az utóbbi idõben annyi jó izgalmas, színes, felkavaró, elgondolkodtató (jelzõ-sorjázás over) j-filmre bukkantam (sajnos, jobbára csak a különbözõ külföldi vetítéseik kapcsán), hogy komolyan gondolkodóba estem a hazai bemutatókat illetõen… íme, egy újabb kortárs gyöngyszem: amikor az ultra-ortodox közösség tagjai összeállnak a világi filmesekkel, és a haszidok izraeli mindennapjairól mesélnek, az eredmény nem kétséges: díjak (ez persze az oscar-ból kiindulva önmagában nyilván semmit nem jelent), humor, respect. gidi dar filmje: ushpizin.
nekem is mindig nagy várakozásaim vannak az izraeli filmekkel kapcs úgy általában, de mindig rá kell jönnöm, õk szeretik erõsen kitágítani a tévéjáték fogalmát, ami néha mûködõképes, de nekem többnyire mégis horváth ádámot juttatja eszembe…
már jön is a cucc… :)