az megvan ugye, hogy valakirõl “szagról” tudjuk, hogy szintén zenész? van ennek nyilván evolúciós magyarázata (ismerõsség, fight or flight, ilyesmik), de nem is ez a lényeg. azonban nem mindig teljesen egyértelmû (dehogynem), hogy az illetõ (ember, jelenség, bármi) zsidó avagy gój-e. a vonatkozó klasszikus poént a témáról elolvashatjuk leonard alfred schneider aka lenny bruce tollából. érdemes meg- és feljegyezni lenny-vel kapcsolatban, hogy õ volt az, akit 1960-ban obszcenitásért letartóztattak ‘frisco-ban (majd még néhányszor a következõ években, míg aztán le is ültették és végül bele is halt jól) – egyébként széles nyilvánosság elõtt cocksuckers-ezett egy pöttyet. boldog békeidõk. hasonló jellegû leíró rendszertanként ismerõs lehet a szépemlékû matula (hüpp-hüpp) izsdb-je. nos, a bangitout pedig összeszedte az internetes webvilágháló tartalmainak zsidó vs gój listáját (fyi: geek-ek elõnyben) >> katt ide a listáért <<
Wordpress is Jewish. Naná!
Hát, igen, Jewish, de van tovább is :)
Wordpress is Jewish, Typepad is frum, blogger is modern orthodox. Blogging in general is so Jewish but people who blog daily have become goyish.
“A világon mindenki zsidó csak nem tud róla” Bernard Malamud :)
Zadie Smith: The Autograph Man…
Már félek GOJ lenni ebben a zsidó kérdésben. Az a bűnöm, hogy nem vagyok zsidó. Szendvicset veszel és letesztelnek, hogy sertéshúsost vagy baromfisat kérsz-e? Nem a zsidóknak kell félniük, hanem a goj-oknak ezen a világon, mert ez a sátán világa. Ezt kapták a zsidók Istentől. A szabadkőművesség újraéledéséről nem is beszélve.
Erre válaszolhatjuk a következőt: javíts a sertés reputációján!
Elsőre talán szokatlanul hangzik megoldás gyanánt egy, nevezzük nevén disznót népszerűsítő javaslat, de mielőtt elmennénk mellette, emlékezzünk meg e hányattatott sorsú állatot ért támadásokról. Mi a bűne? A Tórából annyi derül ki, hogy nem tiszta állat, ezért fogyasztásra alkalmatlan, de semmi több. Az emlősök közül a kérődző és hasított patával rendelkezők lehetnek ehetőek. A Tan négy állatot megkülönböztetett figyelemmel kezel, mert a két kritérium közül eggyel bírnak, vagyis majdnem rendben vannak. E négyes csoport tagja főszereplőnk, amely bár az emlősök többségénél „tisztább”, egyben sokkal népszerűtlenebb is. Ahelyett, hogy elismernék erősségeit, lépéseit kritikus megjegyzésekkel illetik. A Talmud több helyen sértegeti, előfordul, hogy nevét sem tartja leírásra méltónak, bántóan a „másik dolognak” nevezi, nemecsek hozzá képest szerencsés. Értetlenül állhat a támadások kereszttüzében, nem érti, hogy a zsidóknak tulajdonképpen mi az igazi problémája létezésével. Nincs semmi kifogása, hogy nem fogyasztanak húsából, az emberek nem esznek meg mindent, amit nem szeretnek, de miért kampányolnak ellene? Nem tudja ugyanis, hogy a mélyen gyökeredző, zsigeri ellenszenv kiváltó oka egyedi voltában rejlik. A többi három egykritériumos lény tisztátalanságát annak köszönheti, hogy patáik nem felelnek meg az előírásoknak, hősünk az egyetlen, aki külseje alapján sikerrel venné az akadályt, de belső hiányossága miatt, ti. nem kérődzik, bukásra van ítélve. Ezen apró hibájával kivívta magának, hogy a képmutatás szimbóluma legyen! Tragédiája megszokott sémát követ, rossz időben volt rossz helyen, mivel a zsidó nép történelmében megjelent egy olyan hatalom, mely a disznóhoz hasonlóan a valóságosnál sokkal szebb látszat fenntartására törekedett.
A rómaiakról van szó, akik a Szentély és Jeruzsálem elpusztítását (bagatell) követően látszólag biztosították vallásuk gyakorlásának feltételeit, de valójában mindent elkövettek a zsidó szellem elsorvasztásának érdekében. Mestereink közül sokan nyíltan vállalták tevékenységükről alkotott cseppet sem hízelgő véleményüket. Tíz kiválóságunk rettenetes halálára emlékezünk ünnepi imáink során, azonban az óvatosabbak a sorok közé rejtették észrevételeiket, s a malacra zúdították dühüket. Sorsa megpecsételődött, a kiváltó ok feledésbe merült, maradt az utálkozás. Napjainkban sem azt hangsúlyozza a tradíciót ismerő jid, hogy nem eszik tevét vagy nyulat, hanem a szerencsétlen pária nem evésével éli meg hagyományhűségét. Bölcseink érezték a némileg igazságtalan bánásmód visszásságát, ezért elkezdték pedzegetni, hogy az idők végeztével a sertés megfelelő állattá válik. Ezzel sokan nem értettek egyet, hiszen a Tóra a Messiás eljövetelével sem változik meg, vagyis a tisztátalan teremtés osztályrésze örök reménytelenség, hacsak nem a Chátám Szófer ötlete valósul meg, aki megerősítve a Tóra változtathatatlanságának tényét, úgy vélte, hogy a disznó megy majd át „evolúciós fejlődésen”, és tisztává nemesül.
Ügyes.
Addig ránk vár, hogy javítsunk megítélésén, harcolva az alakoskodás ellen. Erőfeszítéseink hatására hősünk sorsa változna, az említett jelenség eltűnése a „személye” iránti előítéletek gyengüléséhez vezetne, érzelem és értelemgazdagabb életünkben jelkép-volta végleg eltűnne, de persze mi járnánk a legjobban, nem a „másik dolog”.
szerző: Darvas István a Nagyfuvaros utcai zsinagóga rabbija
F.P.! nem vagy te egy kicsit paranoiás? Engem is mindig megkérdeznek hogy csirkét v. sertést és mégse gondolom h. a keresztények tesztelnek e hogy én zsidó vagyok e vagy sem…
sanyi,
MINDENKI MENJEN A FACEBOOK JUDAPEST.ORG GROUP OLDALÁRA!
GABRIEL
A blogolás kora lejárt…