” elmeletet es terjeszkedik a propagandaval, mikozben utalkozva nez a magyar hatarvonalra?
Undorito, es visszataszito maffia brigad aki most iranyitason van sok orszagban,(igen, Magyarorszagon is) es aki le akarja valtani az sem kulonbozik sokban. Egyik kutya a masik eb.
Igen, Trianon elotti Magyarorszag nagyon jo volt, es Trianon fajni fog mindorokke, de nem szabad a multban elni. Inkabb azt kellene nezni, hogy hogyan tovabb, igy megszabdalva is, lehet es kell a jovorol beszelni, mint lehetosegek es jobb elet, de ha mindig csak sirankoznunk es a regi jo dolgokrol bubanatosan almodozunk, akkor jobb ha mar ma kiassuk elore a godrot magunknak, mivel olyan mindegy nem? Egyszer ugy is meghalunk, barmennyire is szeretnenk halhatatlanok lenni.
Kivételesen egyetértek nagyjából a posttal (és nagyon jó az első képaláírás!); ami nincs hangsúlyozva, pedig lényeges kérdése a mai megközelítésnek, hogy szellemi vagy zsidó Nagy-Magyarország ide vagy oda, a terület-visszacsatolások a bécsi döntések által a zsidótörvényekkel, és így a Soával voltak összekapcsolva. Innentől kezdve lejáratta magát az ügy.
zsófi: Az elcsatolt területeken soha nem volt többségben a magyar etnikum, leszámítva valóban a székely enklávét, aminek autonómiát tüstént, de a többit inkább hagyni kéne. A városok - Kolozsvár, Marosvásárhely, Máramarossziget (ez utóbbi csak a zsidóknak köszönhetően; itt relatíve a zsidó volt a legnagyobb arányú vallás amúgy - utána az ortodox keresztény - románok, ruszinok, ruténok -, mondanom sem kell) stb. - magyarok voltak, egy elitista polgári kultúra képviselői (aki fel akart emelkedni, magyarrá kellett válnia, kötelező jelleggel), de a falu román volt, mint a huzat. A felvidéki részeknek csak a legdélebbi csücske, a Csallóköz volt magyar (és ma is az), a többi sose. A nemzetiségi politikáról meg jobb nem is beszélni: ez a legkevesebb, ami történhetett. És a magyar etnikum szempontjából nem történt akkora elcsatolás se - túl van misztifikálva, és a lelki trauma akkora hatású volt, hogy a szellemi nagyságra való képességet is elvette. (De vajon miért volt lételem a szellemi nagysághoz más népek elnyomása és a térségben való dominancia? Vagy ha ez természetes emberi igény (bár aligha túl civilizált), nem természetes igény-e a szomszéd népek szabadsága is? Ha megértjük József Attilát, hogy szar volt neki, amikor Pistinek szólították Öcsödön, mert olyan név, hogy Attila, nincs, nem volt-e szar a szlovákoknak, hogy tótoknak hívták őket? A románoknak, hogy oláhoknak, a szerbeknek, hogy rácoknak?)
Ekezetlen: ez az ország soha nem volt az USA előmodellje, sohasem volt unió. Más népek nemzeti fölényen alapuló elnyomása folyt. Az EU gittegylet, de még mindig jobb, mint az ENSZ, ami meg sóhivatal. Példát vehetne a Fővám térről, ahol a sóház épületében azóta a Közgáz egyik szárnya van.
Shadai: és nem akarok rosszindulatú lenni, de Nagy-Magyarországon volt az utolsó európai vérvádper is, ha teljes képet akarunk adni…
Ez igen, egy ilyen véleménnyel már lehet valamit kezdeni.
Azt azért hozzátenném, hogy az a bizonyos “metafizikai transzformálás” számomra részben megdől a cionista aktivitás láttán, hiszen – ha történt is ilyen transzformálás bizonyos esetekben – a cionizmus lényegében nacionalista és irredenta, s a siratófalnál állók valójában a trianoni kereszt alatt sírókhoz hasonlatosak.
Magam részéről a nemzetállam szűkös koncepcióját valamiféle lefejezettségnek tartom (vö. szavaiddal: “Trianonnal szűnt meg ez a multikulturális állam és helyébe hirtelen egy homogén etnicitású nemzetállam lépett”). Ugyanakkor szűkösnek látom a zsidóság választottság-koncepcióját is – elnézést, ha valaki számára e véleményem szentségtörés –, amely újfent tükörképe a szűkösen birtokolt nemzetfogalomnak. Mindemellett személy szerint a Monarchia világát az USA-hoz (valamint a jelen EU-hoz) hasonlítani teljes félreértésnek gondolom. A “multikulturalitás” a Monarchiában mást jelentett. Világos határok jelölték ki a kultúrák helyét, és az egész nem “regionális”, hanem hagyományos jelleget öltött.
Ilyen keretek között látom annak értelmét, hogy valóban jól értsük: “Semmiképp sem a revizionizmus szándékával, de azt lehet mondani, hogy Nagy-Magyarország nem veszett el. Nagy-Magyarország ugyanis leginkább egy mentális állapot, egy érzet: egy habitus. Re-konstruálhatjuk?”
Dolgozunk rajta. Szándékoltan álmodozunk, és szándékoltan vetjük fel nem egészen megvalósult, nem egészen kikristályosodott koncepciók továbbgondolási lehetőségét:
http://konzervativok.blogspot.com/2008/05/monarchiai-szp-napok-plusz-kt-tredk-egy.html
http://konzervativok.blogspot.com/2008/05/mi-lett-visegrdi-hrmakngyek-illetve-az.html
kol hakavod, ez post a javából, nagyon jó, el vagyok ájulva, kellemessé tette ezt az esős szerda éjjelt:)
Fura, de AZT az illusztrációt most vettem észre.:)
“Az illusztráció nem provokáció”.
