Internetes kutatások sora mutatta ki, hogy a legtöbb online közösségben a júzerek 90%-a egyszerû “kukkoló”, akik sosem szólalnak meg, nem járulnak hozzá sem a tartalomhoz, sem a dialógusokhoz, kb. 9% idõnként hozzájárul valamivel (mondjuk egy-egy hozzászólással) és végül mindössze 1 százaléka az összes felhasználónak az, aki aktivitásával majdnem az összes tartalmat adja. Egyes kutatók szerint a blogokon ez az arány még rosszabb, inkább 95-5-0.1. A szakirodalom ezt a jelenséget nevezi “részvételi egyenlõtlenségnek” (participation inequality).
A JP-n is hasonló trendek vannak, mi sem büszkélkedhetünk sokkal jobb arányokkal. Egy átlagos hónapban ugyanis kb. 20.000-25.000 júzer (unique user) látogat a JP-re; kb. 2000-3000 komment érkezik a bejegyzésekre; e kommentek legalább fele a legaktívabb 60-70 kommentelőtől érkezik; a bejegyzéseket 4-6 szerző írja; a bejegyzések kb. 70%-át én egyedül írom.
Ezzel együtt a hatás nem kicsi, az elmúlt 6 hónapban már több offline implikációja is volt az itt történõ eseményeknek (szociológusul: diskurzusoknak). A 90-9-1 tanulságokon azért még gondolkodom, sõt holnapra egy cikket is írok belõle a hipeRV nevű újmédiás éves kiadványba, ami a Media Hungary-n fog megjelenni.
Nektek mi a véleményetek? Mik a tapasztalataitok? Kukkolók, szevasztok!
Ypslianti: isten ments az index-címlapoktól.. a konzervatóriumon ez tényleg komoly probléma, féltroll arcok lepik el ilyenkor minden alkalommal a bejegyzéseket, praktikusan ellehetetlenítve a magas színvonalú vitát.
én nem látom ezt a 90-9-1 problémásnak, így lehet még párbeszédet folytatni a kommentekben, különben szétszakad és csak benyögések lesznek. lásd amikor kikerül egy-egy reakció vagy konzervatórium bejegyzés az index címlapjára. a blog-komment rendszer reformra vár :)
képzeljétek el, mi lenne, ha az arány fordítva lenne? 1-9-90 :)
Shadai, valóban van valami abban, amit Ypsilanti mond, de nem annyira az “állandó kör” hibájából nem kommentel be szívesen az ember, csak egyértelmû, hogy sok a rendszeres beszélgetõk közt a személyes / régi netes ismerõs, szerintem senki nem akar csizma lenni az asztalon. A kezdetektõl meglévõ, stabil és hûséges “bátrak” közössége amúgy is növeli a Judapest báját.
Többé-kevésbé “kukkoló” vagyok. Nem vagyok zsidó, az inkább közéleti kérdéseket feszegetõ posztok nyomán kerültem ide egy-két éve és azóta rendszeresen olvaslak bennetek. Kezdetben csak azokat a posztokat olvastam el, amik inkább tágabb témák voltak, késõbb már konkrétan a zsidó kultúrához kapcsolódóakat is. üs itt ragadtam.
Miért nem írok?
Talán kicsit kívülállónak is érzem magam, másrészt pedig – ha hozzá is tudnék szólni a témához – egyszerûen “nem vagyok bátor” ;). Inkább az olvasgató, befogadó, aztán magában elmélkedõ típushoz tartozom.
szerintem az is bejátszik, hogy a nyomtatott sajtóban (és talán a rádió/TV-ben) is hasonló lehet a részvételi %. vagy még extrémebb. vagyis ehhez vagyunk hozzá szokva, ezen nevelkedtünk. majd a következõ generáció többet szól hozzá. vagy több lesz köztük a csizma.
Szerintem semmi baj a ‘kukkolókkal’, sõt, nevezzük õket inkább olvasóknak. Trollkodáshoz nem, de magunk felvállalásához tényleg kell bátorság egy olyan oldalon, ahol
-személyes, sõt néha nagyon személyes élményeket, értékeket osztunk meg egymással
-van esély offline találkozókra
-mindehhez archívumostól teljesen publikus.
ün nem degradélnám a ‘csak’ olvasókat kukkolókká, belõlük lesznek a jövõ kommentelõi, majd cikkírói. :)
Más kérdés, hogy egy internetes közösség kialakulásának valóban szokott lenni dinamikája, felfutás, lefutás, és a kettõ között megmutatja, hány embert tart el. Ha nincsenek diktatórikus alakok (arcok) és szabályok, akkor az olvasóközönség befogadóképessége dönti el, mennyi tartalmas bejegyzés, illetve troll-beszólás az, ami még napi szinten elmegy és nem ûzi el az embereket. ün nem bántanám ezt a szakaszt, amikor kevesen, de érdekes tartalmakat írnak (nem keveset!), többen, és többnyire egymáshoz kapcsolódva, egymásra odafigyelve kommentelnek, viszont nincs napi többszáz dejóhogylátlakpuszikanekedis szintû üdvözlet és nem szakad bele az ember recehártyája egy pár napos távollétbe. Ezzel együtt persze, medvebocsok, gyertek ki a barlangotokból! :))
(Amihez tényleg jó eszköz az offline szervezõdés, amennyiben publikus. A ‘régiek’ befogadókészsége egy-egy komment kapcsán szerintem messzire nem olyan mérvadó klikkesedésügyileg, mint a valódi programok, hús-vér emberek találkozójának hangulata, nyitása kifele, újak fogadtatása, régiek öröme, invitálás erõssége, mindenki vagy csak bizonyos körök felé nyitottá/félig nyitottá, illetve a bekapcsolódás lehetõségének publikussá tétele.)
Most jöttem. Még csak álldogálok a sarokban, poharamat szorongatva, figyelve, mirõl is beszélgetnek a többiek. De mivel megszólítattam, jelzem, hogy jó a buli, csak még nem vagyok elég bátor, hogy táncoljak :)
Szerintem sokszor egyszerûen nem tudnak mit hozzátenni az olvasók az adott témához. Gyakran van nálam is az, hogy elolvasok egy bejegyzést, és alapjában véve nem írnék semmit hozzá, de átolvasva a kommenteket eszembe jut _azok valamelyikére_ reagálni. ün a judapestet azért olvasom, mert érdekel a zsidó kultúra (meg úgy általában mindegyik), de mivel nem vagyok igazán járatos a témában, nem tudok sokat hozzátenni. Yehudával valahol egyetértek amúgy, a népszerûbb blogokon kialakulnak “magok”, és ez sokszor hátráltathatja a kommenthegesztési kedvet, fõleg, ha egy baráti társaságról van szó. Egy kívülállónak nehezebb bekerülni.
Szerintem ez hatványozottan érvényes a judapestre, mivel ez egy külön vallás, nép “saját” blogja, ráadásul a “zsidó” témák alapvetõen kényesebb megközelítésûek itthon. Az átlag olvasó talán ezért sem kommentál.
Szerintem egyszerûen csak arról van szó, hogy Shadai jobban szeretne 90-60-90-et látni a statisztikák helyén.
Fujjjjjj, mennyire unpíszí vagyok… :))
Na hello sok eddig sötétben bújkáló
ellenforadalmárolvasó! ;]Youdit-nak teljesen igaza van, sokszor tényleg a ma még ‘csak’ olvasókból lesznek a jövõ kommentelõi, majd cikkírói.
Így lett például szerzõ a JP-n tet, Charlie, Dzsingisz, Tallián Miklós még sokan mások is. Tet pl. a kezdetek óta olvassa a JP-t, de úgy alakult, hogy kb. 2 hónappal ezelõtt találkoztunk elõször csak élõben. Azóta viszont gyakorlatilag napi az ‘offline’ kapcsolat is.
