A JP elnöki szavazásából kiderült: a az ünök kedvence Barack Obama.
Másik örök kedvence a JP-nek Scarlett Johansson, Jewish Princess, szupersztár, színésznõ-énekesnõ.
Utóbbi is szerepel most a Yes We Can c. videóban, amelynek zenéjét a Black Eyed Peas egyik frontembere Will.i.am legózta össze, a rendezõje pedig Bob Dylan fia, Jesse Dylan. A klip Barack Obama elnökségét támogatja, ám koránstem a profi kampánystáb munkájáról van szó: az õszinte lelkesedés vette rá Herbie Hancockot, Kareem Abdul Jabbart, John Legendet, Scarlett Johanssont, Jesse Dylant, Nicole Scherzingert és még féltucat celebritást, hogy szerepeljen benne.
Szerintünk flódni.
Scarlett Johansson, Jewish Princess, szupersztár, színésznõ-énekesnõ.
…és divattervezõ.
http://www.chinadaily.com.cn/entertainment/2006-07/27/content_650955.htm
nyáron még egy (esetleg) saját label elindításáról is cikkezett a vanity fair. ;)
Nekem nem tetszik, túl amerikai a “Yes we can” ismételgetés.
Rövid, amcsi zsidók közötti közvéleménykutatás után az arra jutottam, hogy sokan szavaznának Obamára. Aki nem rá, az McCainre fog szavazni.
Obama ellen a legfõbb érv az, hogy nem tudni kicsoda, honnan jött, honnan kapja a pénzt.
Psymon: a pénz forrásait *lehet* *tudni* (aki mást mond, az “suttogó propagandáknak” ül fel): Obama a kampánypénzeit a “grassroots”-tól, a szavazó “kisemberektõl” kapja, elsõsorban és mindenekelõtt online donációkon keresztül (http://www.barackobama.com). Ebben fantasztikus rekordokat döntött: az összes kampánypénz 88%-a eddig online érkezett. Obama nem csak a popsztárokra és filmsztárokra hatott lelkesítõen: a honlapján eddig több, mint negyedmillióan hoztak létre saját felhasználói fiókot. Csak januárban $28 millió dollár adomány érkezett online - ennek 90%-a $100 dollár alatti adomány volt. 40% $25 dollár vagy kevesebb volt és 10.000 ember adományozott $5 vagy $10 dollár a kampánynak. :] Ez szerintem nagyon flódni demokrácia szempontjából.
Szóval a kampánypénzek minden értelemben tiszták, jogilag és morálisan is.
Azt is lehet tudni pontosan, hogy kicsoda és honnan jött. Sajnos pont “zsidó körökben” is több lejáratós, befeketítõs email cirkulált, ami a végén annyira kínossá vált, hogy több zsidó szervezet hivatalosan is közleményt adott ki “felmentve” Obamát a vádak alól (ld. “nem lehet tudni, hogy kik állnak mögötte”, “iszlámhívõ” stb.).
A “Yes We Can” is tetszik nekem (persze én lélekben legalább félig “amerikai” vagyok): három nagyon fontos szó, ami kelet-európából sajnos hiányzik (itt a “nem”, az “én” és a “nem megy” a kulcsszavak inkább).
obama megbizhatatlan: http://href.hu/x/4l3t
“Attention, mentally disturbed American Jews!”:
http://assets.jewcy.com/stories/valley/obama/eli_osama-lg.jpg
ün nem csodálkozok a kisemberek nagyarányú donációján. Szerintem nem csak a romantikus neohippik szivét dobogtatja meg az, hogy õ az elsõ potenciális amerikai elnök, aki fekete. Persze Clintonnál meg lehetne azzal érvelni, hogy az elsõ nõ, de ezek szerint a neohippik és/vagy fekete identitásúak többen vannak, mint a feministák!:) (Vagy több pénzük van:)
Pocakos egy Jerusalem Post cikket szemezgetett, többek között Obamáról:
http://pocakosgondok.blogspot.com/2008/01/elnkjelltre-vrva.html
http://www.jpost.com/servlet/Satellite?apage=2&cid=1200572509823&pagename=JPost%2FJPArticle%2FShowFull
Ír a muszlim kapcsolatokról és a Soros-támogatásról is. A Jerusalem Post (majdnem rövidítettem JP-nek (C: ) nem annyira Obama-párti.