Azért szerintem viszont fogjuk látni a kurucinfón…(Mármint azok, akik nem tartják be a fogadalmukat:)
Nincs mit hozzátenni, köszönjük ezt az írást.
Ugyanez igaz német vidékre is. A német identitású zsidót, aki legnagyobb számban Ausztriában élt, Ausztria Magyarországnál is nagyobb arányú szétszaggatása tette kissebbséggé az immár németté vált csonkaausztriai társadalomban. Ausztriának a Monarchiában éppúgy szüksége volt a német zsidóra Ciszlajtániában, mint nekünk a magyar zsidóra Transzlajtániában. A leopoldstadti zsidó idegenségét a németségen belül a Monarchiában még csak csekély számú -ám annál hangosabb- ausztriai nagynémet nacionalista hangoztatta. Az ő hangjuk is csak akkor fog érvényesülni, amikor a birodalom hijján németté válni akaró ausztriai és anyaországi német nemzetállamban a zsidók egy a többségi társadalom számára immár nem -elsősorban a pánszlávizmussal szembeni- szövetségesként megjelenő a többséget erősítő csoportból, egy a német többségtől különböző kissebbséggé válnak.
Én sokat gondolkodtam mostanában azon, hogy a történelmi Magyarország bizonyos értelemben a mai USA-hoz hasonlít. Elsősorban azért, mert mindkettő soknemzetiségű. Persze a párhuzam ennyiben nem merülne ki, lássuk pl. az USA zászlót :D
ez a párhuzam a zászlókkal nem feltétlenül áll. az Árpád-sávos zászló ugyanis a középkoi magyar állam jelképe volt, míg a piros-fehér-zöld trikolór az, ami a reformkorban a modern polgári értékek és a haladás jelképévé vált.
(ígyhát aki az Árpád-sávos zászlót indentitáskifejezésnek választja, az a középkori Magyaroszágra “szavaz” (vagy a nyilasokra szintén errefelé identitást kereső nyilasokra), míg a multikulturális és soknemzetiségű (polgári) Nagy-Magyarország jelképe a nemzeti szinekként is ismert piros-fehér-zöld volt.
a magam részéről én is ez utóbbit preferálnám.
Szerintem képesek leszünk transzformálni és már el is kezdődött. Az ilyen írásokkal, mint a tiéd. Az én gondolataim erről a dologról hasonlóak (kivéve, hogy én nem a zsidóság szempontjából szemlélem a dolgot).
Köszönöm, jólesett olvasni.
Respect.
Éljen a nemsoviniszta magyarságtudat, multikulti Nagy-Magyarország.
Ez tényleg fontos és fájó téma mindazoknak, akik családi vagy kultúrális kapcsokon keresztül erősen kötődnek a nagy nemzetállam képéhez. Baromi jó, hogy egyre erősebb ez a folyamat, ami a szélsőjobb tematizálásából kiragadja a valóban fontos témákat és értelmes diskurzust próbál teremteni.
Ez nem egészen így van drc!
Egyrészt az árpádsávos zászló a multikulturális kora-középkori társadalom zászlaja, az szláv, besenyő, kun, szász, jász, kazár népek lakta királyságé, a feudális közigazgatás számtalan ispánsága, gróf és hercegsége közé ékelődő tucatnyi autonóm területre (kommunák és székek) felosztott ország zászlaja, azé az országé, ahol az Árpád-házi királyok az adószedést például zsidóknak adták bérbe.
Míg a trikolor a multikulturalitást felszámoló nacionalista modern polgári Magyarországé, azé a centralizált és magyar nacionalizmusra épülő államé, amely a közigazgatást egységesítette, felszámolva az autonómiákat, amely a semleges latin államnyelvet a magyar kissebbség nyelvére cserélte, amely nem annyira a feudális kötöttségek alól, hanem sokkal inkább a polgári Magyarországon lenézett vallásuk alól felszabadított zsidóktól az identitásvesztéssel járó asszimilációt várta el.
Nem azért lengeti a kortárs szélsőjobb ezt a szászlót, mert elutasítja a polgári Magyarországot, itt egyértelműen azzal a másik zászlóval való hasonlatossága szolgált ürügyül a zászló lengetésére. Legalábbis a kilencvenes években. A XXI. században az árpádsávos zászló egyfajta ellenkultúra jelképe lett. Egy rettentően korrupt és szar liberális demokráciával szemben lengetik, mert e libdem egyes híveit bosszantja a csíkos zászló. A zászlót lengetőket már csak azért sem érdekli, hogy valójában mit jelképez ez a szálót, mint ahogy a lengetésen megbotránkozókat sem érdekli, hogy a trikolor pontosan annak a szűklátókörű, nacionalista Magyarországnak a jelképe, amely most éppen csíkos rongyokba öltözik.
“Az emlékezés mellett azonban már rég (lassan 2000 éve) “túlléptünk” a fizikai Szentély kérdésén: a Szentély inkább metafórává, szimbólummá vált. A zsidóság ugyanis már régesrég új alapokra helyezte vallási és közösségi életét.”
Ez így van, de ne felejtsük el, hogy ettől függetlenül nagy a várakozás a harmadik Szentély felépítését illetően, az imákban is állandóan megjelenik ez a gondolat. És itt nem valamilyen elvont, szellemi szentélyről, hanem egy nagyon is valóságos, a Moria-hegyen álló kőépületről van szó, kohénokkal, áldozatokkal, oltárokkal, meórával, stb.