Emlékeztetõnek megírom ismét, hogy az offline programokról úgy lehet értesülni, hogy feliratkoztok a hírlevélre (hello@judapest.org) és/vagy csatlakoztok a JP Facebook csoportokhoz (http://www.facebook.com/group.php?gid=6314499957)
szerintem ez a 90-9-1 inkább természetes, mint érdekes. magam is blogász vagyok, több (teljesen különbözõ) blogot szerzek, a kommentezõs-kukkolós tapasztalatom nagyjából nekem is ez. ürdekesebb is a refferring sourcest nézegetni, mint az unique userek számát.
judapest esetében engem sem zavart az, hogy sose kommenteltem itt, flódnigét óta olvasom rendszeresen a judapest, elõtte nagyon ritkán vetõdtem erre. Kommentezni tán csak egy pár hete kezdtem. Nem éreztem, hogy csimma volnék, ami vagy azért van, mert nem éreztette senki, vagy azért, mert vastag a bõr a pofámon :)
táncoljunk!
Télleg mi a baj az arányokkal? Szerintem (bár semmiféle hivatalos adatom sincs errõl) nagyjából ez az arány igaz bármely offline közösség viselkedésére is. Van egy-két hangadó, kicsit több aki valamiféle reakciót is ad, a többi max. halad az árral.
Nyilván van olyan is aki nem elég bátor, mert úgy érzi/véli, hogy a hozzászólók már összeszokott csapatot képeznek és neki ott nincs helye. De szerintem ez az állítás sem judapest specifikus, igaz minden online közösségre.
Ugyanakkor az ellenkezõjét is fontos szempontnak érzem; arctalanok vagyunk, így sok esetben lkehet hogy könnyebb hozzászólni egy-egy témához.
Let’s dance.
wing írja: “Szerintem ez hatványozottan érvényes a judapestre, mivel ez egy külön vallás, nép “saját” blogja, ráadásul a “zsidó” témák alapvetõen kényesebb megközelítésûek itthon. Az átlag olvasó talán ezért sem kommentál.”
Ez – szerencsére – nem így van valójában. Ide a kezdetek kezdete (2004 december) óta írnak zsidók és nem zsidók, szekuláris és vallásos arcok, hiperindividualista anarchokapitalisták és csillagszemû hippik is. Transzcendensek vagyunk, na. ;]
Ja, Youdit a lánykori nevem, épp próbálgatom (részben offline JP-meet hatására), hogy vissza tudom-e pattintani rá inda+egyebeket (itt nem volt gond).
Shadai, köszi az OFF-infókat. :)
Natasha Rostova: nincs ezzel semmi baj, pl. a 1% aktivitása egyben garancia a minõségre és a karakteres arculat fenntartására is. Ha ez felmenne mondjuk 5%-ra (20-30 állandó szerzõ), akkor sokkal heterogénebbé válna valószínûleg a JP mind stílusát, mind tematikáját tekintve.
De nem akarom, hogy bárki úgy érezze, hogy itt egy “erõs régi gárda” van, akik túldominálják a szcénát.
Most nem írok semmit. Csak kukkolok…
shadai:
Na, ezt viszont jó hallani. Igazából én is csak pár napja találtam meg a judapestet, tetszetõs nagyon, de túl nagy rálátásom nincs a dologra – még :) én pl. nemzeti liberálisnak vallom magamat, szóval az olvasói kör tényleg elég széles :)
Szerintem ez a blog hiánypótló, sokkal jobban szeretek szubjektív bejegyzéseket, véleményeket olvasni, ezek közelebbrõl bemutatják az adott kultúrát, mint a száraz lexikonszerû leírások.
wing: tx!
amúgy más blogokban én is helyenként a 90%, más helyenként a 9% (és megint máshol az 1%) táborát erõsítem.
ahol kukkoló vagyok általában: plastik.hu, cloneshit.hu, jobbklikk.hu, kultplay.hu, kispad.hu, buvosszakacs.blog.hu (többek között)
ahol kommentelek idõnként: fuszereslelek.blogspot.com, reakcio.blog.hu, http://index.hu/politika/kulfold/usa/feher_haz, jewlicious.com, http://republican.blog.hirszerzo.hu
ahol írtam is már bejegyzést (változó gyakorisággal): JP, Konzervatórium, 60bloggers.com, fuszereslelek.blogspot.com
Van, aki csak olvasni tud, írni nem…
De olvasni szeret!
ürdekes összehasonlítás, jobban belegondolva én szinte mindenütt a 9%-ban vagyok benne, bár mondjuk plastikhoz még egyszer sem kommenteltem asszem, pedig olvasgatom. Nálam általában az van, hogy ahhoz túl sok blogot olvasgatok, hogy egy-egy blognál aktívan mindig hozzászóljak a témához. Bejegyzést eddig csak egy külföldi zenei blogra írtam, pont az izraeli Useless ID-rõl, de az mán rég volt.
Bin ich a voyeur? Nu, shadai, meine liebe chaver, ich bin a grojsze kajfer, a pervert, a kukkoló :)
egyébként meg tegyük a szívünkre kezünket és állapítsuk meg, hogy kukkolni bizony jó :)
Láj áléchem! Á grojszer Kájfer, á kájfér beikkor?
szerintem a blogot olvasni kell. a rola alkotott velemenyunk nem tul jelentos.
Kedves Charlie, hát persze, a frume jid nem tévelyeg szexuálisan :)
A read-only blogok közül a kedvenceim (/voltak):
1, A megboldogult Matula (http://www.matula.hu)
2, A megboldogult Kzamm Demolition Network (http://www.kzamm.com)
3, A jelenleg is üzemelõ Khívától keletre (kk.blog.hu)
4, A legstílusosabb magyar blog, a fyoop.hu
update: de szerintem a JP nem lenne ugyanaz a kommentelõk nélkül.
Sokáig csak olvastam (azt is titokban:-)) és fõleg a saját bátortalanságom tartott vissza a kommenteléstõl. Az ellen-véleményt személyesre vettem, tehát ha valakinek más a véleménye, az engem földbe döngöl kinéz lenéz jajnekem.
Most visszanézve rengeteget nyertem azzal, hogy elkezdtem (merni) kommentelni. Javította a dialógus-képességemet. Segített, hogy a valóságot lássam és ne a saját projekcióimat: a többi kommentet és arra adott válaszokat visszanézve láttam, hogy ami kezdetben túl keménynek és személyes támadásnak tûnt, valójában nem az. Segített a (vélt vagy valós) konfliktus-kezelõ, félreértés-tisztázó képességek kiépítésében és gyakorlásában is. Így online nagyon könnyû félreérteni valamit. Amikor én is elkezdtem kommentelni, rájöttem mennyire nehéz igazán precízen (tényszerûen) fogalmazni, azt kifejezni amit gondolok. Mennyire zsigerbõl vagy érzelembõl reagálnék sokszor. üs amikor egy válasz azt mutatja, hogy a másik valamit teljesen másképp ért és én ezt teljesen õrá tenném, õ értette félre, visszanézem és látom, hogy tényleg beleérthetõ volt az, amire õ reagált. üs aztán merni ezt kifejezni, felhozni hogy én mit értettem, õ mit, miért..
Az is új, hogy más néha troll velem és attól még nem kell õt végleg leírni, mert néha én is trollként reagálok, illetve tûnhet az úgy a másiknak és akár jogosan.
Szóval szerintem remek alkalom a kommunikációs, együttmûködési, konfliktuskezelõ képességek fejlesztésére.
Egyébként nem vagyok zsidó és eredetileg nem szociológus-médiás-filosz háttérbõl érkezem, tehát elvileg számos szervi hátránnyal indulok… amibõl most semmit nem érzek. ?gy érzem, ennél az asztálnál mindenkinek egyenlõ helye van. ün befogadónak érzem ezt a közeget.