A hivatalos zsidó establishment (különösen a cionista szervezetek) aggódnak Obama miatt, mert õ nem követné a Demokrata-párti elõdök közel-kelet politikáját. Iránnal pl. felvenné a diplomáciai kapcsolatokat, ami különösen “arculcsapása” az eddigi izraeli politikának. Ez engem nem hat meg, mert ez az izraeli politika elhibázott volt, szerintem részben paranoid premiszákon alapult és nem szolgálta valóban a térség és benne Izrael érdekeit.
senki nem vette észre 1:10-nél a kakukk-tojást? :D (késõbb is megjelenik)
amúgy elgondolkoztam az öszödi beszéd megzenésítésén híres, magyar, baloldali érzelmû szórakoztatóipari jelenségekkel.
“Ken anahnu yeholim.” Ez a subliminal message. ;]
Az öszöd-remixet csináld meg balagan, nagyon vicces lenne!
egyébként mintha másodszorra már ani-t mondana, de ugyanúgy yacholimmal. :P
szervezd le nekem a NOX-ot, az Anima Sound System-et, Bódi Gusztit és már indulhat is a munka.
csak mert Tibor “bekevert”. ;-)
shadai, érdekes a kommented:
“….Obama (…) nem követné a Demokrata-párti elõdök közel-kelet politikáját. Iránnal pl. felvenné a diplomáciai kapcsolatokat……”
és mi van a republikánus elõdök és utódok közel-keleti politikájával? Carter milyen párti volt?
1. Irán
Carter tehet nem kis részben az iráni helyzetrõl, az õ elnöksége alatt következett be a forradalom és nagyon rosszul kezelte a túszválságot is. Azóta viszont minden amerikai elnök (reagan, bush1, clinton, bush2) azonosan kezelte Iránt: “outlaw”, “rogue” nemzetként.
Még Carter alatt, 1980. április 7-én szakították meg az összes diplomáciai kapcsolatot Iránnal, de csak Clintonék vezették be a teljeskörû gazdasági bojkottot. 1995 áprilisa óta így tilos amerikai cégnek bárminemû gazdasági kapcsolatot létesíteni iráni céggel. 2002-ben a híres “axis of evil” beszédében Bush iránt nevezte meg a tengely egyik oszlopos tagjának és atomfegyverek kifejlesztésével vádolta. Obama nagyot szakít(ana) ezzel a “bi-partisan” (dem+rep) politikával, ha tényleg felvenné 30 év után újra a diplomáciai kapcsolatokat Iránnal.
2. Izrael
Carter óta az összes amerikai elnök ugyanazt szeretné: egy palesztin állam létrehozását Izrael mellett Ciszjordániában és Gázában. 1979-ben ez “kéznyújtásnyira” volt (Camp David). 1982-ben is “kéznyújtásnyira” volt, amikor a PFSZ-t kifûstölték Bejrútból az izraeliek és Reagan benyújtotta a saját béketervét (The Reagan Plan: http://www.jewishvirtuallibrary.org/jsource/Peace/reaganplan.html).
1991-ben a “Madridi Béke Konferencia” hozta “kéznyújtásnyira” a békét immár Bush elnöksége alatt. 1993-ban az “Oslo Peace Accords”-ra került sor, Clinton elnöksége alatt. Camp Davidben újra összeültek a felek 2000 nyarán - ez már Clinton hattyúdala is volt. 2000 õszétõl kitört az ún. “Második Intifáda” és G.W.Bush dupla-elnöksége alatt csak tavaly merült fel elõször valamiféle átfogó “béketerv” prezentálása, Annapolisban.
Szerintem az van, hogy egészen a legutóbbi idõkig az izraeliek úgy gondolták, hogy az õ legalapvetõbb stratégiai érdekük ellen való a palesztin állam terv. Ezért gyakorlatilag elbojkottálták az összeset (Reagan tervét még egész nyiltan lesöpörhették az asztalról Beginék).
Az elmúlt pár évben viszont rádöbbent jó néhány vezetõ izraeli politikus is, hogy a helyzet épp fordítva áll: stratégiai érdekük lenne létrehozni egy palesztin államot.
Barack Obama két dologban hozhat(na) újat:
1. Ahogyan más lobbikat is (pl. fegyverlobbi, dohányipari lobbi), az “AIPAC-lobbit” is könnyeben leszerelheti, mint Clinton (aki elkötelezettebb nekik politikailag).
2. Demokrataként pedig leszarhatja az “evangelical christian right” Izrael-politikáját (hiper pro-cionista politika, fundalentalista vallási alapokon).
A “Ken anahnu yeholim” csaj egyébként Maya Rubin.
shadai: köszi!
Kicsit olyan, mintha felmondad volna a leckét. ;-) csak a kérdésre nem válaszoltál.