Egyébként Izraelben ha valaki a magyarországi zsidóságról, vagy úgy általában Magyarországról beszél, szinte mindig Nagy-Magyarországra gondol. A munkácsi rabbit, az ungvári rebbét senki se “ukránozza le”, ahogy a krecsnyefi (Karácsonyfalva), vagy klajzenburgi (Kolozsvár) rebbét sem románozzák. És persze Presburgról (Pozsony) és a Chátám Szóferről is mindenkinek a magyar zsidóság ugrik be, nem tóték.
A Meá Seárim mélyén fekvő Bátéj Hungárimban van is egy Kikár Hungáriá Hágdolá, azaz Nagy-Magyarország tér. Kurucék jöhetnek koszorúzni:-)
Végre!
Egyszerűen nem bírom, amikor a szélső és jobboldal kisajátít magának olyan történelmi eseményeket, szimbólumokat, amelyek az egész nemzet számára fontosak. A hasonló írásokkal kellene a más politikai nézeteket vallókat is bátorítani arra, hogy igenis merjék felvállalni álláspontjukat. Attól még nem vállnak automatikusan szélsőségessé.
Köszi Shadai!
Jó írás.
hamalach hagoel: azt hiszem ez a téma (’metafizikai’ és ‘fiziakai’ Jeruzsálem) majd megér egy önálló posztot is. A Meá Seárimról írtak is nagyon érdekesek, engedélyeddel ki is egészíteném a posztomat ezekkel az infókkal
Ok, ha eljutok a helyszínre, lövök egy fotót is az utcatábláról.
bobcs bocs shadai, tudom, hogy megradagtam a lényeget, és nem is fontos, de vámbéry nem volt zsidó. református volt.
vagyis hát kikeresztelkedett.szerintem akkor nem számít annak…
azért Nagy-Magyarországon sem volt arany életük a zsidóknak: lsd. Tiszaeszlár. azt gondolom, hogy az akkori gazdasági és politikai elitbe bekerült zsidók asszimilálódva érezhették magukat (és nagyrészt nekik is köszönhető az a sok minden szép, ami akkor épült, indult). a mélyben viszont már akkor is ott lappangott az a gyűlőlet, amely később felszínre kerülve pusztított. és éppen a zsidó elitre való hivatkozással.
más: Kosáry Domokos mondta Trianonról (és ezért sokan nem szerették), hogy “Nem kell mindig beszélnünk róla, de mindig gondolnunk kell rá.” ez igaz magyarra, zsidóra, magyar zsidóra, …
blogen:
Amit a zászlóról írtál, az nagyon helytálló meglátás.
A demokráciával kapcsolatban megjegyzendő, hogy nálunk egyszerre van listás és egyéni szavazás, a visszahívás intézménye nélkül, ami állami berendezkedésünket cseppet sem teszi demokratikussá. Ugyanakkor alapvető alkotmányos intézményeinket a pártok egyetértés hiányában képtelenek működtetni. Ezt majd még kifejtem, de lehet h Shadai részletesebben el tudja magyarázni :D
Remek írás, dobog revizionista szívem!
Igen RP, igazad van, ez egy nemzet dolga, de nem mondanám, h a szélsőjobb kisajátítja, hanem a társadalom többi része nem fogadja be a gondolatot. És már az, h a liberális apukám a gyász-szalagot a szívem fölött meglátva elismeri, h hát igen, azért minden újságnak minimum egy cikket illene lehozni a dologról június 4-én az jelzi, h igény lenne rá.
Justice pour Hongrie!
Nagyon érdekes és jó bejegyzés! Két megjegyzés hozzá. Azzal a felvezetéssel, hogy pestiként 7 évig éltem és dolgoztam Erdélyben.
1. A cikkbe, és voltaképpen az egész problémafelvetésbe be kell venni az “anyaországon kívül rekedt” magyarok gyötrelmeit, mert azok. Nagyon megalázó helyzetbe kerültek ugyanis, és ők azok, akik napról napra, bevásárolva meg tévét nézve stb. Trianon realitásával szembesülnek. Nagy munka nekik az emberi méltóság megőrzése, vannak erre jó és pocsék módszereik stb. Ezt ahhoz a mondathoz csatolom, hogy “Senki nem szívott talán annyit Trianon miatt, mint mi…”, nem vitatva, hanem nagyon erősen hozzá tartozóan.
2. Mikor Horthy bevonult Kolozsvárra, az összes magyar zsidó (másféle nemigen volt Kváron) az utcán volt, és várta. És a visszaemlékezésekből lehet tudni, hogy többnyire éppúgy sírtak, mint mindenki más.