A konzervatorium és a judapest a tüntetés után tûnt fel nekem, azóta napi szinten olvasom mindkettõt. Leginkább azért, mert örülök a friss hangoknak. ürülök neki, hogy vannak civilek, a szó legnemesebb értelmében. Unom a mocsarat, amiben tapicskolunk, unom azt a valamit, amit politikának nevezünk. Unom, hogy ugyanazt hajtogatjuk évek óta.
Tény, hogy elsõsorban olvasó vagyok. Néha hozzászólok itt-ott, de csak akkor, ha erõs a késztetés. Ha véleményemmel egyezõ gondolatok hangoznak el, akkor a késztetés nem olyan erõs. Vitázni szeretek, nem csak bólogatni.
üs a leírt szónak súlya van.
Liberális vagyok, származásom szerint közép-európai. Ami szerintem olyan különleges dolog, mint lappnak lenni, vagy indiánnak, vagy kanadainak, esetleg belgának. Vagy afgánnak. Vagy, vagy, vagy,….Zsidó gyökereim annyira vannak, amennyire akarom, mivel nem tudok róla. Romantikus fiatalságom anti-rasszizmusa is változik. Rájöttem, hogy nem nézhetem le a nem-indiánokat, nem-feketéket, nem-másokat. De még küzdök.
ün a Judapestet kb. egy éve olvasom. Nagyon érdekel a zsidó vallás és
kultura. Itt sok érdekeset tudtam meg. Legjobban Füszeres Eszter fõzõ-blogját és Vadjutka írásait szeretem a Zs-legendákról. Sok zsidó
témáju könyvet elolvastam
néha hozzászólok. ütleteim is vannak, hogyan
lehetne megismertetni és megszerettetni a fiatalokkal a zsidóságot.Sajnos hallottam olyat is, hogy már az általános iskolás gyerekekbe is beléjük plántálják az antiszemitizmust.
én lenni kukkoló… egyelõre. de szépen lassan hozzá-hozzászólok majd a dolgokhoz és meg-megjelenek élõben, mert úgy eddig könnyebben ment az ismerkedés, barátkozás tudomisén. persze nehezebben oldódik az ember lánya ha úgy kerül(ne) egy társaságba ahol nem ismer senkit, viszont mindenki más már ismeri egymást. nem adom fel, visszaolvasok és bele/ hozzászólok! :]
eddigi kommenteléseim általában akkor születtek egyéb fórumokon, blogokon, ha az alkotó(ka)t személyesen ismertem, vagy a témát nagyobb mélységeiben.
Ha a többi kommentelõ láthatóan sokkal járatosabb a témában, vagy szellemesebben, frappánsabban fogalmaz, vagy éppen már vki leírta a véleményemet, akkor már biztosan nem szólok hozzá, max. követem a kommenteket.
Néha meglepõ, h egy-egy kommentváltásból is milyen sokat lehet tanulni, ilyenkor az ember bölcsen hallgat és figyel.
Definitely kukkoló! De ennek rajtam kívül álló okai vannak…
Facebook JP-hez csatlakoztam, nem kizáró ok, h a Facebook szerint Hitler vagyok? :D :D Meg Nietzsche is, lol.
De kizáró ok.
Ezzel a 40-50 aktív beírogatóval az a legnagyobb gond, hogy nem nyitottak az új látogatókkal szemben, ritkán válaszolnak a kérdéseikre (akármi legyen is az), értelmes javaslataikat figyelmen kívül hagyják, de egymás között a téma szempontjából irreleváns dolgokról órák hosszát hantáznak – az, hogy a témához hozzászólt valaki, akit nem ismernek = 0
Valahogy úgy áll a helyzet, hogy a diót eldobjátok, a héját megtartjátok. Sok fórumra és hasonló helyre járok, de ez itt NEM egy nyitott közösség. Ha az lenne, az összes zsidó fiatal itt tolongna – de nem tolong itt aktív résztvevõként a MO-i zsidóság 0,02%-a sem. SAJNOS.
Peter: azért a legtöbb ember ezt nem így látja, ezt te is beláthatod. Nem érdemes így elragadtatni magad.
Peter, 2 dolgot sajnálok
1) hogy nincs idõm egész nap ide írogatni
2) azt is, hogy ilyen az arány
Peter:
magamba néztem, mint gyakran kommentelgetõ valaki – lehet, hogy én sem reagálok azoknak, akik épp csak ideírnak?
nos, az itteni kommentelõk nagy részét nem ismerem személyesen. római katolikus vallású vagyok, a flódnigét óta olvasom a blogot, mert tetszik az itteni légkör.
azért kommentelek sokat, mert nagy dumás vagyok, és nem tudok csendben ülni, ha úgy érzem, valamit hozzá tudok rakni a témához. most is ez van :)
hogy az újakhoz nem szólnék? én sem vagyok *régi* és nem nézem, ki az *új*, ha tetszik egy vélemény, akkor odaírom a becenevét, és úgy válaszolok, mert én is morcos vagyok, amikor úgy érzem, frappáns dolgot írtam, és egy bólintásnyi válasz nélkül továbbsiklik a társalgás.
de ezt nem itt tapasztalom.
ha mégis így van, shadai mostani felvetése mutatja, hogy mennyire igyekszik a szerkesztõség :)
Hmmm, nekem ambivalens érzéseim vannak: néha tényleg elutasítónak, szûknek érzem a kört, amin nyilvánvalóan kivül vagyok, néha meg nagyon tudom szeretni ugyanezt a szûk kört.
Igaz, egy-egy “terápiás beszélgetést” – shadai fogalmazott így – azért rám lehet bízni. :))
szevasz shadai
Szevasz Szent Kieran Hayes
nos, hogy értelmes hozzászólásom is legyen.
valóban kialakul minden blogon egy keménymag, azonban a keménymag összetétele is dinamikusan változik. sokakat valóban visszatart a belterjes dumaözön, azonban mások ennek köszönhetõen egyre inkább ismerõsnek kezdik érezni az írogatókat, végül kedvet kapnak a kommenteléshez és maguk is a mag részévé válnak.
asszem egyébként a különféle blogközösségek eléggé befogadóak.
Merek én még megszólalni? :)
Régebben csak csak ritkán, pár hónapja rendszeres olvasó vagyok. Emlékeim szerint egyszer kommenteltem is. Különben read only. ürdekes ez a blog nekem. Tetszik és teljesen más szögbõl mutatja azt a zsidó világot, amit régóta figyelek. Más a szemszög, mások a hangsúlyok – ezért ragadtam itt.
Magamról annyit, hogy huszonéves zsidó vagyok és változó intenzitással veszek részt itt-ott különbözõ csoportok életében.
Valóban olvasni szeretek (nemcsak blog esetében), semmi irói vénám nincs.
Köszönöm az értékesek gondolatokat, amiket itt olvashattam. Még sok ilyet…
Kedves Ági,
“Talán kicsit kívülállónak is érzem magam, másrészt pedig – ha hozzá is tudnék szólni a témához – egyszerûen “nem vagyok bátor” ;)”
-Hát és is picit kívülállónak érzem magamat, pedig én még zsidó is vagyok!;)
-Ezért inkább csak olvasgatok, kukkolok!
-De azokhoz az emberekhez tartozok, akiknek fontos lenne, hogy hozzászóljanak, és ehhez legyenek igazán bátrak!!;)))
Ki gondolta volna, hogy ennyi ember csak olvassa a blogokat?
ün meg néha azt érzem, hogy mindenhez hozzászólok, még ahhoz is, amihez nem kéne..::)
(De kb. fél évig én is csak olvastam a blogot. A többihez meg nem nagyon szoktam hozzászólni.)