1. Milyen párti Carter?
Elárulom: demokrata. Hogy milyen elnök volt? Erre már nem ilyen egyszerü a válasz, mert sokan nem szerették. Gyenge elnök volt, aki azt hitte, hogy ha õ (és az USA) jó valakihez, akkor viszonossági alapon az is jó lesz hozzá. Ez nem mindig jön be. (Lásd Roosevelt és Churchill viszonyát Sztálinhoz). Cartert nagyon nem szerették, különösen otthon nem. Elnöksége alatt kétjegyû lett az infláció, sokan miatta mentek tönkre. ? adta vissza a Koronát, amit az amerikai (és általában a nyugati) magyarok elleneztek, mert benne a kommunista diktatura elismerését látták.
2. “…..az izraeliek úgy gondolták, hogy az õ legalapvetõbb stratégiai érdekük ellen való a palesztin állam terv. ….”
Ezt nem tudom honnan veszed. Hiszen az 1947-es ENSZ határozat (Resolution 181 (II) of 1947) eleve két állam létrehozását szorgalmazta Palesztina területén. Az egyiket ki is kiáltották, a másik létrehozását épp a környékbeli arab országok hiúsították meg azzal, hogy nem voltak hajlandók elismerni a “zsidó államot”. Azóta “áll a bál”. Az elmult 60 év nem a palesztiniai arab állam létrejöttének megakadályozásáról szól(t), hanem Izrael állam megsemmisítésérõl. A bizalom teljes hiányáról. Most is a legnagyobb probléma, hogy nincs kivel tárgyalni, nincs szavahihetõ palesztin vezetés, mely garantálni tudná a tartós békét, a békés egymásmellettélést, a határok és a lakosság biztonságát.
3. Obama. Pár napja volt a német RTL hiradóban, hogy felkeresték a nagymamáját, aki egy kenyei kunyhó elõtt fogadta a riportert. Megmutatta a fia (Barack apja) sírját, aki autóbalesetben halt meg, és akinek temetésén ott járt az ifj. Obama. Az Obamák a Luo törzs/nemzetség tagjai, (lásd
http://en.wikipedia.org/wiki/Luo_%28Kenya_and_Tanzania%29 )
akik a függetlenség kivívása óta (1963) töltöttek be jelentõs társadalmi szerepet. A jelenlegi fundamentalista ellenzéki vezetõ (Odinga) váltig állítja, hogy anyai ágon Obama unokatestvére. Ami biztos: mindketten a Luo nemzetségbõl származnak.
Nincs jelentõsége a köv. megjegyzésemnek, de azért elgondolkoztató, hogy Obama második neve Hussein, amit mostanában nem használ, és az amerikai média sem játszik rá.
Pocakos, tudom, hogy te tisztában vagy ezekkel a kérdésekkel, de sok olvasó talán nem: a kedvükért foglaltam össze ennyire didaktikusan.
A 2-es pontodhoz. A kettõ “keretezés” nem zárja ki egymást, szerintem mind a kettõ igaz - részben. Nem kívánok nagyon belemenni az “izraeli elszabotálás” kérdésbe, de álljon itt néhány szám, ami szerintem magáért beszél:
Zsidó népesség Ciszjordániában (Kelet-Jeruzsálemet nem számítva) 1983-ban (egy évvel a Reagan Peace Plan után, négy évvel Camp David után): 22,800 fõ
Zsidó népesség Ciszjordániában 1993-ban, az Oslo Peace Accords évében: 111,600 fõ
ZSidó népesség Ciszjordániában 2004-ben, az Oslo Peace Accords és a Wye Memorandum után 11 évvel: 234,487 fõ
Zsidó népesség 2007-ben: 282,400 fõ
shadai: bocsi, de egy fontos tényt kifelejtesz, - ha már Cisz-Jordániáról beszélsz. Javaslom, hogy olvass bele a wikipediaba:
http://en.wikipedia.org/wiki/West_Bank
Itt részletesen le van írva az a történelmi háttér és probléma, amire (eddigis) visszavezettem az egész konfliktus gyökerét: 1947-es ENSZ határozat. A brit mandátumnak számító Palesztina sokkal nagyobb volt, mint amirõl manapság beszélünk. Magábafoglalta: a mai Izrael, Jordánia, Gazai övezet és Cisz-Jordánia területét. üszaki és déli határa egy-egy város volt, nyugati határa a tenger, keleti határát viszont senki sem határozta meg. (a sziriai-sivatag valahol Amman elött).