Hát igen…
Először is sziasztok :)
Afehad: amit mondasz, az nagyon sarkallatos így. Az, hogy az elcsatolt területeken soha nem volt többségben “a magyar”, a mai napig vita tárgya, annyi azonban biztos, hogy a “román” bevándorlás a 16. század körül nagyon felerősödött és állandóvá vált, továbbá, hogy a török hódoltság idején a délvidéken hatalmas emberveszteségek voltak, amik lehetővé tették és felgyorsították a déli szláv bevándorlást (több történész különben a “magyarok” létszámbeli megcsappanását pont a török hódoltságra vezetik vissza, de csak találgatások vannak, hogy a 17. század végére milyen arányban voltak “magyarok” [30-40% köré teszik, melyet, mint köztudott, a történelem során úgy tornáztak fel abszolút többségre, hogy a végén a zsidóságot is ide sorolták]). Pontos inforációk vannak a Határon Túli Magyarok Hivatalának oldalán, érdemes szemezgetni. De hogy miért is teszem idézőjelbe a “magyart”, “románt” stb? Az ok az, hogy a 19. század előtt ezeknek a fogalmanak nincs igazán értelmük, mivel ekkor indult be hazánkban is a “nemzetépítés”, mely az említett és nem említett problémák forrása lett. Magam is azt vallom, hogy Trianon tulajdonképp egy majd 150 éves “idiotizmus” végkifejlete lett, de érdemes levenni a szemellenzőt, és látni, hogy ez bizony Nyugat-Európában sem ment másképp. A francia nemzetépítés az egyik legjobban feltárt (sajnos a szerző nevét nem találtam), mely megmutatja, hogy mind az eszközök (nemzeti nyelv az iskoláztatásban, közigazgatásban a latin helyett stb), mind a kiindulópontok (körülbelül a népesség 40% beszélt Franciaországban franciául, mely a 19. század végére felment 90%-ra az utalt és emített eszközök miatt. A különbség csupán annyi, hogy míg Franciaországban ezt véghezvitték, Magyarországon csak félig, és nem csoda, hogy a nemzeti öntudatra ébredt “népek” nehezményezték az asszimilációs kényszert. Ezt csak azért írom le, hogy ne higyjük azt, hogy ez akár még a “testvériség, egyenlőség, szabadság” országában is különbül ment volna végbe.) hasonlóak voltak, és miképp mentek ezek végbe Európában.
Példálóztál romániai, erdélyi városokkal. Zsófinak teljesen igaza van abban, hogy sok nagyváros (Kolozsvár, a parciumi Nagyvárad stb) bizony abszolút többségben magyar lakta városok voltak még a nyolcvanas években is, melyet a ceausescui rezsimet követő tömeges városba áramlás változtatott meg a kilencvenes évek elején (lásd pl Marosvásárhely és a történések).
Befejezésképp, mivel nem akarom teleírni az egész oldalt, szerintem Trianon nem azért trauma, mert megtörtént (ahogy nézem a délszláv eseményeket, vagy a belgiumit, írt stb metörtént volna maga a szakadás később is), hanem azért, mert teljesen magyar lakta, vagy “magyar lelkű” területek lettek elcsatolva. Most erre lehet mondani, hogy “de megígértük stb stb”, itt nem ez a lényeg, és nem is feltétlen az igazság (egyik nép em érdemli meg azt, ami a magyarsággal történt, és az I. világháborúban egyértelműen Magyarország kapta a legnagyobb bűntetést), és ez az arány abszolút nem volt kevés. Utána kéne néznem, de már így is kisregényt írtam, de a mai napig a trianoni területeken élő magyarság ~15-20%-a él az elcsatolt területeken, ami azért mutat valamit amellett, hogy milyen világégések voltak az elmúlt 90 évben (hogy az erdélyi zsidóság “eltűnéséről” már ne is beszéljünk)…
Szentély-párhuzam: nem rossz, de kicsit sántít. Nem csak azért, mert - mint arra h”m h”g is emlékeztetett - ma is vannak, akik a Szentély fizikai valójában való újjáépülését remélik és várják, hanem mert a Szentély és az áldozati kultusz visszaállításának vágya mellett (vagy benne) ott van az Erecbe és a Jeruzsálembe való visszatérés kétévezredes reménye és vágya is, ami viszont napjainkra a “metafizikai szintről” visszakerült a kőkemény tárgyi valóság szintjére.
Vámbéry zsidó volt
http://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%A1mb%C3%A9ry_%C3%81rmin
Once a Jew, always a Jew. Ez a zsidó álláspont. :)
Kedves Hamalach Hagoel,
Azt se felejtsük el, hogy ezt a nagyon valóságos, nagyon kőből épült épületet a zsidók a messiástól várják, azaz a 3. szentély majd az olam hababan fog felépülni, ami tekintve az olam haba-ról alkotott elképzeléseket, gyakorlatilag metafizikai várakozás.
Még a legelvadultabb, robbantgatásról (ti. a mecsetek felrobbantásáról) álmodó szélsőségesek is csak a messiást akarják siettetni, nem pedig felépíteni a szentélyt, szemben azokkal a magyar szélsőségesekkel, akik tankokról álmodoznak.
Egyébként a zsidók nagymesterei a csomagolásnak (és most nem a hivatásos rettegők ágy alá készített bőröndjeiről beszélek), az áldozatokat imába csomagolták, a szentélyt üvegpohárba, vakolatlan faldarabba, az országot koporsóba, imába, tanulásba, a mezőgazdasági törvényeket a testükre (lásd pajesz) és még lehetne sorolni hosszan a kényszerűségből transzformált, metafizikaivá változtatott fizikai dolgokat. Tudunk csomagolni, na, ezáltal tudunk alkalmazkodni és ezáltal tudjuk átmenteni a kultúrát nemzedékről-nemzedékre úgy, hogy az élő szövet maradjon, ne merevedjen kővé, ne váljon saját maga emlékművévé.
Jó látni, hogy másfelé is elindult egy ilyen folyamat Trianon kapcsán (és remélhetőleg nálunk meg a Soa kapcsán fog elindulni 1-2 generáció múlva ugyanez és egy idő múlva nem fog kiemelkedni a Jom Hasoa Tisa Beav vagy a Szfirat Haomer napjai közül).
Igen ezen énis meglepődtem, akkor most Vámbéry zsidó volt vagy sem? És ha az is volt, szerepet játszott ez az identitásában, zsidónak vallotta magát? Meg ez annyira nem egy zsidó név…
Születési neve Vamberger Hermann.