Egyébként páran eltüntek azok közül, akik anno írogattak ide, nem csak hozzászólóként, de postolóként is. (prezzey, miou) Velük mi lett?
Hüm-Hüm!
Akkor nekem is fél év olvasás kell a Beugróhoz???;)))
Felébresztette a cikk a lelkiismeretemet, úgyhogy gondoltam, felszólalok már én is… : ) Ki tudja, lehet, hogy mostantól rendszeres kommentelõ leszek, végülis a bejegyzésnek van egy ilyen rejtett célja is, nem? : ) ün pl általában azért vagyok csendes megfigyelõ, mert egy kicsit tényleg frusztráló “újnak” lenni, tudván, hogy ez már egy megszokott, egymást ismerõ emberekbõl álló társaság, plusz rátesz nálam még egy lapáttal az is, hogy nem vagyok fõvárosi…
“Hát és is picit kívülállónak érzem magamat, pedig én még zsidó is vagyok!;)” —> : D me too : P
Mindenesetre tény, hogy minden nap itt lógok ahelyett, hogy napilapokat vásárolnék… : )
Salome,
shadai nagyon ért a … izé … a hozzászólások felpörgetéséhez, meg a lelkiismerethez. :))
Nosztalgiázom egy picit..
Azt hiszem ez volt az egyik elsõ alkalom, amikor bátor voltam, nemhiába eszter fõztje megoldotta a nyelvem..Lányos zavaromban rögtön szeKfûszegnek írtam a szegfûszeget.
http://www.judapest.org/sved-husgolyo/#comment-16379
Még el is pirultam mikor észrevettem, ÁÁÁÁ…. Aztán rögtön fogtunk egy provokátort, és most látom, mindig ott van a hozzászólása..:))
Azóta is minden nap olvasom a JP-t, és bár vannak megkukulásos szakaszaim, néhány hétig nem bírok írni, csak olvasni, mindig visszajövök.. Nem éreztem zártnak ezt a közösséget sosem. De igazán asszem akkor éreztem már otthon magam, mikor az elsõ leoltást is megkaptam, asszem Balagantól, valami zenei témában:)
Szóval mióta a JP része a mindennapjaimnak, volt már hogy nagyon elgondolkodtam valamin, és megváltozott az álláspontom, volt hogy aggódtam, volt hogy sírtam,volt hogy kacagtam, és volt , hogy magamra öntöttem a forró csipketeát a röhögéstõl, mikor valaki hirtelen bekommentelt “koboldfosó” nickkel.. A “Konim” társasjáték volt a másik ami miatt napokig vigyorogtam mikor eszembe jutott.
Számontarom a régi kommentelõket, pl. ha Zsófi nem ír egy-két hétig, hiányzik. üs a többi régi hozzászóló, és szerzõ is.. Most pl. Prezzey jutott eszembe, olyan rég láttam.Az ember lassan megismeri a többiek stílusát, szinte tudom, hogy melyik posthoz kik fognak inkább írni. Imádom a Charlie kontra X,Y Z vitákat, rengeteget tanulok belõlük.
Sok mindent megéltünk már itt együtt, még ha csak online is.
Ezt lehet hogy az eddig csendes olvasók is így érzik,és olyan jó, ha néha megszólal egy egy új hangocska is..
:)
Na ezt úgy sikerült elõadnom mint egy JP veterán.
Be brave, be strong, csendes olvasó!
Hello Salome, igen, volt egy ilyen rejtett tanterv is a bejegyzésem mögött. üs most örülök, hogy sikerült elõcsalogatnom néhány medvét (és bocsot) a barlangból. :)
A kemény mag amúgy nem olyan kemény, és tényleg elég képlékeny ez a dolog.
Zsófi: Miou nem tûnt el, ott volt a Critical Maceszen is! :)
Na. Most megint javítok, ESZTER, természetesen nagybetûvel..
Nahát Dorka, még csak a “húsgolyók” óta vagy itt velünk? Olyan, mintha mindig is…
Prezzey nagyon fontos dolgokkal foglalkozik globális szintereken, neki most így egy ideig felmentése van. De õt is mindig hazavárja a JP. Prezzey (aki lány és pszichológus és ortodox) a JP képregény és verekedés szakértõje (többek között).
Na igen, jó fél éves megfigyelõkorszakomban ez azért feltûnt shadainál… : D
Apropó shadai, én a “bocs” jelzõt veszem magamra, még húsz éves se vagyok… *ciki*
Látom, sokan méltatták már a Fûszerest, hát igen… nem szeretek éhesen feljönni ide, mert valahogy mindig pont akkor jön az újabb ételcsoda – eddig a maceszlasagne volt a legütõsebb, mmm… : )
ó és majd’ elfelejtettem: helló mindenkinek : D
Nos, én szoktam itt irogatni, de én sem vagyok egy nagy kommentelõ.
Egy csomó téma, ami nagyon megtalál engem, másokat is nagyon vonz, és 30 perc alatt néha egész regényni hozzászólás születik, mire megírnám a magam kis három mondatát már rég továbbléptek a gyorsírók.
Aztán néha egy két komment annyira hosszú, hogy sikitozó gyerek mellett elolvasni sincs idõm :-)
A nõcis témákban bezzeg elég egy-egy félmondatos komment :-)
Prezzey láááány??????
“Hát és is picit kívülállónak érzem magamat, pedig én még zsidó is vagyok!;)” —> : D me too : P”
-Akkor össze kell tartanunk!
-Vagyunk Mi annyira jók, hogy ne kelljen frusztráltnak éreznünk magunkat “újként”!!;))
Tessék kommentelni újak, így lesznek olyan remek barátaink, mint a Dorka, akit minden buliról felhívunk, mondhatni, online kapcsoljuk magunknak. Pedig személyesen még soha nem találkoztunk.
De ami késik nem múlik!
ün meg például mindig más néven kommentelek. Nem tudom pontosan miért, talán mert mindig tök más aspektusból közelítem meg a témákat és ez már egy emberbe bele sem férhet.
A blogot szeretem, szerintem Shadai témái általában telitalálatok és a többieket is szeretem, fõleg Esztert.
Viszont a kemény maggal kapcsolatban nekem is vannak visszás érzéseim. A legjobb témát is sokszor meg tudják gyilkolni belterjes, csak saját maguk számára értelmezhetõ “értelmiségi” nyafogással. Kicsit sok a mélyfilozófia, a kifacsart szófordulat, csak úgy repkednek az idegen kifejezések a legkülönbözõbb idegen nyelveken.
Nem csoda, ha egy “halandó” inkább továbbáll.
Jaja :-)
Lia,
igazad van.. meg aztán, elég ironikus lenne, ha pont itt éreznénk magunkat kirekesztve : P
Amúgy mennék én mindenféle talira meg buliba meg CriticalMassra (bár a biciklimet pár éve eladtam xD) meg Hollánernõutcába (bár jobb lenne, ha ilyen alkalomból nem kéne találkozni…), de hát ez a 160 kilométer akadály, no. Egerben meg nem nagyon van ilyen közösség : ( Majd ha felköltözöm, remélhetõleg még idén… : )
én most új vagyok? néhányszor kommentáltam már :-)
Salome, én imádom Egert! Vagy Egret?
Menjünk egyszer oda is?
Jaj!
Ezt kellett volna mondanom:
“helló mindenkinek : D”
Sorry.
Salome,
Eger is szép város, a törököknek is tetszett!;))
A többi is jól hangzik!!!!;)))))
Nekem is biztos bejönne!!!!
kedves shadai! ez egyértelmû felkérés volt. táncra, beszélgetésre. újabb kaput nyitottál, köszönöm.
egyébként SZEVASZTOK MINDENKI! lehet, hogy majd választok másik nicket is, fogalmam sincs, hogy van-e itt másik zsuzsi. annyira új vagyok.
