Nem zsidók mondták:
“Nincs vallásfelekezet, melybõl szabadságharcunkban hõsök és dúsan áldozók nem támadtak volna: alig van népfaj, mely a zsidókat hûségben és munkásságban nemzeti háborúnk körül felülhaladná; a jogegyenlõség kimondás újjászületésünknek egyik szükséges következménye s midõn azt a mózesvallásúakra alkalmazzuk, az emberi és polgári kötelesség egyszerû teljesítésén túl, a hazafiúi érdemet jutalmazzuk meg.”
- Szemere Bertalan, Magyarország második felelõs kormányának miniszterelnöke, 1849. nyarán.
“A Magyarországban levõ izraelitáknak legnagyobb része érzelmeik és gonosz cselekvésmódjuk által az ottani forradalmat, mely az õ közremûködésük nélkül soha nem nyerhetett volna kiterjedést, elõmozdították.”
- Haynau táborszernagy a zsidók szerepérõl a szabadságharcban; erre hivatkozva vetett ki külön hadisarcot az elfoglalt magyar városok zsidó lakosaira.
“Fegyelmezettségben, személyes bátorság és szívós kitartásban, tehát minden katonai erényben, derekasan versenyeztek többi bajtársaikkal…”
- Görgey Artúr tábornok véleménye a zsidók részvételérõl
üs hogy hányan voltak a zsidó honvédek? Errõl nincs pontos forrásunk, csak anekdotális bizonyítékok, becsült adatok léteznek. Kossuth Lajos és Einhorn Ignác állitólag 20 ezer fõre tették a zsidó honvédek létszámát (a Magyar Zsidó Lexikon közése szerint: “…a hagyomány szerint Kossuth egyik beszédében azt mondta: ’Húszezren vitézül harcolnak seregünkben’…”). Ez vagy így volt, vagy nem volt így (az oral history nem atomfizika), de annyi biztos, hogy a magyar zsidóság akkori vezetõi végig a szabadságharc oldalán álltak, a tényleges honvédelem mellett pedig anyagilag és gazdaságilag is kivették részüket a terhekbõl. Haynau zsidókra kivetett különsarcát egyébként késõbb Ferenc József engedte el, azzal a megkötéssel, hogy ezt a pénzt modern rabbiképzõ intézet alapítására kell fordítani. Így is történt, ebbõl a pénzbõl épült meg a József körúti Rabbiképzõ Intézet, amely végül 1877-ben nyitotta meg kapuit.
A Kozma utcai zsidó temetõben található az egyik szabadságharcos zsidó honvédségi emlékmû (az országban több ilyen is áll). A felirat a régi sírkövön:
Az 1848/49. évi szabadságharcban
részt vett honvédek és katonák
közös nyugvóhelye
“Zsidó hõsök porán e beszédes sír elõtt
ürök nagy századok, megálljatok!
Reájuk ti fonjatok babért,
S ti mondjátok nekik, míg áll a föld,
Hogy él virul s szabad hazájuk!”
Ebben a temetõben egyébként ilyen sírfeliratokkal is talákozni:
LOVAG SCHWEITZER EDE
altábornagy
1844-1920
üs ilyennel is:
Itt nyugszik az asszonyok mintaképe
MAGYAR R?ZA
szül. Pulitzer
meghalt 1912. IX. 25-én
tartalmas életének 90. sztendejében
béke poraira.
A fotóért és a feliratok összegyûjtéséért köszönet Kornis Mihálynak.
A legmeglepõbb sírfelirat kedvenc háborús hõsöm, nemes krupieci Bauer Gyula vezérõrnagy, a Vaskorona Rend lovagja, a somogyi 44. cs. és kir. gyalogezred utolsó parancsnoka sírján van:
“EL?RE, ROSSEBB”
Nyugodjanak békében.
Ajánlom figyelmetekbe e tárgyban hétfõtõl:
http://www.giborim.hu
szép cikk, kár hogy eléggé elfeledett ez a téma..
Megemlékezés a szabadságharcosokról
2008. 03. 09. 18.14 Hírextra
1848-49-es forradalom és szabadságharc 160. évfordulójaalkalmából megemlékeznek a zsidó szabadságharcosokról. Program: szavalatok, beszédek, a hõsök leszármazottaival együtt névsorolvasás, katonai tiszteletadás - díszlövés, Kél molé kezdetû ima, koszorúzás, Emlékezés köveinek elhelyezése, Káddis ima az áldozatok emlékére, Sófár fújás.