Az általam előbb írtakhoz még annyit, hogy egy normális Trianon-kép és Trianon-fájdalom az, amivel az ún. “határon túli” magyarokat (köztük magyar zsidókat) támogathatjuk. És nem a Trianon-parával, sem pedig a körülöttünk élő többi nemzet utálatára építő magyarkodással. Mivel ilyen látásmód nem igazán létezik Magyarországon, ezért aztán sikerült az állampolgárságos népszavazással sok ottani magyarnak (a többségüknek) nagyon nagy fájdalmat okozni.
Több ilyen bejegyzés, több normalitás! (Ld. több JP, több ünnep…)
És még valami, amit a magyar zsidóság Trianon és a Ceausescu munkája nyomán elveszített: a székely szombatosok. Akik anno önszántukból bementek a marosvásárheli gettóba, hogy ott a helyük. Megérdemelnének egy jó hosszú bejegyzést a JP-n!
eszté (szt): ha van, kedved, megírhatnád! én nem tudok sokat róluk.
Ez a nemzetállam kérdése is érdekes. Trianonnal Magyarország nem lett nemzetállam szerintem, sőt, ha most megnézzük, ha jól tudom Magyarországon 11 bejegyzett nemzeti kisebbség él (a zsidóság nem az, hanem vallási csoportként van számontartva), romák, svábok, szlovákok, románok, rutének, horvátok, szerbek stb stb… Az, hogy nagyobbrészt magyar ajkúak lakják az országot és lakták Trianon után, na az igaz.
Ezt hívják nemzetállamnak Zzoli.
Oké, Shadai, gyűjtögetek még anyagokat!
shadai: tévedés. a nemzetállam lakossága ethnikailag _homogén_. amit a köznyelv nemzetállamnak hív, az a legtöbb esetben nem az.
csak két gondolattal szeretném kiegészíteni
szerintem a magyarországi trianon ellenes érzelmeket nem idehaza, hanem a határokon túlról szítják, hiszen a környező országokban élőkben, amikor a magyarokra gondolnak jogosan él az a paranoia, hogy esetleg egyszer még visszavesszük azokat a területeket, amelyek hozzánk tartoztak.
Azért gondolom, hogy jogosan, mert ha esetleg nem sikerült volna nekik asszimilálni vagy tönkretenni az elcsatolt terülteken élőket ilyen nagy számban, akkor azok a területek a “határok nélküli Európában” Magyarország részeivé forrtak volna vissza, mindenféle területi revízió nélkül is.
…
Ki tudná jobban megérteni egy zsidó érzelmeit az antiszemitizmussal szemben, mint az a magyar ember, aki átélte trianont és hatására családját meghurcolták és a szülőföld (szűkebb értelembe véve vett, talán nevezhetném szülőhelynek is ;-)) elhagyására kényszerítették, később pedig a saját nemzettársaitól kell megkapnia a kirekesztettség érzését…
Furcsa dolog egyébként egy francia települést utálni,
trianon számomra a magyar tanácsköztársaság politikai inkompetenciáját tükrözi, és azt a lehetőséget, illetve tanulságot vonom le a történtekből, hogy egy hozzá nem értő vezetőgárdával milyen szinten lehet tönkretenni egy országot (nem csak területi, hanem szellemi értelemben és minden egyéb értelemben is)
“ha!” Soros György mamája nem fogalmazta volna meg ilyen szépen a sztereotípiáit, akkor ma lehet, hogy nem a szélsőségesek, hanem a liberálisok tüntetnének trianon alkalmával, magyarellenesség okán a környező országokban?…
;-)
Nü, ez az egyik legnagyobb hatású post, amit eddig olvastam!
Igazán jól esett:)
Köszönöm szépen sok más ember nevében is!
“Még a legelvadultabb, robbantgatásról (ti. a mecsetek felrobbantásáról) álmodó szélsőségesek is csak a messiást akarják siettetni, nem pedig felépíteni a szentélyt, szemben azokkal a magyar szélsőségesekkel, akik tankokról álmodoznak.”
Hát, én nem látok akkora különbséget. A tankokról álmodó nagymagyarországisták számára a szétszakított nemzet egyesítése ugyanúgy magasztos, szent és szellemi dolog, és ugyanúgy a nemzet “boldogságának” eljövendő idejeként gondolnak rá.
Csak gratulálni tudok a bejegyzés írójának. Nagyszerű és teljes mértékben helytálló a cikk. Az ilyen és ehhez hasonló írásokra nagyon nagy szükség van a mai viszonyok között.
Szabó György
ZZoli: nem akarok belemenni (mert nem lényeges), de akkor a te definíciód szerint egyáltalán nem léteznek nemzetállamok. Franciaország (”a nemzetállamok protoitípusa”) sem az, hiszen élnek ott pl. bretonok (kelták), baszkok is, az 5 milliós arab lakossgról nem is beszélve.
Szabó György és többiek: köszönöm!
Kedves Muki, a különbség ott van, hogy a nagymagyarországisták szeretnék ezt önkezűleg megtenni, csak lehetőségük nincs rá, míg a fundi zsidók nem szeretnék önkezükkel felépíteni a Szentélyt.
fizikai vs. metafizikai sík. Ez a különbség (és hangsúlyozottan különbség, nem pedig sorrend vagy értékítélet). Egyik sem jobb, mint a másik, csak a cél különbözik.