Fûszeres: Egert : ) Gyertek csak, gyertek!!! : ) Amúgy van egy szép kis zsinagógánk, csak használaton kívüli: éppen Székely Bertalan-kiállítás van. Elõtte Munkácsy volt…
Lia, a törökök, hát igen… Eger turizmusa ezen kívül a borból áll. az azért egy fokkal csábítóbb szerintem! : )
(na szép, jövök és agyoncsetelem a blogot)
ün már kommenteltem egyszer (bátran) és senki sem válaszolt. :(
ün most válaszolok: SZIA!
Túl vakmerõ voltál. S miután kimerted a vakot, mi itten csak süketeltünk.
Salome,
Lehet, hogy a törökök is a bort szerették???:DDD
De tényleg kiemelkedõen szép a város, és nagyon jó Borotok is van!!!
üs már kétszer is volt szerencsém meglátogatni Titeket!!!!
Na jó éjt Mindenkinek!!!
Marc barátom írta az alábbi angol sorokat, az alább feltüntetett idõpontban.
ürdekes a számadatok miatt megvizsálni. Személy szerint annyi minden türekszik a figyelmemért egész nap (gondolom ez általánosan igaz szinte mindenkire), hogy sokkal ritkábban van lehetõségem proaktívnak lenni, mint azt szeretném. Pedig nem is a kuka a sarokban tipikus esete volnék.
A magasröptû érvelgetések meg hiányoznának, mégha nekem erre abszolút nincs is személyes indíttatásom online. Kifejezetten rühellem, hogy még azt is el kell magyarázni, ami egy pohár bor felett a legtermészetesebb (nem a bor hatása miatt :), ugyanakkor elismerem, sokat lehet tanulni egy-egy érvelési hadmûveletbõl itt a JP-n. Szóval ne bántsuk Montefiore-t, Charlie-t…, hanem örüljünk, hogy van itt minden. Igazán lehet csemegézni. Birobidjan, Y-Love, zsidó pornsztárok, mákos flódnik stb. Ez itt így szép. Aztán meg aki kirekesztve érzi magát próbálja meg úgy felfogni, hogy õ igenis “bent van”, és nem kell egybõl megsértõdni vagy begörcsölni. Itt a szabály szerintem, hogy we don’t disqualify you, you disqualify yourself.
December 11, 2006
The 1% rule of blogging
You’ve probably heard about the 80/20 rule: 20% of church-goers does the work of 80%. It’s a variation of the Pareto Principle. But how is that on the internet? I’ve been interacting with Niina and some other friends about forming online communities, and as communities in which most people don’t participate tend to be quite boring, it’s relevant to know.
According to Charles Arthur in The Guardian “it’s an emerging rule of thumb that suggests that if you get a group of 100 people online, then one will create content, 10 will ‘interact’ with it (commenting or offering improvements) and the other 89 will just view it.” At YouTube the ‘creator to consumer’ ratio is just 0.5% (100 million downloads for 65,000 uploads), and at Wikipedia 50% of all article edits are done by 0.7% of users, and more than 70% of all articles have been written by just 1.8% of all users. Mindy McAdams from Florida, who teaches online journalism, also adds her two cents.
So how’s that for online communities? It means it stands or falls with the 1%… Now does anyone dare to even consider what that means for the participatory church?
Ja, a link http://marcsmessages.typepad.com/mm/2006/12/the_1_rule_of_b.html
Szia!
:))
Salome,
“we don’t disqualify you, you disqualify yourself.”
Azt hiszem, a mai napunk tanulsága lehet!!!!!
Tehát mindent bele!;))
Vero,
szia! Most már válaszolt is valaki. Mert én valaki vagyok, vagy megyek valahová.
shadai,
ha beindul, akkor én is a 90-60-90 projekthez csatlakoznék. üs sok új tagot is vonzana a JP.
[..../]
Shadai,
Tudsz hozni nekem abból a hipRV kiadványbóla média hungary-ról? érdekelne..
:-)
Lia,
milyen igazad van már megint… a ma esti virtuális társasági életünk kezdése eredményre vezetett! : D Jóéjtjóéjt : )
shadai mester, ez remek húzás volt, nem tudok ennél szofisztikáltabban fogalmazni.
olyan ez, mint az elsõ blickre bénának tetszõ “ismerkedõs játékok”, amiket még komoly szakmai workshopokon is szokás játszani: a kezdeti feszengés után mindenki oly felszabadultan meséli élete leghorrorisztikusabb történeteit, hogy ihaj (csuhaj).
szóval szevasztok.
mindig tervezem újra felvenni a jp-tempót, felgyûlt egy nagy csomó téma, könyv, film (!), amit érdemes a nyájas olvasóközönség elé tárni – és mindig cudarul halogatom a bejegyzések megírását, majd, majd, majd.
persze bejátszott az a néhány csúnya flamelés, ami ment. valahogy akkoriban jöttem vissza Mo-ra és innen-onnan a kultúrsokk, kicsit sok lett.
de majd most. :)
Shadai ez a bejegyzés nagyon zsidós volt! le a kalappal…
online és offline ofõ-órákat a JP-re! ;]
miou: welcome back! már hiányoztak az írásaid. tényleg. meg flame-oltásban is besegíthetsz néha.
layla tov jp!
En egy jo ideje olvasom a judapestet, kb 1 eve, mikor ugy tudom a kuruc.info tette kozze elsonek, nagy felhaborodasok kozepette. Igen, olvasom azt is (bar az nem blog), meg ezt is, a magyar nepszavat is meg a mno-t is, meg mindent amit talalok, es ezeken kivul szamtalan amerikai/angol bloggokat, meg mas nemzetisegut is, mert sok le van forditva legalabb angolra (magyarra azert nem) .
Nem csoda, hogy sok olvaso van itt is meg masutt is, amik nem “professional” hirek, meg amugy nem is hirek, csak sajat egyedi velemeny (maga a blog) es a “mainstream” medianak problemaja e miatt.
(teny es valosag, ezt is olvastam valahol, nem csoda hogy egyre veszetteb modon nyomjak a hireket, aminek meginkabb negativ hatasa van)
Fogy az olvaso/nezo kozonseg, mert tobben olvasnak bloggot es tobben kivancsiak hogy masok is mit mondanak, es gyengen szolva az embereknek tele van a t.kük a “professzionalis” ujsagirokkal, akiket csupan csak a szines tolluk hianya miatt nem tevesztunk ossze a papagajokkal.
Sokan meg azert jonnek ide azert is hogy “igaz-e”, na meg csak azert mert kivancsiak.
Ezert is tartom fontosnak, hogy a judapest.org maradjon az ami, ne probaljon valtoztatni semmit sem, se azert hogy valakinek vagy valakkiknek tetszen csak azert, hogy tobben irjanak/jojjonek, vagy eppen menjenek.
A kajakrol szolo cikkekre viszont nem varnek sok bejegyzest sehogyse senkitol, azon nem lehet mit kommentalni.
-mz/x kikapcs.
hálló-hálló!
amit itt olvastam most, az szívet melengetõ!!!!:)
én is inkább olvasó vagyok, de néha azért hozzászólok, legtöbbször drukkolásomnak és lélekbenveletek”levésemnek” adok hangot kb 1780 km-re B/JP-tõl. néha kérdezek hülyeséget is, akkor vagy kedvesen válaszoltak, vagy télleg hülyének éreztem magam, de arról meg aztán télleg csak én tehetek…ezzel amúgy nekem mindig problémám volt, iskolában pl sose mertem jelentkezni (hátha hülyeséget mondok), inkább a padtársaimmal osztottam meg a gondolataimat..szóban. szóval nem egyszerû. de pl mindig nagyon élvezem a magasröptû idegenkifejezések garmadáját és pontos, naprakész információkat tartalmazó kommenteket ésértemiségi “nyafogást”, csak ámulok, hogy le vagyok maradva egy csomó mindennel/rõl, de mindig nagyon örülök, hogy van egy csomó okos ember, akik a tudásukat megosztják velünk (itt).
sztem is, a JP-n van identifikálható “egymást ismerõ mag”, de ezzel együtt teljesen nyitottak mindenkire, abszolút befogadóak és ezt ez az írás és a kommentek is bizonyítják.