Helyszín: Budapest, VII. kerület Dohány utcai zsinagóga fõtere Herzl Tivadar tér
Idõpont: 5768. Ádár 9. – 2008. március 16. 14:00 órai kezdettel
Jó téma.
Nekem rögtön Bernstein Béla jutott eszembe, az egyik legjobb magyar zsidó történész, aki kiváló könyvet írt A negyvennyolcas magyar szabadságharc és a zsidók címmel. A könyv 1898-ban készült el és Jókai írta az elõszavát. 10 éve újra kiadta a Múlt és Jövõ.
Innentõl csak Bernstein Béláról tudnék írni, de nem teszem, mert mégiscsak Zs’ 1848 a cím…
Írjunk róla! Nagy figura volt. Szombathely honlapján ez található róla:
Bernstein Béla
rabbi, történetíró, (Várpalota 1868. január 7. - Auschwitz 1944.)
Bernstein Béla, az egyik legnagyobb magyar zsidó történész és az elsõ, aki a magyar zsidóság múltjáról írt jelentõs munkát. Várpalotán született. A budapesti Rabbiképzõ növendéke lett, egy tanévet a breslau-i (ma Wroclaw) Jüdisch-theologisches Seminarban töltött.
1890-ben bölcsészdoktori oklevelet nyert Lipcsében. 1892-ben Szombathelyre került a tekintélyes és mûvelt hitközség élére, az 1880-ban Schöne híres bécsi építész tervei alapján épült szép új templomba. A zsidó népiskolában 1861 óta magyarul folyt az oktatás, amelyet Bernstein Béla 1897-ben egy Héber Tanfolyam létrehozásával erõsített.
Nagy gondot fordított az iskolára, amelynek történetét megírta és 1896-ban Budapesten meg is jelentette.
Már Nyíregyházán volt, amikor 1914-ben kiadta A zsidók története Szombathelyen címû munkáját. Itt alkotta meg élete fõmûvét, az 1898-ban elkészült: A negyvennyolcas magyar szabadságharc és a zsidók címû monográfiát, amelyhez Jókai Mór írt elõszót. Munkája azóta is nélkülözhetetlen mind az 1848-49. évi szabadságharccal, mind a zsidósággal foglalkozók számára. Lelkipásztori tevékenysége mellett számos elfoglaltsága volt. Az Országos Rabbiegyesület elnöke és az Országos Rabbiképzõ Intézet “vezérlõ bizottságának” tagja volt. Részt vett az Izraelita Magyar Irodalmi Társaság bibliafordításában.
1909-ben a nyíregyházi gyülekezet élére került. A visszaemlékezések szerint õ volt a közösségnek évszázados történelme során a legkiválóbb rabbija, az egész város szerette és tisztelte. Nagyon hatott rá az elsõ világháború és annak szerencsétlen befejezése. Trianoni
béke elleni templomi beszédét “Magyarország igazságáért!” címmel adták ki. 1939-ben már a zsidótörvények szorításában adta ki fõmûve átdolgozott kiadását. Könyve vészjósló függelékeként, a 48-as zsidó honvédek leszármazottainak az országgyûlés mindkét házához intézett folyamodványát olvashatjuk, amelyben mentesítést kérnek a zsidótörvény alól! Nem kapták meg. Bernstein Bélát 1944-ben gettóba zárták. Fia elintézte Budapestre menetelét, de õ nem hagyta el híveit. Velük ment Auschwitzba, tudta mi vár rá, csak egyszerû, fekete, jegyzetekkel zsúfolt Bibliáját vitte magával a vagonba. Hitközsége többségével együtt sohasem tért vissza. 2000 óta utca viseli nevét Szombathelyen.