“….In European usage up to World War I, “Palestine” was used informally for a region that extended in the north-south direction typically from Raphia (south-east of Gaza) to the Litani River (now in Lebanon). The western boundary was the sea, and the eastern boundary was the poorly-defined place where the Syrian desert began. In various European sources, the eastern boundary was placed anywhere from the Jordan River to slightly east of Amman. The Negev Desert was not included.[103]……”
http://en.wikipedia.org/wiki/Palestine
A jelenlegi West Bank vagy Cisz-Jordánia (mely elnevezést csak a latinok és a magyarok használják(!) - (lásd wiki: http://en.wikipedia.org/wiki/West_Bank) - jelenleg három zonára (A,B,C,) van felosztva, ebbõl a C-re igényt tart Izrael! Tehát ha ebben a körzetben nõ a zsidók száma, annak ez az oka. Megjegyzem, történelmi tény, hogy a West Bank az Ottomán Birodalom óta egyetlen (környezõ) államhoz sem tartozott! 1947-ig brit fennhatóság (igazgatás) alatt volt, ezért területi hovatartozása máig tisztázatlan. Különös tekintettel, hogy arról a jordánok is lemondtak 1988-ban. A “területrendezést” (az ENSZ-szel egyetemben) az izraeliekre és a palesztinokra bízták.
Pocakos, Ciszjordánia (”Judea és Szamária”, “West Bank”, whatever) jogi helyzete valóban igen fuzzy, de néhány érvényes nemzetközi konvenció igenis vonatkozik ezekre a területekre is. Ld pl:
http://www.btselem.org/english/Settlements/
http://www.btselem.org/english/Settlements/International_Law.asp
(A Btselem egy izraeli szervezet, ami igen alapos munkát végez ebben a témában.)
A kötelezõ érvényû nemzetközi(pl. emberjogi) konvenciókon túlmenõen kétoldalú politikai megállapodások is kötik - elvben - a feleket (PA és Izrael). Izraelt így pl. az Oslo Accords, az ún. Road Map, a Wye River Memorandum és más kétoldalú megállapodások is köteleznék arra, hogy ne alapítson újabb településeket a “zöld vonalon” túl. Ehhez képest láthattad te is a fenti táblázatban, hogy az Osloi megállapodás után Izrael megduplázta(!) az zöld vonalon túli establishmentjét. Miközben arról van szó, hogy PONT EZEK a területek alkotnák egy jövõbeli Palesztin állam területét.
A gyakorlatban ezért egy bantusztán-helyzet alakul(t) ki - ami nincs összhangban sem a nemzetközi joggal, sem az eddigi politikai megállapodások szellemével.
A palesztin fél jogsértéseit és alkalmatlanságát a megállapodások betartására jól ismerjük. (A Btselem ezeket is dokumentálja egyébként: http://www.btselem.org/English/Israeli%5FCivilians)
shadai: kösz, hogy forrásodat megjelölted. ?szintén, nekem fenntartásaim vannak ezzel a szervezettel szemben.
http://en.wikipedia.org/wiki/B‘Tselem
Számomra túl radikális és balos. Talán nem véletlen, hogy alapítói “komcsik”, és az sem, amit az általam idézet Obama cikk szerzõje Caroline Glick irt róluk:
Caroline B. Glick, deputy managing editor of The Jerusalem Post, in an editorial for this journal asserts that B’Tselem is a radical leftist organization with a documented history of falsifying and distorting data.
Az általad idézett (javasolt) elsõ link-bõl
http://www.btselem.org/english/Settlements/
már kiérzõdik, kiéreztem, hogy ez a szervezet NEM törekszik “objektivítás”-ra !!!!
Amikor ezt irja:
“…. Israel has stolen thousands of dunams of land from the Palestinians. ….”
Aki ilyet leír, az nem ismeri a történelmet!
ün tudom, hogy ez indulatokat ébreszt, többek között ezért sem szeretnék ebbe itt igazán belemenni. Azért javasolom, hogy olvasd végig a Btselem beszámolóit - “független” szemmel (tudom, hogy ez nehéz).
“….javasolom, hogy olvasd végig a Btselem beszámolóit - “független” szemmel …” (shadai)
Azt csináltam! De már az elsõ mondatoknál - lásd fentebb
http://www.btselem.org/english/Settlements/
fennakadtam. Az elõzõ hozzászólásom (és kutakodásom) többi része csak alátámasztotta sejtésemet, és egyúttal véleményemet. Ehhez nem “független szem” kell, hanem történelmi (tárgyi) ismeret. (no meg több évtizedes tapasztalat a sorok közti (és mögötti) olvasásban)
shadai,
a “megszállás” kifejezés és definíció sem kodifikációs, sem konkrét történelmi okokból nem alkalmazható a Vitatott Területekre.
MILITARY AUTHORITY OVER THE TERRITORY
OF THE HOSTILE STATE
Art. 42. Territory is considered occupied when it is actually placed under the authority of the hostile army.
The occupation extends only to the territory where such authority has been established and can be exercised.
Art. 43. The authority of the legitimate power having in fact passed into the hands of the occupant, the latter shall take all the measures in his power to restore, and ensure, as far as possible, public order and safety, while respecting, unless absolutely prevented, the laws in force in the country.