Amúgy lassan 2 éve olvaslak TITEKET:)
Amerjuka, a gasztrobejegyzésekre nem vársz sok kommentet? Ez komoly? :) Egy közösségi blogon, aminek olvasótábora némiképp átfedõ >=1 híres gasztroblog népes olvasótáborával és a közösség aktív részét képezik ráérõ fecsegõ háziasszonyok, elfoglalt fõzõmûsorfüggõ yuppie-k, önjelölt szakácsok és ételkritikusok, bátortalan, szárnypróbálgató elsõebédes fiatalemberek, zsidó hagyományaikat a konyhában is feleleveníteni kívánó vagy azt tanulni vágyó lányok, krónikus receptgyûjtögetõk és mindenki más, aki szeret fõzni, enni, etetni, ételt kritizálni, vagy egyszerûen csak a csodaszép ételfotókon bambán elmélázni? :)
szép hétvégét mindenkinek és/vagy shabat shaloM! :)
na,
én vagyok az 5, uszkve 9%. néha belepofázok. (például amikor péntek délután egyedül ülök az irodában, és már nagyon elegem van a munkából, de még nem fejeztem be a mai penzumot. noch dazu holnap (shabbat!) is meló…
zsidó kommentelõk, szevasztok!
hopp, a zárójel vége lemaradt az elõbb. zákson.
jé, shadai, nálad még téli idõszámítás van?
most ugrottunk egy órát.. :)
Így hogy nem látják a pofám persze párszor én is bele merek szólni itt a dolgokba…ün nem panaszkodnék inkább a kör zártságára ez csoportelméletileg mondhatni természetes. (szociológusul :-) )
ün nagyjából a Shalom motherfucker posztnál találtam rá a judapestre, azóta több kevesebb rendszerességgel kukkolom, de mivel általában bensõséges zsidó témákról van szó, én meg annak csak (egyébként lassan “kultúrakutató” alapon…) érdeklõdõ szemlélõje vagyok, ezért úgy éreztem nem nekem kell ide elsõsorban kommentelni. A Broadway-hadmûvelet abszolút fordulópont volt ebben.
egyébként régen vártam hogy ezt leírjam, todach! :-)
Todach! A hozzászólások ihlettek meg:
http://www.judapest.org/shabat-shalom-jp
:)
hm. túl sok az “én” a posztomban
“Amióta a judapestet olvasom, nagyképû egoista lettem. Köszönöm JP!” :-D
Salome: Egert : ) “Gyertek csak, gyertek!!! : ) Amúgy van egy szép kis zsinagógánk, csak használaton kívüli”
Nekünk egy óriási zsinagógánk van és használatban lévõ. :-D A makói ortodoxok régen zsidó katedrálisnak nevezték.
Szeged for JP! :-D
Najó nem floodolok…
tudod mesüge, azt hittem, érzõdik a szavaimból, hogy finom irónia itatja át át : )
Szegeddel kapcsolatban igazad van : )
Salome,
Hüm-Hüm!!!
Na a végén, még verseny alakul ki, hogy kinek a “tanyáján” van zsinagóga!!:DD
Tudomásom szerint egy Tállya nezezetü községben is található egy zsinagóga, csak nagyon romos állapotban van már!:((
ürdemes lenne felújítani!!
(Esetleg EU-s pénzbõl??:D)
Salome: én sem gondoltam komolyan.:-) Nekem speciel az egri vagy az itt említett romos tállyai (hát még a mádi ami már nem romos!) zsinagógák sokkal jobban tetszenek, és a katedrális sem kifejezetten pozitív jelzõ. Az tetszik a zsinagógákban hogy gyakorlottabb szemnek azonnal egy csomó mindent elmond az adott kehilláról…
Sziasztok!
Kábé másfél éve látogatok ide hébe-hóba.
Engem úgy általában az oldal minõsége, igényessége vonz ide, meg az, hogy nyomokban megismerkedhetem egy sajátomhoz nagyon közelálló, mégis kicsit más kultúrával.
?gy látom, itt a sokat emlegetett csendes többség esetével állunk szemben, vagyis ki ezért, ki azért nem ír. Tényleg, a demokráciában nem aktív résztevõ tömegeket felfoghatjuk a politikai valóságshow kukkolóinak. Négyévente, ha elég nagy a felhajtás, küldenek sms-t is.
Engem egyszerûen nem igazán foglalkoztat az, hogy véleményt formáljak, és fejezzek ki. Ráadásul, ha “zsidók” is vannak a dologban akkor a vélemények kontextus-útvesztõkbe és erõterek torzította (csata)térbe kerülnek, sémákba csavarodnak, ehhez nekem nincsen türelmem, és valószínûleg sokat kellene csiszolódnom, alkalmazkodnom ahhoz, hogy egy nyelvet beszéljünk. Pláne a gép elõtt ülve, ismeretlen nickekkel kommunikálva. Lehet, hogy itt egy szalonképtelen elõítéletes szörnyeteg nácinak számítanék, csak nem derül ki.
Amúgy megesik -más oldalakon is, nem csak itt-, hogy írok valamit, aztán néhány perc múlva, mire kész, már nincs is kedvem elküldeni.
Mellesleg kommenteltem már egy-kettõt ide is, de nem emlékszem, hogy kaptam volna választ. Nyílván nem volt elég érdekes, vagy offtopic volt a kialakult beszélgetéshez képest, a fene tudja.
ün azóta olvasom rendszeresen a JPt, mióta nyertem itt egy Matisyahu CD-t!! :)
“Amúgy megesik -más oldalakon is, nem csak itt-, hogy írok valamit, aztán néhány perc múlva, mire kész, már nincs is kedvem elküldeni.”
ez velem is szokott :)))
Sziasztok!
Engem a Narancs-cikk hozott ide, és borzasztóan sajnálom, hogy amikor 16-18 éves voltam, nem volt ilyen blog. Akkor még lett volna esély, hogy része legyek egy olyan közösségnek, amelynek a szokásairól, vallási és egyéb hagyományairól a család elpusztulása és szétszóratása, az itthon maradtak bezárkózása miatt gyakorlatilag semmit sem tudtam. Könyvekbõl ezt nem lehet megtanulni, bár próbálkoztam.
A JP-t olvasva döbbentem rá, hogy mit veszítettem, de ez a hajó már elment.
Mit is tudnék akkor én mondani nektek?
Minden nap idenézek, olvaslak titeket, örülök nektek. Ha úgy tetszik Zsuzsitól nem messze állok a sarokban és nézelõdöm. Majdnem elmentem veletek CM-ezni, végül mégsem volt bátorságom. Talán jövõre.
(Jó ez a csoportterápiás feeling, amit Shadai kiprovokált, de biztos, hogy sok-sok ilyet akartok még itt olvasni? :))
K.
Kedves Kriszta,
“Könyvekbõl ezt nem lehet megtanulni, bár próbálkoztam.
Mit is tudnék akkor én mondani nektek?”
-Már semmit, a soraiddal, elmondtál mindent!!!
-Vagyis, megértetted a lényeget!:;
-A “már semmit”, nem az többi kommentjeidre vonatkozik!!DD
Kedves Ági,
“Amúgy megesik -más oldalakon is, nem csak itt-, hogy írok valamit, aztán néhány perc múlva, mire kész, már nincs is kedvem elküldeni.”
