CD-kritika: The Idan Raichel Project, International album, 2006
Mit írjon az ember egy olyan CD-rõl, aminek dalszövegeinek 95 százalékát nem érti? A maradék öt százaléknyi megértett szavakból összerakja a történeteket. Az elsõ dalban (címe: Bo’ee) például sokszor elhangzik a ‘gesem’ (=esõ) szó, így arra gondoltam, hogy a dal egy vándorról szól, aki a Negevben botorkálva esõre vágyik, s visszaemlékezik az egyetlen lányra, akit szeretett. A vagabond romantika amúgy nem áll távol a CD anyagától: a számok többsége hallatán az elkapott szavakkal együtt az asszociált történetek többsége valamilyen misztikus-vándorlós-szerelmes-bölcs öreges-múltba révedõsre sikeredett. Erre kitûnõ példa az ötödik, Im Tachpetza címet viselõ szám, melyben egy rekedtes, vélhetõen etióp énekes szerintem egy bagóval a szájában az életérõl mesélt, háborúkról, nõkrõl és a természet szépségérõl. A hetedik szám (címe Im Telech) és a benne szereplõ ‘be szof hajom’ (=a nap végén) nagyon megkapott - kevdencem a középsõ, szomorú varázslónõ imájára emlékeztetõ rész -, így kicsit csaltam: hosszas munkával kikerestem a dal szövegét (valamiféle szakításról esik benne szó), hogy este tizenegykor együtt énekelhessek a énekesnõvel. A tizenegyedik számból - Azini - ugyan egy árva mukkot sem sikerült elkapni, de szinte biztos vagyok abban, hogy a címet adó Azini egy hegedûmûvész neve, aki elhagyta az énekesnõt és elutazott Párizsba. Az énekesnõ pedig hosszasan emlékezik meg az együtt töltött szép idõkrõl.
üsszességében tehát eléggé kellemes végighallgatni a CD-t, amennyiben valaki édesbús utazásra vágyik sivatagok és szavannák között. Nem mellékesen azonban a zenei anyag meglehetõsen hasonlít a Deep Forest híres, Boheme címet viselõ CD-jére, azzal a különbséggel, hogy ezen speckó közel-keleti szósz is van.
Mikor érdemes betenni a lejátszóba? Akkor feltétlenül, amikor az ember egy három órás prezentáción van túl, és csak lebegni és bambulni szeretne. A cd emellett kitûnõen alkalmas fülledt szombat délutánokon az otthoni szöszmötöléshez és természetesen egy finom és laktató vacsora utánra, rozéval.
Ha valaki másfajta, zeneileg részletesebb kritikára vágyik, az kattintson ide.
Ha valaki részleteket szeretne meghallgatni, akkor meg ide.
De hiszen ez én vagyok!
Na Hello!
Olyan vonatozósbambulós. A Bo’ee elsõre felborzolta a hátamon a szõrszálakat. Ja, nem csoda, hogy nem értettél semmit az Azini c. számból (én sem). Azt a kiegészítõ szöveg alapján egy haifai arab csajszi énekli, szvsz anyanyelvén. Az etiópiai projektrõl készült filmet meg nagyon megnézném, aki tudja, írja be, hol lelhetõ fel.
A korábbi kommenteket meg nagyon nem értem.
üdv.:
B
?szintén szólva én ebbõl a fickó fotójából kiindulva izgibb zenére számítottam. Zeneileg kicsit “túldiszkósított”.
Ez a csóka tényleg gyanúsan hasonlít a Bazsóra :)
Nem tudtam hogy ilyen sok szabdidõd van :D
OFF
na úgy néz ki a héten fölkerülök pestre
ON
ün spec kicsit elfogult vagyok Idannal szemben, fõleg, mert elõször nem a debüt albumot hallottam, hanem a másodikat (az eredeti The Idan Raichel project 2002es album, utána 2005ben jelent meg a Mimaamakim) és az mérföldekkel jobb, mint a TIRP. Viszont az Im telech valami hihetetlen nagy kedvencem lett a TIRPrõl.
Írtam Idanról régebben (katt a nevemre), és ki is keresgettem pár muzsikát Tõle.
Zsófi, ha a haja miatt tartod izginek, akkor szerezz Mosh ben Arit :D
Nínó: eheh, tényleg hasonlít rád, de még a pre-gyúrós korszakodból (volt ilyen, gondolom).
igen, a haja tetszik leginkább…
:)
Ja hogy az a haja !?
Miért, van ennek a szónak valami más jelentése is?
:)
I can’t read Hungarian, but thanks for linking to my blog post about Idan Raichel. Glad you like him too.