Az Ensz ebben az esetben sem alkalmazta konzekvensen a nemzetközi jogot,ugyanis nincsen TERRITORY OF THE HOSTILE STATE, hanem egyedi politikai döntéseket hozott, amelyek nemlétezõ jogi alapjainak Izraelre kényszerítése márcsak azért sem célszerû, mivel ezek önellentmondásosak.
Az, hogy Izrael tárgyalásokon önkorlátozást ajánlott fel, nem jelenti azt, hogy elfogadhatónak tekinti a Vitatott Területek jogállásával kapcsolatos tarhatatlan narratívát. A B’Tselem bûne az, hogy ennek a narratívának az elfogadásával voltaképpen lehetetlenné teszi a kérdésnek a valós nemzetközi összefüggésekbe helyezését és így megoldását, ezen felül Izraelt kiszolgáltatja az ismert virtuális gyûlöleteknek.
A Vitatott Területek nem megszállt területek, ugyanis nem volt kitõl megszállni õket, és ez nem szõrszálhasogatás. A brutális és megsemmisítõ célzatú, valamint a nemzetközi jog flagráns és elismert megsértésével végbevitt 1948-as arab agresszió a Volt Brit Palesztinai Mandátum területébõl jogszerûtlenül hasított ki idegen államok számára egyébként soha nemzetközileg el nem ismert módon területeket. (A “jordán” annexiót Nagy-Britannián és Pakisztánon kívül senki nem ismerte el, így az Ensz sem, Egyiptom mégcsak nem is annektált.) Ennek a jogtipró agressziónak a nyomán az ott jogszerûen, vagy õsidõktõl illetve az oszmán Birodalom fennhatósága alatti idõktõl fogva ott élõ, vagy egyenesen a Népszövetség meghívására oda érkezett zsidóságot kirtották vagy elûzték, és jogrendjükbe építették diszkriminációjukat. Ez nem konstituált semmiféle jogalapot a terület birtokára, illetve a terület etnikai tisztogatás utáni judenfrei állapotának fenntartására.
Olyan nemzetközi jogi terminus, hogy “arab területek”, nincsen (ilyesmit csak az Ensz-határozatok kreáltak, definiálhatatlan és jogrendbe illeszthetetlen módon, a nemzetközi jog nem etnikai, hanem szuverenitási alapon áll. Mivel a palesztínai mandátumi arabok nem alapítottak államot, amikor azt az Ensz Közgyûlésének határozata alapján megtehették volna (és azt is tudjuk, hogy miért), semmiféle állami elõzményük és erre visszvazethetõ szuverenitási elõzményük nincsen és soha nem is volt.
Hogy ezen a területen célszerû lehet összefüggõ területeket egy késõbbi palesztínai arab állam számára meghagyni, az lehetséges, sõt valószínû, Izrael e tekinteben gyakorolhat önkorlátozást, erre tett is ígéreteket, természetesen a demográfiai és általában a politiki helyzet függvényében, de erre nemzetközi jogilag megalapozott kötelezettsége (a saját maga által vállalt önkorlátozáson túl) nincsen.
Jól ismerem ezeket az argumentációkat, Alan Dershowitz kvinesszenciális könyvét is olvastam a témában (The Case for Israel). Azonban számomra - zsidóként, aki Izraelben is élt már - ezek túlságosan is triviális argumentációk, és az is egyre világosabb számomra, hogy ezek a jogászkodó, történészkedõ pozíciók ráadásul nem vezetettek sehova sem politikailag, sem morálisan Izrael és a zsidó nép számára. Emiatt én nem tartom érdekesnek ezeknek a lejárt lemezeknek az újra pörgetését. Szerintem nem szorulunk rá, hogy állandóan az ügyvéd szerepébe helyezkedjünk (mint Dershowitz), én legalábbis vagyok annyira biztos a zsidóságomban és akár a “cionizmusomban” is, hogy megvizsgáljam más szemszögekbõl is ezt a córeszt, amit izraeli-palesztin konfliktusnak nevezünk.
üs persze azt se felejtsük el, hogy Dershowitz OJ-t is felmentette. ;]
Kedves S-adai,
tudom, mert írtad, hogy a tárgyat itt nem kívánod megvitatni. Nem azt teszem én sem,ennél sokkal általánosabbnak érzem, alapproblémának, ami a válaszodban megjelenik.
A válaszodban kristálytisztán megmutatkozik mindaz, amit arról írtam és gondolok, hogy az értelmiségi diskurzus mindenekelõtt önmagának a végtelenítésére irányul, és a valóság jelenségeivel kizárólag metaforikus módon képes foglalkozni, mintegy az értelmiségi univerzumba illeszthetõ reflexiók távoli tárgyaként, s ekképpen, bocsáss meg a szóért, de felelõtlen.