-Nekem csak idõ hiányom van, azért nem írok sokszor!:DD
mesüge,
“Az tetszik a zsinagógákban hogy gyakorlottabb szemnek azonnal egy csomó mindent elmond az adott kehilláról…”
-A romos zsinagóga, tuti azért tetszik Neked “specilel” jobban, mert tudod analizálni is!!;))
-Megérint a Múlt!!
-Bár én is szeretek “kukkolni” régi esetleg romos zsinagógát, de a felújítottak is pazar látványt nyújtanak!
Dettó Narancs cikk óta olvasom a JP-t, s az eléggé ütött, így az elsõ beleolvasás után kb. 2 napot vártam a kommenteléssel. Szerintem nem nagyon kéne kommentelnem, mert leginkább selfterápiás a motiváció, de ha úgy mennék neki, hogy nem küldöm el, akkor még ezt a keveset is lusta lennék leírni.
Ellenben pl. ebben a pillanatban nagyon nem kommentírással kellene foglalkoznom, hanem esetleg dolgoznom. Kifejezetten sok bûntudattal jár a blogolvasás/kommentelés.
Az nekem bejön, hogy eleinte arctalanul(pofátlanul) lehet írogatni, miközben amikor shadai írta, hogy (csak) 30-an voltak a CMaceszen, hát eléggé sajnáltam, hogy nem voltam ott.
A légkörrõl annyit, hogy sztem a “friss levegõ” kif. írja le legjobban. (Kommenteket várunk “Friss levegõ” jeligére, vagy mi).
Kriszta,
szerintem akarnak ilyeneket olvasni …
üdv a sarokból. :))
Gyuroveri,
máskor is voltak már terápiás “órák”, szóval jöhet. :))
Kriszta,
sokan a sarokban kezdtük, nem 16-18 évesen. Nem kell ott maradni. Mindig van esély. ;)
CM még sokára lesz, de van más offline esemény. üs igen, sok ilyet szeretnénk még olvasni, Shadai pedig nyilván egyenesen tobzódni fog örömében, ha a szombat elteltével benéz ide. :) Akár nyuszi ugrik ki a bokorból, akár a medvebocs kukkant elõ a barlangból, szeretettel várunk vissza online (is). :)
Szia Kriszta! ha már itt állsz a közelben, mesélj!
a CM elõtt elbicikliztem a Nemzeti Múzeum elõtt és gondoltam odakurjantok, hogy: zsidó bringások, szevasztok! de nem tettem. azért küldtem felétek egy baráti mosolyt. és aztán együtt bicikliztünk a Nap felé.
a blogok hozzászólásaiból egyébként remek Csehov drámát lehetne kanyarítani, ha valós idõben, élõben adnánk elõ.
megszakadt dialógusok, monomániás monológok, felbukkanó furcsa egy-egy mondatok. mindenki egyedül ül egy gép elõtt és beszélget bele az ûrbe. várva a reakciót, ami talán soha nem jön el. remélem, nem voltam túl elvont…
Zsuzsi, oda is jöhettél volna. :) Mi is csak mezei gyalogos bringásemberek voltunk ott. ;)
Nem voltál túl elvont Zsuzsi, de tedd hozzá azt is, hogy az ember a gép elõtt rendszerint vérig sértõdik, ha világmegváltó 3,4 szavára nem érkezik elég reakció.
Aztán elmúlik a sértõdés és jön az újabb tõmondat :)
Köszönöm lányok. Még a végén tényleg kilépek a sarokból. :)
Zsuzsi, elég vicces, hogy ugyanezt terveztem, (aztán még a bicajozásról is lebeszéltem magam, mert sötétben nem tudtam volna hazatekerni. Világítás-beszerzéshez meg lusta voltam).
Gyuroveri
igen, valami ilyesmi, friss levegõ, meg egy jó nagy adag rácsodálkozás, és még valami: mióta idejárok, és beleolvastam a Konzervbe is, erõsen optimista hangulatba kerültem a jövõt illetõen. Talán mégis létezik Mo-n az az új generáció, akikre lehet építeni.
K.
fhb,
meg lehet szokni :)) Végülis levegõnek lenni jó!
Csehov – belõle ( alapján, talapzatán – a köpönyegébõl kifejezés kerülendõ :-) )lettek az amerikaiak drámái is: T. Williams,
A. Miller.
Kriszta, nem olyan bonyolult az a lámpabeszerzés, nekem is sikerült. Szerintem lépj az ügyben, jól fog az még jönni. :)
Egy izzós hátsót tudok is adni. (Szerelõ meg ráteszi.)
Judit, köszönöm, de meg fogom oldani, hiszen a következõ CM-et ilyen nevetséges indokkal már nem hagyhatom ki. :)
K.
latom megy a baratkozas :D
Szevasztok! elbicikliztem megint a Nap felé, most értem haza és lám, érkezett válasz az ûrbõl!
Kriszta! nem véletlenül álldogáltál mellettem, rögtön éreztem, hogy te is az a szemlélõdõ típus vagy… nekem sem volt világításom, mert kifogyott az elem, ezért testõrök kísértek a sötétben. szeptemberben majd együtt kiabálunk :))
Judit! köszönöm, igazad van. akár oda is mehettem volna. majd összeszedem a bátorságomat..
fhb! igen, ez az egyik oka annak, hogy sokan abbahagyják a kommentelést. hosszan írják világmegváltó “egymondatosaikat” és semmi válasz. nekem is nehéz volt ezt megszokni. erre találtam ki a csehovi példát. így könnyebb.
shadai, ide tartozó olvasnivaló:
http://www.ifsm.umbc.edu/~preece/Papers/AMCISlurker.01.pdf
“A romos zsinagóga, tuti azért tetszik Neked “specilel” jobban, mert tudod analizálni is!!;))”
Lehet, nem tudom attól függ mit jelent ez…Nem csákánnyal járok oda (se).. :-D
Zsuzsi: Hehhh! A Csehov-hasonlat tényleg telitalálat…
mesüge,
He-He!DD
“Lehet, nem tudom attól függ mit jelent ez…Nem csákánnyal járok oda (se)..”
Hát én arra gondoltam, hogy a romokat, jobban tudod vizsgágatni részleteiben is!:DD
A csákányt pedig nem is feltételeztem!!:DDD
Jó éjt Mindenkinek!!
Na, pá
kedves mesüge, köszi :)
Kriszta, írtál valami nagyon fontosat. az optimizmus. ugyanez volt nekem is az érzésem, mikor elkezdtem olvasgatni itt-ott a blogokat.
jó éjt Mindenki!
qbr: köszi, letöltöttem!
Fogadalom: ezentúl tényleg igyekszem majd minden hozzászólásra válaszolni. Példaképként szemem elõtt lebeg Orosz Péter és Angelday (Józsi, plastik.hu) moderációs gyakorlata.
amióta feedrõl olvasom a blogokat sokkal kevésbé vagyok aktív hozzászólás tekintetében. Általában ha valami érdekes van, ahhoz hozzászólók, de inkább csak jön a következõ unread cikk szabályt követem.
Kedves Mindenki!
Ezt hallgassátok meg!
Szerintem nagyon jó!!
üdv: Lia.
Hát nem is tudom…
“Lia
Kedves Mindenki!
Ezt hallgassátok meg!”
- Ez a 80’s nosztalgia rajongoknak? Egyebkent Madonna meg benne van ebben a misztikus szeru judaizmus korben, vagy mi ez, Kabballah.
De azert a kepek jok!
szerintem a “kukkoló”ból is lehet “hozzászóló” – csak idő kérdése; visszafelé már azt hiszem nem működik, így aztán előbb-utóbb mindenki hozzászóló lehet…
(a felettem levő hozzászólások száma is ezt igazolhatja, nemde?)
