a böjt (és minden egyéb elõírás) esetében magam is azt érzem, nemcsak nekem tetszik, hanem a júdaizmus eleve kínálja ezt a progresszív értelmezést: a törvény szelleme elõrébb való a törvény betûjénél, ideértve mindazt amit írtál, vagy h betegek nem fognak földön aludni. viszont telhetetlenségemben pont ezt akartam még kérdezni, h mindez magyarországon hogyan jelenik meg a különféle irányzatoknál, ámde lehet, ez már szétoffolása az “uborkaszezon” tematikai keretének, majd vmi kerekasztalon jól meghallgatom, nem akarok ezügyben a prekoncepcióimra támaszkodni

Summa summarum: csak a jom kippur kb. 25 órás böjt. Ennek oka az, hogy ez a nap sábbát sábbáton, azaz a szombatok szombatja. A szombatot viszont a rabbik – mint írtam volt – egy kevéssel megtoldották, hogy így vonjanak sövényt, védõkerítést a Tóra köré. ürtsd ezen, hogy ha valaki nagyjából betartja a mintegy 25 órás hosszúságú munkatilalmat, akkor ha történetesen egy-egy negyedórával elnézi a szombat kimenetelét, mert pl. a fényviszonyok alapján tájékozódik és nem vette észre, hogy felhõs az ég, s azért van már teljesen sötét, vagy pénteken az elõkészületekkel véletlenül megcsúszott és öt perccel késõbb gyújt gyertyát, mint ahogyan a luáchban áll, akkor sincs „nagy” baj, mert nem sérti meg a Tóra rendelkezéseit, hiszen a tévedései a szombathoz toldott idõsávra esnek, s nem magára a szombatra.

Mivel Tisa be áv nem szombat, ezért nem is tart olyan hosszú ideig, mint egy szombat (vagy egy jom kippur). Pontosan a naplementével kezdõdik és az éj beálltával végzõdik, tehát kb. 24 órás a böjt (Budapest középsõ részén 20:31-kor kezõdik és 21:08-kor végzõdik. Ha viszont holnap nem tisa beáv, hanem jom kipur lenne, akkor a böjt bizony már 20:12-kor elkezdõdnék és csak 21:26-kor „menne ki”). Abban valóban igazad van, hogy e nap nem félböjt, azaz nem olyan mint, pl. Gedáljá böjtje, amikor az étkezés és az ivás tilalma a nap fölkeltével áll be (mint az iszlámban szokás). Jom kippurkor és Tisa beávkor már este sem szabad sem inni, sem étkezni.

Jó tudni, hogy a Sulchán Áruch szerint nem az böjtõl igazán, aki külsõségeiben tartja meg a böjtöt, tehát pl. nem eszik és iszik, hanem az, aki számot vet életével és a hibáit belátja és megbánja. Tehát ha valaki bûnbánatot tart, de nem bírja ki másképp, mint olykor egy-egy korty víz ivásával, az inkább igyék, de gondolatait összpontosítsa a bûnbánatra (ez tehát nem a magánvéleményem). Ha viszont az emberi egészséget veszélyeztetõen rekkenõ meleg van, akkor mindenki olybá számít, mintha beteg volna, s ekkor szabad, sõt bizonyos esetekben, pl. ha egy rabbinikus autoritás a híveit védendõ elrendeli, kell is inni. (Betegek nem vagy csak korlátozottan böjtölhetnek, ami nem von le semmit a böjtjükbõl, mert hiszen a senyvedés csak eszköze a böjti napoknak, nem az értelmük.) Ez idén fontos körülmény, hogy hõségriadó van. Tehát idén más elbírálás alá esik, ha valaki a hõség okozta keringési összeomlás veszélye miatt iszik (Magyarországon szemmel láthatólag nincsen olyan rabbinikus autoritás, aki törtödnék a hívei egészségi állapotával.)

A nap szokásait színesíti, hogy e böjtnap gyásznap is, általános és specifikus szokásokkal.

zwackot nem féltem, a sok irgalmas lelkû ifjonc direkte az õ jóléte fölötti aggodalom miatt vedeli egész évben a fütyülõs barackot, kóser szilvát és ágyas pálinkát, nyilvánvalóan nem élvezetbõl

a megtelt balaton helyett az egri pincéket is említeni lehet, mint opcionális elvonulásokat, egyre kell vigyázni, nem szabad följönni, amíg meleg van. ti. hidegélelem, hálózsák le, és egy hétig ki se jönni