Mert mit olvashatunk? ün leírok egy nemzetközi jogi alapú megállapítást, a hozzá tartozó hivatkozással együtt, s te, ahelyett, hogy vitatnád vagy elfogadnád, arra hivatkozol, hogy mit olvastál a dologról, nem engeded meg, hogy a megállapítás az értelmiségi diskurzuson kívüli valóságra mutasson (ráadásul az én levezetésemet és megállapításomat alátámasztó mûvel érvelsz - ellene).
S mi az ellenérved? Az, hogy a megállapításom “túlságosan triviális”, azaz ízlésednek túlságosan laposan igaz, miközben olyan honlapokat ajánlasz olvasásra, amelyek teljesen triviálisan és célzatosan hazugságokat, nemzetközi jogi megfontolásokkal megalapozottan alá nem támasztható hamis premisszákat sugallnak nyilvánvaló tényként.
Azt is mondod, a “jogászkodás, történészkedés” nem vezet eredményre.
Ne vessük fel tehát jogi érveinket, amikor az Izrael léthez vagy lehetséges önvédelemhez való jogát tagadó ellenfél, vagy ide vezetni képes álláspontot kifejtõ vitapartrner jogi érvekkel és magától értetõdõnek tekintett, de hamis jogi alapokat sugalló fordulatokkal él?
Ne hivatkozzunk a történelemre, és itt nem a Tanach etnogenezisére gondolok, hanem a jelen helyzetet közvetlenül magyarázó és létrehozó eseményekre, amikor a fent körülírtak szabadon vagdalkoznak a jebuzeusoktól a sohanemvolt és elrabolt palesztin államig mindennel, ami aktuális ideológiai igényeiknek megfelel? Ne mutathassunk rá ennek az érvkészletnek a tarthatatlanságára és módszertani abszurditásaira? Ez lenne a jogászKODÁS és történészKEDüS? Az álérvek elemzõ bírálata?
üs mi annak a megállapításnak a státusza, hogy “nem vezettek sehova sem politikailag, sem morálisan Izrael és a zsidó nép számára”… Az ellenkezõje vezetett valahová?
Dolga-e egy tényállítás-sornak, hogy “vezessen valahová”, politikailag és morálisan? Közvetve, természetesen, vezethetnek valahová az erõs és (igenis, történetileg és jogilag) megalapozható és módszertanilag korrekt állítások (amiképp a hazugságok is), de közvetlenül, a valahová vezetés szempontja nem érvényesíthetõ, hacsak nem “üdvözítõ igazságokat”, vágyteljesítõ “narratívákat” keresünk…
… miközben az ellenfél, akit vonakodunk ellenfélnek nevezni és tekinteni (mert az efféle “passzé”) holott deklaráltan az, méghozzá hatalmas erõket és energiákat mozgósító és deklaráltan a létünk alapjait támadó ellenfél, ki ezeket a kívánatos önképünket megalapozó narratíváinkat, bármilyen nehéz elfogadni, fegyverként forgatja? S a nevetséges az, hogy ráadásul még csak nem is igazak…
A létünk alapjait, mondtam. Mert bármilyen kellemetlen, netán triviális is, azt gondolom, nem kerülhetõ el annak a felismerése, hogy Izrael léte, életesélyei és állapota közvetlenül befolyásolja a diaszpórában élõ s magát zsidóként számontartó valamennyi ember identitásának még azokat a vonásait is, amelyeket a legszemélyesebbnek tekint…
“A létünk alapjait, mondtam. Mert bármilyen kellemetlen, netán triviális is, azt gondolom, nem kerülhetõ el annak a felismerése, hogy Izrael léte, életesélyei és állapota közvetlenül befolyásolja a diaszpórában élõ s magát zsidóként számontartó valamennyi ember identitásának még azokat a vonásait is, amelyeket a legszemélyesebbnek tekint…”
Ez így igaz. üs ezért nem mindegy, hogy Izrael milyen területeket tart katonai ellenõrzés alatt, nem mindegy hogy az Izraelben és a megszállt területeken milyan a zsidó és az arab lakosság helyzete. nem mindegy, hogy marad-e még évtizdekig ez a minkét felet felörlõ helyzet, vagy lesz-e valamilyen békés megoldás. vagy ha nem lesz soha békés megoldás, akkor meddig tartható fent a mostani helyzet vagy mikor lesz háború és annak mi lesz a vége.
üs ezért nem mindegy, hogy a zsidók egymás között is mikor tudnak már végre szót érteni. sajnos én erre látok a legkevésbé esélyt, mert amíg az egyik fél (zsidó és arab oldalon is) vallási (demográfiai vagy akármilyen) alapon magyarázza világszemléletét és poltikáját és semmibe veszi több millió ember életét, addig kétlem, hogy itt bármiféle életképes megoldás elképzelhetõ.