éredekes irás az első, de persze nem mentes az elfogultságtól. Bár nem olvastam el minden beirást, de a tiszaeszlári pert és környezete is beletartozik a Nagy-Magyarország képbe. Bizony
Shadai irja:
“Once a Jew, always a Jew. Ez a zsidó álláspont. :)”
Khm, a nackó meg én vagyok… ez valami népnemzeti zsidóságfelfogás? (igen, provokativ vagyok)
A poszt meg teljesen jó, örülök, hogy belevetted id. Soros véleményét, és azt is, hogy ezen jó lenne túllépni, minden kézenfekvő asszociáció ellenére.
shadai: gyakorlatilag így van. a definiciót nem én fogadtam el, hanem a “szakma”. különben “Franciaország, mint a nemzetállamok prototípusa”-ról lásd az első bejegyzésem…
Szobatudós: a zsidó “státusz” a rabbinikus felfogás szerint nem szüntethető meg. A “kitérés” eredménye nem egy gój (nemzsidó), hanem legfeljebb egy “rossz zsidó”. A zsidó vallási törvények szerint az számít zsidónak, akinek édesanyja zsidó vagy betért. (A JP szerint pedig..)
már csak 1900 év és nálunk is metafizikai szintre lép a Trianon-para. mit mondjak, biztató. érdekes, hogy mi ilyen múlton rágódó nemzet vagyunk, ahelyett, hogy előrenéznénk.
egyébként van arra történelmi példa, hogy egy ilyen “trianon-helyzetet” egy nemzet valaha is visszacsinált? mármint tartósan. nem elzászra és a többi 20.századi visszavételre gondolok.
shadai, kösz
No még egy plusz gondolat, talán nem is annyira off.
Az ukránok az Antal-kormány idején visszaadták volna kárpátalját, de a marhára “nemzeti” A J és bűnbandája ezt visszautasította. Már csak ezért is megérdemelte AJ azt a bizonyos halálnemet (szerintem).
Én is csak gratulálni tudok ehhez az íráshoz!
Egyébként a szerbek valami hasonlót élhetnek át mint mi Trianonnal.
Volt egyszer egy nagy Jugoszlávia most pedig darabokra esett szét…
Például a lengyelek ecodavid. A mai Lengyelország formájában egész szépen helyreállították az ezer évvel ezelőtti éppen keresztény hitre térő Lengyelországot. No persze ehhez szükség volt rá, hogy a lengyelek 1939-től kezdve egy meglehetősen brutális, népírtó, majd a háború után milliókat elüldöző politikát folytassanak.
blogen: de ők két nagyhatalom között pattogtak, az ő érdekük is volt, hogy elhelyezzék Lengyelországot vmi számukra “igazságos” placcon a két ország között. mi meg itt sok kis nemzetállam közé vagyunk beékelődve ugyancsak nemzetállamként. még országot is könnyebb csinálni, mint határokat módosíttattni diplomáciai úton.
Nagyhatalmak nélkül is megy, lásd: Törökországot, igaz ők még a folyamatban lévő Trianonjuknak vetettek részlegesen véget, hiszen a török Törökország harmada így is elveszett, Gondolok itt a nemzetiségileg is török Európára a Balkánon. Önerő + megfelelő helyezkedés a titka. Arról viszont nem tudok, hogy egy állam jelentős katonai és anyagi áldozathozatal nélkül, diplomáciai úton visszakerült volna a térképre.
Remek post, nem is írok semmit, olyan jók a hozzászólások is. Respa!
shadai: kösz ezt a posztot, nagyon rendben van
eszté: ha megírni nem is lesz végül kedved (legyen, ha kérhetem én is :), ha van forrásod, oszd meg velünk is, please. tulajdonképpen a magar történelmi hagyományok közül szerintem egyedülállóan érdekes jelenség dávid ferenc figurája, aki végigjárja a xvi. századi erdélyben a reformációt, és még az unitáriusból is továbblép az ún. szombatosság felé. ahogy én tudom, ez akkoriban is forradalmi és egyedülálló lépés, ha úgy általában a xvi. sz. protestantizmusnak van egy “zsidózós” vonzódása (pl. zsoltár-kultusz), a szombatosok mintha erdélyi unikumok lennének. szerintem ez egy nagyon érdekes kultúrtörténeti vonulat, “metafizikailag” előzménye az amcsi neoprotestáns (”evangéliumi keresztyén”) izrael-pártisággal is
Vasika, jelentkezni fogok. Egyetértésem - leszámítva utolsó tagmondatot. A székely szombatosok “következetesen”, radikálisan végigcsinálták az unitárius projektet, befejezték a gondolatmenetet; szerintem ez más, mint a mennyei és a földi Jeruzsálem egymásravetítése (finoman fogalmazva). De egy olyan érdekes, különös jelenség ez, hogy több interpretációja is lehet. Tudtommal a bibliográfiája sem túl nagy. Halló, vannak itt az olvasók közt kutatói, szakik?
Shadai, azt éreztem, ilyen emberekkel mint Te, szivesen építek egy Új Magyarországot.
Jól esik , hogy ezt a Trianon históriát végre értelmes emberekkel, szélsőségek nélkül meg lehet beszélni.
A bőrömön éreztem, mit jelentett Trianon, és minden felmenőm is szívott ezzel, és Magyarországra kerülve azt éreztem, ez egy beteg ország, ha T. szóba került, vagy “Tankkal végigmenni Románián”, vagy “Hülye náci” megközelítés volt, csak belső baráti körökben lehetett értelmesen beszélni.
eszté (szt): egy érdekes könyv a bözödújfalusi szombatosokról: “Kovács András: Vallomás a székely szombatosok perében”. Sajnos nemcsak a közösség tünt el, a falu is :(((
Ismerem. Egy szubjektív bemutatás: Szávai Géza Székely Jeruzsálem c. könyve.