(link)
ün is örülök, hogy elõvettétek ezt a témát. Számomra az egyik legemlékezetesebb darab a témában, amit Major János csinált az 1970-es években. Major egyébként grafikusként mûköött, de a 70-es években gyûjtómunkát végzett a zsidó temetõkben is. Azt vizsgálta, hogy a sírköveken milyen ellentmondásos reprezentációk vannak. Az egyik ilyen: Deutsch István meghalt 1944 (neve mellet hatágú csillag)
Deutsch istvánné meghalt 1964 (neve mellett egy ötágú csillag)
hiába, változnak az idõk, még a temetõkben is…..
a magyar történelemben szerepet vállaló zsidó õsöket felmutató szereplõk milyen szempontok alapján lesznek besorolva zsidó, magyar-zsidó és magyar kategóriába? elõre is bocs, ha ünneprontó volnék :(
http://www.barikad.hu/node/11282
HItler mamája meg német!
ün meg a rakodópart alsó kövén ülök, de csak nem jön a dinnyehéj.
Juditkám, a blogod elég kemény. Elég messze van a Judapest által képviselt poénosan-barátságosan körültekintõs stílustól. A hangneme sem vall kifejezett jólneveltségre (”görény”, fenyegetõzések, stb.), nõi szájból még keményebb ez a stílus, bizony, hát még egy zsidó nõ szájából! Talán még אסתר õsanyád sem tetszett volna meg a királynak, ha ebben a stílusban kommunikál vele.
Más. 56-ban is elég sok jó zsidó is harcolt a felkelõkkel, javaslom október 23-án ennek emlegetését nem elfelejteni. Erõs pozitív hatása van.
Hát igen, ez elég kemény… engem már Rákosi zsidósága is eléggé letaglózott. Ki lesz még? Sztálin?
Nyugi, fiaim, van ez így. Pech. Ti nem tehettek errõl. Csak egy a lényeg, el ne kúrjátok a kollektív kommunikációt, nehogy véletlen elcsesszétek az önvédelmet és az legyen belõle, hogy ezeket is véditek. Árnyékboksznak hívják ezt a hibát a tárgyalástechnikában.
Ja, elég messze … nem is itt kellene írnod róla, ha már …
Ennek a http://www.barikad.hu-nak még a neve is azt sugallja, hogy objektív, racionális, tudományos érvekre alapuló cikkjei vannak, amikre a tudatos uszítás halvány árnyéka sem vetül…Nyilván.
üszintén szólva nem olvastam el az írást, de nagyjából elmondom kívülrõl, ha valaki szeretné.
Vagy inkább idéznék, -stílusosan egy Petõfi verset. (Lehet, hogy ezt már tavaly ilyenkor is megtettem. Ha igen, bocsi. De legalább nem kell az archivumban kutatni! üs az iskolás ünnepségeken is mindig ugyanazt mondtuk el minden évben!:))
“Ameddig a történet csillaga
Röpíti a multakba sugarát:
A szem saját kezünkben mindenütt
Saját szivünkre célzó gyilkot lát,
S ez öngyilkos kéz hányszor szálla ránk!..
Isten csodája, hogy még áll hazánk.”
56 kapcsán rá kell mutatni mindig Angyal István és a többiek személyére. Róla még a drága Potyka bácsi is igen elismerõen nyilatkozott. üppen elég szar ügy, hogy a túloldalon kissé túl voltunk reprezentálva, de hogy nem kommunikáljuk a mieinket a jó oldalról, az hiba.
Haynau halachikus zsidó volt, mivel a mamája tényszerûen a Richterék Rebekkája. Ennek megfelelõen, semmit nem szégyellt jobban egész életében, kõkeményen szorította a zsidókat, ahol alkalma volt, itt is, a megtorlások közepette. Nagyobb szégyenfoltot egy német báró családfáján el sem lehetett képzelni. Arra mindenesetre nagyobb összegben fogadnék, hogy senki nem kapta rajta, amint minchát davenolt egy sülben.
1848 zsidó hõseire emlékeztek a Dohány utcában
http://www.mno.hu/portal/549013
Kirschner Péter, a Mazsike elnöke annak kapcsán, hogy a szabadságharcban is együtt harcoltak a magyar honvédségben a különbözõ nemzetiségek, most pedig külön tartják megemlékezéseiket, megjegyezte: „Milyen jó lenne mindenkinek egyszerre, együtt ünnepelni”.