üs ezért talán Izrael és zsidó szemszögbõl teljesen mindegy ki nyer az USA-ban.
Kedves gaabor,
természetesen nem “mindegy” semmi a felsorolásodból, és ennek következtében nem mindegy az sem, ki lesz az Egyesült Államok elnöke, ahová ügyes fordulattal a vitát visszavezetted.
Az a narratíva viszont teljesen tarthatatlan és hamis preszuppozícióktól terhes, hogy “amíg az egyik fél (zsidó és arab oldalon is) vallási (demográfiai vagy akármilyen) alapon magyarázza világszemléletét és poltikáját és semmibe veszi több millió ember életét”…
Az, hogy valaki magyarázza, pontosabban tárgyi, történeti és jogi alapokat mutat fel álláspontja megerõsítésére, netán álláspontját legalább részben e történeti, jogi és tárgyi alapoknak megfelelõen alakítja ki, semmilyen valódágos ellentmondásban nincsen azzal, hogy eközben ne lenne tekintettel több millió ember életére, ellenkezõleg. A több millió ember valóságos politikai, társadalmi és gazdasági érdekek hálózatában él és alkotja azt, így e politikai, társadalmi és gazdasági viszonyok értelmezése és a valóságból kiinduló megváltoztatási kísérleteivel próbálhatjuk meg e több millió ember életét a legetõségekhez képest javítani - de az biztos, hogy nem azzal a palesztin narratívával, mely alapjában, már sanda megnevezésében is tudottan és akartan hamis és amelyet pontosan azért hoztak létre és “implementáltak”, hogy a helyzet megoldhatatlan maradjon és így a volt palesztínai mandátum területének az idegen arab agresszió és intervenció lezárásaképpen húzott fegyverszüneti vonalon kívül fekvõ zsidótlanított területein élõ arabok továbbra is naygpolitiki narratívák és saját terrorista elitjük játékszerei maradjanak…
(Mellesleg itt még ez sem történt, tehát nem én hoztam tárgyi vagy történeti vagy jogi érveket valamely állsápontom megtámasztására, hanem cáfoltam az ellentétes narratíva állításait és hivatkozási alapjait. Tisztességes az szerinted, hogy vita nélkül elfogadjuk az egyik narratívát, annak minden terminusával együtt, s egyben elutasítjuk még a cáfolatának a kísérletét is, s vádolunk, azon az alapon, hogy itt jogi és tárgyi érvek hangzanak el? Miért ne hangoznának? Az ellentétes narratíva jogi és történeti hivatkozásai sérthetetlenek, még ha egyébként hamisak vagy tendenciózusak is?
Ez az a jelenség, amelyet jobb híján dekonstrukciós csapdának neveztem el: a saját közegünk narratíváját felbontjuk, elvetjük megalpozásának kísérleteit (anélkül persze, hogy érdemben vitatkoznánk vele), míg az ellentétes narratíva “az idegen kultúra” tabusított védelme alatt áll: nem vethetõ fel az érvek hamissága, a mögöttes szándékok és egyáltalán nem mögöttes, hanem napról napra megismételt megsemmisítési szándék (amit éppúgy nem hiszünk el, pedig a saját bõrünkrõl van szó, mint semmi egyebet, ha sérti a sérthetetlennek tekintett vágyteljesítõ narratívánkal. Semmi nem érdekes, csak az, ami rezonál a saját dekonstrukciónk narratívájával, senki nem emékszik a sokszázezerrnyi, libanoni arabok által megölt libanoni arabra, csak arra, hogy Sharon egyszer bûnösen és ráutalólag félrenézett, senki nem illeszti az 1948-as és következõ évek történetének elbeszélésébe a sokszázezernyi arabok által elûzött és kiirtott zsidót, holott mondatonként visszatér a palsztin menekültprobléma, ezek triviális dolgok, tudom…
ürtem azt is, hogy úgy könnyebb vizsgálni eseménysorokat, hogy az egyik fél által elkövetett tetteket és követett célokat vesszük szemügyre,na de a szintézisben nyilvánvalóváû kell válnia, hogy itt egymásra ható, egymásból következõ események történtek, s abban minden fél, különbözõ, de vizsgálható mértékben hatott és hat közre s így adjuk meg a jelen állapot szinkron és diakron leírását… Nem lehet az egyik felet cselekvõnek tételezni, a többit pedig elszenvedõnek, hiszen ez az események abszurd leírását adja. Persze ez a laírás nem lesz morálisan revelatív, nem lehet általa önnön humanizmusunk példájává emelkednünk…viszont hiteles lehet, és egyben alkalmas
és egyben alkalmas valós megoldások felvázolására, szemben a kifejezetten a megoldhatatlanságot, a konfliktus fennamradását (illetve alternatívaként Izrael állami létének megszüntetését) célzó sanda és megalapozatlan narratívával.