Ez érdekes lehet, én nem ismerem:
Kohn Sámuel: A szombatosok, történetük, dogmaticájuk és irodalmuk, különös tekintettel Péchi Simon főkancellár életére és munkáira (Bp., 1899)
A falu és a szombatosok emlékére:
http://www.youtube.com/watch?v=Y8Z4×0UB5Ic
Péchi Simonv. Pécsi Simonról és a szombatosokról Orbán Balázs:
http://mek.oszk.hu/04800/04804/html/45.html
ZZoli: bocsánat, nem arra gondoltam, hogy a világmindenség óta kisebbségben volt a magyarság az elcsatolt területeken. Természetesen az utolsó egy-kétszáz évre értettem. A francia példa ismert és világos, ugyanolyan erőszakos asszimilációt vittek véghez, mint amit a magyar állam akart, csak kicsit korábban, és ezért sikerült nekik. Ma látható, hogy az asszimiláció mennyire nem megoldás ott sem: Angliával és az Egyesült Államokkal szemben - ahol mindig az integrációra volt helyezve a hangsúly - ott a modell nem működik, egyre több a konfliktus.
Azt én is írtam, hogy az erdélyi nagyvárosok magyar többségűek voltak, de azt is, hogy ez nem is lehetett volna másként: az asszimilációs kényszer elsősorban az iskoláztatás csatornáin keresztül érvényesülhetett, a városban pedig módosabb és műveltebb rétegek éltek. Így egy román paraszt, ha valahogy sikerült neki felemelkednie és városba költöznie, kénytelen volt magyarrá válni. Ugyanez vonatkozott a zsidókra is, csak árnyaltabb folyamatokkal.
Ez egy ízelítő (OFF). Két internetes eredetű szöveg a szombatosokról:
1. “1869-ben 105 szombatos székely-magyar zsidó hitre tért át, megalakították a Bözödújfalusi Zsidó Hitközséget. 1874-ben zsinagógát építettek. A XX. század harmincas éveiben 50-80 - ebbõl 32 tisztán szombatos eredetû - családból álló buzgó, ortodox zsidó hitközség mûködött a faluban. Legnagyobb részének Kovács volt a neve. Ruházatuk a székely paraszté. Szigorúan rituális házat vezettek, halánték hajat is hordtak, sõt még a mezõn is viselték aratóingük fölött az “arba-kanfoszt”. E magyar eredetû közösség megsemmisítése a Holocausttal kezdõdött.”
2. 1900-ban írt riport Bözödújfaluból:
“- Harminc család körülmetélkedett még a hatvanas években, zsidók lettek, satöbbi. Ugy volt az, hogy négy szál zsidó került a faluba: egy korcsmáros, egy bótos, egy kenderszedő, meg a szomszédban az uraság zsidaja (a sok satöbbit nem írom le) – négy szem zsidóhoz pap is járt. Szombaton, imádkoztak, mint a mieink. A vége a’ lett, hogy a harminc család közibük állott. Zsidók lettek, no! Ma is itt vannak. Ippeg ma este gyujtanak gyertyát.
- Hát kigyelmed?
- Én? … Katona voltam, stb. A burkus háborúban, stb. Mire 59-ben, taliánországból hazakerültem, az én famíliám is zsidó hitre tért. Mindösszütt, négy szombatos família maradt. Azóta elhullottak azok is… satöbbi. Az én édes öcsém, az Ábris, harminchét esztendős korában szegődött a zsidók közé. Egymagam vagyok. Hát hogy maradjon mégis vagy egy, satöbbi.
- Aztán kigyelmed, hogy végzi vallását, így egymagára?
- Hogyan-e? … Hát csak úgy, mint a többi böcsületes ember. Amint a tízparancsolat rendeli! Aki azt megtartja, a’ nem hibázik, a’ nem keveredik pörbe Úr Istenével. Felebarátaival is megfér, satöbbi.
- Templomba persze nem jár?
- Már ugyan miért ne járnék?!
- Melyik templomba?
- Melyikbe? Hát a pápista templomba. Katolikus presbiter vagyok én, uram.
Nem értettem. Ezt már egészen nem értettem… az egyetlen még élő magyar szombatos katolikus presbiter?… Hívőtársai zsidó hitre tértek, - ez érthető, ez természetes, ezt magyarázza a szent szombat, a héberrel kevert imádság, de hogy az utolsó szombatos a katolikus templomba jár s ráadásul még katolikus presbiter is, ennek ugyan hol a kulcsa?
- Szombaton imádkozik?
- Szombaton idehaza, vasárnap a katolikus templomban, - bólintott Sallós József bíró urunk s csöndes szóval tette hozzá, erősen székelyül: - aki két köpönyeget visel, nem fázik meg…
Átkisért öccséhez, Ábrishoz, aki zsidónak szegődött harminchétesztendős korában. Sallós Józsefnek nincs gyermeke, annál népesebb az Ábris családja: fia kettő, unokája három s valamennyien írnak-olvasnak már héberül is. Maga az öreg Ábris, prófétás nagy szakált visel, fehér üstöke a halánték alatt hosszan nyúlik le fehér szakálába. Családja is: tipikus jó székely arc valamennyi.
Ők is úgy fogadtak:
- Hozta Isten az urakat.
Az ajtófélfán ott a zsidó jelvény, a konyhában külön a tejes edény, külön a zsíros.
Ők is azt vallották:
- Magyarok vagyunk. Persze, hogy magyarok!
És csudálkoztak, éppen mint kocsisunk, hogy is lehet ilyesmit kérdezni?”