En azt nem tartom kulonlegesnek, hogy a Jobbik meg a Garda meg sem emiliti a zsido szabadsagharcosokat, en azt tartom erdekesnek, hogy meg Gyurcsi Fecot sem nagyon erdekli annyira hogy megemlitse (vagy nem tudja?), attol fuggetlenul hogy neki meg felesege is zsido (ha nem tevedek).
Dehat persze mit kell varni Magyarorszagon, ahol a magyar a magyar ellen van, tisztara olyan mint egy Fradi/Honved meccs, meg majdnem a szinek is egyeznek.
Amig kordonokat kell fellalitani minden egyes nemzeti unnep napjan (Talan Husvetkor is?), amig a “tobbseg” is egymassal ellenkezik, addig a kisebbseg meg kisebb marad.
Petofi Sandor: Piros Fekete Dal
Hagyjátok el azt a piros-fehér-zöld színt,
Lejárt az ideje!
Más szín illeti most a magyar nemzetet:
Piros és fekete.
Fessük zászlainkat fekete-pirosra,
Mert gyász és vér lesz a magyar nemzet sorsa.
Kicsiny sziget vagyunk tenger közepében,
Erõs vihar támad,
Mindenfelõl jõnek és megostromolják
A habok hazámat,
Fessük zászlainkat fekete-pirosra,
Mert gyász és vér lesz a magyar nemzet sorsa.
Készül az ellenség; és mi készülünk-e?
Mit csinál a kormány?
Ahelytt, hogy õrködnék, mélyen, mélyen alszik
Fönn a haza tornyán.
Fessük zászlainkat fekete-pirosra,
Mert gyász és vér lesz a magyar nemzet sorsa.
Fönn a kormány alszik, mi pedig itt alant
Vígadunk, dõzsölünk,
Mintha mind a három isten nem gondolna
Mással, csak mivelünk.
Fessük zászlainkat fekete-pirosra,
Mert gyász és vér lesz a magyar nemzet sorsa.
Eszembe jut Mohács, az a szomorú kor!
Akkor is így tettünk,
Terített asztalnál telt poharak körül
Bút és bajt feledtünk.
Fessük zászlainkat fekete-pirosra,
Mert gyász és vér lesz a magyar nemzet sorsa.
Mohács, Mohács!… tarka lepke, gondtalanság
Röpködött elõttünk,
Azt ûztük, pedig már a török oroszlán
Elbõdült mögöttünk.
Fessük zászlainkat fekete-pirosra,
Mert gyász és vér lesz a magyar nemzet sorsa.
Hol lesz az új Mohács? hol megint húszezer
Magyar vitéz vész el,
Mérföldekre nyúló rónát borítva el
Kiomló vérével.
Fessük zászlainkat fekete-pirosra,
Mert gyász és vér lesz a magyar nemzet sorsa.
Hol lesz az új Mohács? ahol megint lemegy
Majd a haza napja,
S háromszáz évig vagy talán soha többé
Arcát nem mutatja!
Fessük zászlainkat fekete-pirosra,
Mert gyász és vér lesz a magyar nemzet sorsa.
Pest, 1848. május
ün is voltam ezen a kétórás megemlékezésen.
Volt egy történésztõl pár érdekes tény, illetve remélem, hogy tény volt valóban, annak érdekes.
A fõszónoklatok kulcseleme volt a kokárda feltûzésétõl a sárga csillag feltûzéséig vezetõ út, és számomra kulcs-üzenetként jött le a félelem és veszélyeztetettség érzésének fenntartása, ennek szándéka. “ün nem szeretném ezt a cserét újra megcsinálni”.
Nagyon nehéz ügy ez tényleg, muszáj viszonyulni, de fontos lenne új utakat, más módokat keresni ebben.
Baromi kevesen voltak egyébként, a megjelentek összesen kevesebben voltak, mint a szónokok+koszorúzók+huszárruhás lövõk (tényleg voltak ilyet játszó beöltözött civilek).
Talaltam egy erdekes cikket. Mondjuk ennek semmi koze sincs az 1848-hoz, de akik tudnak angolul :
Gold Scroll Discovered: Earliest Evidence Of Jewish Inhabitants In Austria
http://www.sciencedaily.com/releases/2008/03/080316124416.htm
Tegnap jott ki. Erdekes hogy nem talalok rola cikket a magyar online ujsagokban.