Visszakanyaritom a szot az Obama-ra most, legfokepp a belfoldi politikajara:
Igy az angolul nem-tudoknak elmondom:
-Mi az azonos Obama meg Hillary kozott az egeszsegugyi kerdesben?
-Mindketto “nemzetkozi” egeszsegugy tervet akar letrehozni.
Kulonsbseg?
-Hillary azt akarja, hogy ez kotelezo legyen, mindenki szamara, tokmindegy hogy akarod vagy nem.
-Obama azt mondja, hogy abbol a szempontbol indul ki, hogy az embereknek az USA-ban azert nincs, mert tul draga. (ez igaz).
Erre, az o terve az, hogy csak olcso legyen, es 25-ev alatt, ha a szulok kivaltjak a health-biztositast, akkor a gyerek is ala esik, de viszont a biztositas nem kotelezo mindenkire, tehat csak akkor valtsd ki, ha akarod.
-Iraki haboru:
-Hillary azt mondja, hogy szavazott a haborura, de ha tudta volna azt amit akkor, akkor nem szavazott volna ra. (ez olyan nekem mint a lotto, ha tudtam volna hogy nem nyerek akkor mas szamokat valasztottam volna)
-Obama mindig ellene volt a kezdetetol, de hangsulyozza, hogy o nem ellenez minden haborut, csak a “bunko” (dumb) haborut.
Irannal kapcsolatban:
-Hillary nem folytatna semmilyen parbeszedet, csak ha mar valami diplomatikus kapcsolatok letrejottek es majd csak azutan (arra lehet varni)
-Obama beszelne vele (Ahmadijenad), de csak ugy hogy hangoztatna az USA-allaspontjat es felteteleit a temarol.
Immigration
-Hillary nem adna jogsit az illegalis immigransoknak (ezt mar ide-oda valtoztatta mar egy parszor, most a legfrissebb szerint nem adna)
-Obama adna nekik, de ez semmi fele mas elonyt nem hozna az emigracioval kapcsolatban nekik, ugyanugy illegalisok maradnanak, de konnyebb lenne a biztositok szamara, meg azonositas szemponjabol.
Szoval mi meg mindig a legnagyobb durrano az Amerikaiak szamara a ketto kozott?
Az hogy Obama ellenezte az Iraki haborut az elejetol kezdve es tobbszor is hangoztatta szinte minden evben, 2002 ota.
“….-Hillary azt mondja, hogy szavazott a haborura, de ha tudta volna azt amit akkor, akkor nem szavazott volna ra. (ez olyan nekem mint a lotto, ha tudtam volna hogy nem nyerek akkor mas szamokat valasztottam volna) …” (soupnaczi)
Nekem viszont azt jelenti, hogy - mint az amerikaiak többsége - elhitte az atomfegyverekrõl szóló történeteket…
Megjegyzem, véleményem szerint a köv. elnökválasztás központi (és döntõ) témája nem Irak lesz, hanem a gazdaság. Ebben az irányba lépett most Bush is, amikor minden keresõnek adott vagy USD 1.000.-t. Errõl valahogy a magyar média megfeledkezett. (Lantos-ról sem írtok, pedig volt akkora mint Bobby Fischer)
Pocakos, Lantosról már írtunk januárban:
http://www.judapest.org/?p=1726
(tegnapi halálhíre is ott van a topik végén).
“…..(tegnapi halálhíre is ott van a topik végén)….”
shadai.
Azért ennél többet érdemelne. (szerintem) Az nem nekrológ, és a bal (felsõ) sarokban a BUüK “zavaró”. Igen jó életrajz olvasható a Bloomberg-ben.
http://www.bloomberg.com/apps/news?pid=newsarchive&sid=au_dRpSzjTR0
magyar feleség, két lány és 18(!) unoka……
Nem mondtam, hogy nekrológ, csak azt, hogy foglalkoztunk már Lantos “legacy”-jével. Nem szoktam patikamérlegen kimérni, hogy ki “mennyit érdemel”. Nekem ennyi jutott róla eszembe, amennyit írtam. Bárki hozzászólhatott, kiegészíthette további információkkal vagy meglátásokkal. Közösségi média!
Bocsika. Azt hittem az aktualitás is számít (a közösségi médiában). - ha már Bobby Fischer a halála miatt került “címlapra”.
Mégegyszer, elnézést, hogy “voltam bátor” belekotyogni. ;-))
Semmi probléma Pocakos. ;]