WiFi felmérés Budapesten

A vezeték nélküli hálózatokat népszerûsíti itthon a HuWiCo nonprofit egyesület, legújabb akciójuk egy felmérés, amit a Columbia University egyik kommunikáció szakos hallgatójával együtt végeznek. A kérdõív azt igyekszik feltérképezni, hogyan használják a Budapestiek a közterületeken (kávézókban, parkokban és egyéb helyeken) mûködõ vezeték nélküli internet-hozzáféréseket. Kb. 10 perc alatt kitölthetõ, akit érdekel, ide kattintson.

A jp is az ingyenes közösségi wi-fi híve, jómagam pl. csak így blogolok (otthon nincs is internet elõfizetésem). Íme kedvenc wifi szpotjaink Budapesten:

Shadai

A.P.A. (VIII. Horánszky utca 5.): nappaliszobám meghosszabítása, tavalyi újranyitása óta ez a wifi törzshelyem. Nagyvonalú, gyönyörû terek, jófej pincérek, csapolt búza- és aranyfácán sörök, alko(hol)tó mûvészek és meglepõ módon remek konyha.

Uránia (VIII. Rákóczi út 21.): A velencei gót és keleti mór ötvözésû szecessziós palotát Schmahl Henrik tervezte Rimanóczy Kálmán nagyváradi építési vállalkozó kérésére 1893-ban. Ma újra multifunkciós az épület, a felsõ szinten pl. kellemes kávéház talált otthonra, ahol a város talán egyetlen tangó-klubja is mûködik.

Sirály (VII. Király u. 50.): alternatív értelmiségi hub, a Tilos az Á, az Egyetemi Szinpad és az Eckermann (RIP) majdnem egyenesági leszármazotta. Fogyasztani éjfélig lehet, de addig tart nyitva, amíg beszélgetnek az emberek (hajnalig).

Eklektika (V. Nagymezõ u. 30): Restolounge, de a Liszt Ferenc téri újgazdag tömegek nélkül. Finom boraik vannak és a konyha is jó. A régi Eklektika leszbi hely volt egyébként – vajon az új is az?

Trafó (IX. Liliom u. 41.): Nincs annál jobb, mint amikor egy remek elõadás után egy pohár Cabernettel a kézben posztol a blogger a darabról, miközben mellette ülnek a színészek.

sdw

eckermann café (ix. ráday u. 58.): az új, ami már nem ugyanaz, mint egykor az opera szomszédságában, ráadásul bringalakatolási lehetõség se nagyon van, mégis a nosztalgia miatt (mert törzsvendégnek lenni jó (volt)) vissza-visszajárok. néha aztán megbánom.

szóda (vii. wesselényi u. 18.): az egyik elsõ budapesti wannabe neonomád olvasztótégely a zsinagóga tõszomszédságában, bringakölcsönzési lehetõséggel, retro mûbõrfotelekkel a techno manga körítésben, nagy bögre tejeskávékkal és málnaszörpökkel, de itt vettem az új csókolom cd-met is.

bobek (vii. kazinczy u. 53.): a sirálytól egy sarokra, gyerekkorom kedvenc mesehõseivel a padlón és a falakon. a szendvicsek még néha kissé lassan készülnek, de a helyi specialitás dinnyés limonádé kárpótol, s napközben szinte garantált a füstmentesség. ha minden igaz, hamarosan nyit a kert is!

toldi mozi és kávézó (v. bajcsy-zsilinszky út 36-38.): filmnézés elõtt, alattután vagy épp helyette (ha éppen sikerült lekésni a vetítés kezdetét) mézes pálinkákkal és/vagy habos kakaóval, traubival – fõleg ha tényleg mûködik a wifi-hozzáférés (elõfordulnak kihagyások). de van hova lakatolni.

kerecseny kávéház (iii. bécsi út 52.): a tesztrõl írott beszámoló egy ajtóval arrébb olvasható.

Orosz Péter

Sir Morik (V. Nádor utca 5.): igazából a szomszédból lóg át, az Anno étterembõl, de remekül mûködik. A helyben a tejeskávé a legjobb, másfél óránként egyet elfogyasztva az egész világ legalább hétszer olyan jó lesz, mint korábban. Átkozott meleg van viszont, folyamatosan (bár ezt a vadul a hidegkedvelés irányába tolódott hõérzékelésemmel talán nem lennék alkalmas megítélni, a fázós anyám is megerõsítette). A hátsó, bárpultszerû asztal a becélzandó hely, van alatta konnektor, mögötte fal, rajta pedig hely egy számítógépnek.

Gloria Jean’s (II. Lövõház utca 2–6, Mammut I. teteje): kész csoda, hogy ide eljutottam, a magyarországi bevásárlóközpontok annyira nyomasztanak, hogy csak célirányosan megyek beléjük. eszpee dumált rá, idézem: „peter, a gloria NAGYON jo, erdemes kiprobalnod, ha meg nem voltal. a mammut bejarat es a kavezo kozott majd bekotjuk a szemed es felvezetunk.” Másnap, a szemkendõ lerángatása után egy bõrfotelekkel megszórt, panorámaablakos helyet láttam, illetve egy higgadt gondolkodást, pontosítok, mindenféle gondolkodást atomizáló szépségû eladólányt. Annyira furcsa élmény volt, hogy nem dupla eszpresszót rendeltem, tesztelendõ, hogy tudnak-e kávét fõzni, hanem valami szirupos pancsot: Choc Macadamia Latte névre hallgatott, nagyon drága volt (HUF 790/300 cm³), de hozzá arányosan, pusztítóan finom. A wifi kódját a bizonylaton találjuk, nálam nem volt gép, de eszpee egy Google dokumentumba rögzítette a beszélgetésünk részleteit, én meg a szerveremen turkáltam egy képregényt keresve (nem találtam meg). Hátul van hosszú pult is nördöknek, konnektorokkal felszerelve.