(Malonyay Dezső: A magyar nép művészete II. kötet)
3. CENTROPA bibliográfiája:
Bitskey István: Hitviták tüzében. Budapest, 1978
Bözödi György: Székely emberek, zsidó istenek. Kolozsvár, 1935
Dán Róbert: Péchi Simon világképének elemei és forrásai. Budapest, 1973
Dán Róbert: Bogáti Fazekas Miklós, Keresztény Magvető, 1976
Imreh István: Erdélyi hétköznapok. Ősök és erkölcsök Keresztúr fiúszékben. Bukarest, 1979
Kohn Sámuel: A szombatosok. Történetük, dogmatikájuk és irodalmuk. Budapest, 1889
Koncz József: Adatok a bözödi ev. ref. egyházközség történetéhez. Marosvásárhely, 1905
Kovács András: Vallomás a székely szombatosok perében. Budapest, 1983
Kővári László: A szombatosok Erdélyben. Keresztény Magvető, 1867
Magyar Izraeliták Évkönyve. Budapest, 1971-72.
Móricz Zsigmond: ‘A szombatosok közt’. Kelet népe, 1941. július 1.
Nagy Sándor: Szombatos kódexek. Budapest, 1884
Orbán Balázs: A Székelyföld leírása. Pest, 1868
Péchi Simon Psaltériuma. Budapest, 1913
Péchi Simon szombatos imádságoskönyve, Budapest, 1914
Szilágyi Sándor: ‘A dési complanatio s a szombatosok kiirtása 1638-ban’, Magyar Polgár, 1884. 171. sz.
Tarnóc Márton: Erdély művelődése Bethlen Gábor és a két Rákóczi György korában. Budapest, 1978
Thury Zsigmond: Szombatos kódexek bibliográfiája különös tekintettel azok énektartalmára. Mezőtúr, 1912
Varjú János: A szombatosok költészete. Budapest, 1937
Centropásokat ismerem, tőlük tudunk anyagokat kérni (rengeteg interjút készítettek pl.)
Gratulálok a bejegyzésért! Gyakran látogatom a JP-t, még gyakrabban fogom. Köszönöm!
Kedves fhb, ez nem egészen így van: az olám hábá két jelentéssel bír: a messiási kor, és a halál utáni tér.
A messiási kor evilági, “csupán” áll a Szentély, a zsidók mind Izraelbe élnek, és a világ népei elismerik az Örökkévalót.
A másik jelentés a halál utáni időszakot jelöli, ez már valóban teljesen szellemi dolog.
A Szentély azonban, akár a messiás (és/vagy a nép) építi fel, akár (egy másik vélekedés szerint) az égből száll alá kulcsrakészen, mindenképppen egy valóságos építmény lesz, hús-vér kohénokkal és áldozatokkal.
A sorrendről egyébként (tehát mi lesz előbb: Szentély és csak utána jön a messiás, vagy fordítva) megoszlik a bölcsek véleménye.
Azt hiszem ez a teljes ortodox paletta álláspontja, de érzésem szerint a konzervatívok egy része is hasonlóan gondolja.
Tehát szó sincs vérbenforgó szemű fanatikusok képzelgéséről.
A praktikus szentélyépítés manapság kimerül a berendezési tárgyak, és eszközök legyártásában. Elég jól állnak vele, a hatalmas arany menórát évek óta meg lehet tekinteni a jeruzsálemi Óvárosban. A legújabb “termékük” a kohén munkaruha, amit 2500 sekelert vesztegetnek.
A zsidóság egy igen gyakorlatias vallás.
eszte: igen, az eltérések szembeszökőek, engem azonban a kapcsolódás érdekel, amelyik nem is a hitelvek, hanem a mögöttük húzódó spirituális élmények terén érezhető szerintem, a xviii-xix. századi adventista elképzelések a fölkent messiás evilági királyságát várásban lévő beteljesülésvágy (arra nem térténk ki, h ez mennyiben konvergál az első eljövetel iránti évezredes zsidó vággyal, vagy arra, h maga a cionizmusra magára is mennyire hathatott, h keresztyén kultúrkörben élő kisebbség vágyaként született meg). nincsenek még hiányos ismereteim sem, vajon a cseh, erdélyi, helvét baptista, unitárius mozgalmak késői utódai és az amcsi adventizmus alapítói közötti semminémű történelmi kapcsolatról (bár nem tartom kizártnak, h voltak). a linkeket neked és gojkartnak is köszi, péchi simon alakja egész érdekesnek tűnik
Nekem is elnyerte a tetszésemet ez a bejegyzés. Többszörösen, közvetett és közvetlen módon le nácizottként, élmény értelmes emberek, építő gondolataival találkozni. Ezért nem is túlzás azt mondanom: hogy szeretem ezt a közösséget.
Személy szerint azt gondolom, hogy megoldás önmagában nincs erre a problémára, amit ma felvetni is revizionizmus. De akkor, ha a szomszédok is felismerik azt, hogy az országhatárok nekik javakat, de a Kárpát - medencének erőtlenséget hozott, akkor tovább lehet gondolni azt is, hogy most akkor vajon mi is lenne a jó? Az, hogy a szomszédok, a magyarokat az ördöggel szeretik azonosítani, talán jelzi, hogy igazából ők is gondba vannak a saját önmeghatározásukkal. Nem csak az érdekérvényesítés szempontjából lennénk jobb helyzetben egy akármilyen közösségben, hanem a kultúráink is egymás mellett erősödnének, és nem egymást oltanák ki. Csak gondoljunk arra, ha lennének közös értékeink, milyen nagy kulturális piaccal rendelkeznénk rögtön?
Ez talán lehetne a fájdalom csillapítója…..