(még még, amik ez után következnek… :)
a Csehov-i dialógust érintő asszociáció tetszik!
(mert hogy el se olvassuk olykor mások kommentjeit, csak mondjuk a magunkét – még jó, ha legalább a bejegyzéssel összefüggésben:)
Kedves Ekezetlen!
-Hát ezt bevédtem!;))
-Lehet, hogy tényleg a 80-as évek nosztalgiájába buktam bele, mert az akkori ovodás élményeim, és az ált.sulis emlékeim, mellékvágányra vitték a mostani “produkciómat!!!”:(((
-De legalább, jók voltak a képek!!:DDD
Üdv: Lia.
És így megjegyzi a loginnevet? (mondjuk ezt talán nem nehéz)
Ennek örömére csalatkozom a sarokban ácsorgókhoz.
Megjegyzi. Üdv!
héló =)
az én vallomásom: énis kb fél éve olvasom a JP-t, de szerelem volt az elsö látásra, ez biztos, függö vk :D meg kukkoló. hát persze. de mióta bátor voltam leszólitani shadait (éljen május elseje meg a siralyos mikrokörnyezet ugye ugye =)) azóta úgy érzem, nagyobb a szám :D igazából kedvem lenne kommentelni (és egyszer majd ha nagy leszek talán bejegyzést is írni – mondtam szégyenlősen, pirulva), csak amikor nincs vizsgaidöszak nem nagyon vk itthon, de amikor tanulnom kéne akkor itt lopom a napot az tuti (igen mint pl.most) ;) néha nem vk elég gyors és lecsúszok a kommentelésről, néha csak nem érzem magam elég okosnak a nagyokhoz képest (minden tiszteletem charlie-é), h egy-egy “nehezebb” témában hozzá merjek szólni.de kiszoritva sose éreztem magam, az én döntésem h vk-e elég bátor és megnyomom-e az elküld gombot vagy sem, és ha rászánja magát az ember, a reakcióra se kell általában sokat várni itt az is tuti ;) amugy az offline programok és a személyes ismerettség sztem is jót tesz a kukkolók előcsalogatásához.
szóval hajrá hajrá és köszönöm ;)
i’m lovin’ it!
Welcome, zseszter. :)
Kommentelésről sose lehet lecsúszni (csak nagyritkán, amikor Shadai bezárja, de akkor nem is baj), elő az agarakkal… akarom mondani lúdtollakkal, hajrá előre a kommentálás, majd posztírás mezején…
Shadai, itt lent nem lehetne Légy bátor a Te mit gondolsz helyett? Vagy ez óvatos célzás akar lenni, hogy ne csak írjunk, hanem gondolkodjunk is előbb? ;))
Judit: köszönöm ;)
Judit: de lehet, sőt. Checkit!
Zseszter: a pirulást nem láttam, a mikrokörnyezet ugye.. ;]
Shadai, látom. Külön köszi a fogadtatást. :) Így már olyan nagyonmeleg-ölelős és egyben bátorító, ember legyen a talpán (jégkirálynő a korcsolyáján), aki 1%-ban marad.
Köszi!!!! :))
Én csak olvasom heti rendszerességgel a portált, de nem tartozom a közösséghez (értsd: nem vagyok zsidó, meg az itt megjelenő prüblémákhoz sem tudok hozzászólni értelmesen), DE a blog érdekes, és sokat megtudhatok a mai magyar zsidóságról. Jó közösség vagytok!
Két hétig bírtam tartani a – a számat igen, azt, de ezalatt rongyosra olvastam az archívumot (szíven is ütött a please note bejegyzés, elevenembe talált).
Most már második éve élek Izraelben (Sderotban, csak hogy izgalmasabb legyen). Odahaza nem nyüzsögtem zsidó berkekben, nem is volt rá túl sok igényem.
Ide meg úgy keveredtem, hogy magyar szóra vágytam, valami állandóan olvasható jó kis blogra, társadalomra, kultúrára, de akárhová dugtam be a szépen formált orromat, mindenütt zsidóztak, és egy cseppet sem kreatívan. Egy darabig még valami perverz örömet is találtam benne (kognitív disszonancia meg egyéb tüsszentések) de nagyon hamar meguntam. Jobb meggyőződésem ellenére megnéztem, mit csinálnak a zsidók a neten, bár tartottam az önsajnálat/öntömjénezés áradatától. És akkor… és akkor – igen! Megvilágosodás és reveláció, rátaláltam a JPestre! Ki gondolta volna… hirtelen hiányozni kezdtek a pesti zsidók.
No. Ma nagyon, nagyon bátor voltam. Ez már a harmadik kommentem. Jó volna betagozódni ide egy kicsinykét. Szevasztok!
szevasz Bamba! üdv a bátrak klubjában ;)
Köszönöm a kedves fogadtatást! Megyek, körülnézek hová írhatnék valami építőt :)
Tetszik a felszólítás, majd az alsó gomb felirata. Igen, bátor vagyok. hehe! Így nehéz ellenállni a kommentelésnek. Minden kedves kukkolót és kedves ex-kukkolót köszöntök, más mondanivalóm most nincsen, szevasztok!
Hat akkor en is hozzaszolok :)
javítom a statisztikát, és hozzászólok.
és igen, én is bátor vagyok!!!!!!
na és igen erős, mert letudtam nyomni az egerem bal billentyűjével az alsó gombot: Bátor vagyok.
salom
Volna egy pár kérdésem.
Tudtommal van egy olyan angol-amerikai kifejezés, hogy “lurker”. Aki követ egy chat- vagy egyéb csoportot, de nem kommentál. Nem lehetne inkább ezt használni a kukkoló helyett? Az ugyanis magában őrzi a voyeur jelentést, vagyis hogy az illető nem csupán néz, hanem közben szexuális örömöt is érez. Többnyire nem saját önkéntes hozzájárulása nélkül. Ez ugyan nem szégyen, sőt, valamennyien kis tolakodó geciként kezdtük földi pályánkat, csak fel kell nőni. Ez azért ez a blogizmus bizonyára több szellemi onániánál. (Amit, ugye, a bibliai Onán nem művelt, őt egészen másért irtotta ki az Ür. Szóval, mint Freud óta tudható, nem ez a bűn.)
A fiatal vagy kezdő lurker magyarul akár lurkó is lehetne.
Egy másik megjegyzés: a makaróni nyelv. Ez valaha a latin állandó belekeverését jelentette a nemzeti nyelvbe, tudákosságból, nagyképűségből, esetleg szakmaiságból. Az utóbbi elfogadható egy szakmai blogon, de itt bizonyos visszatetszést szül, hogy némelyik mondat félig angolul, héberül vagy jiddisül van. Általában ugyan értem, de a szellemi restség jelét látom abban, hogy valaki a jelentést nem teszi hozzá magyarul is, esetleg megmagyarázva, hogy csak körülírni lehet. Ez nem jelenti azt, hogy a maceszt pászkaként kellene emlegetni, esetleg magyar nevet keresni a flódninak. De olykor Szathmári Kazohiniájának behin-szövegeire emlékeztet egy-egy kommentár stílusa: “Mert fülbetik csak egy van, és azt minden hét évben csak egyszer bilevezik.” (A Kazohiniát kihagyók lesznek szívesek belenézni. Épp olyan “kötelező olvasmány”, mint a múlt század végi sikerek.) Ez persze öreguras szöveg, 40-50 évvel ezelőtt én is untam volna, de van benne némi igazság. Öreg ember nem vén fasz (feltétlenül).
Tulajdonképpen volna még pár téma – de most nem jut eszembe. – Ki is az a nyomorult német, aki folyton eldugja a szemüvegemet? – Alzheimer, papa, Alzheimer!
Nem olvastam végig, csak úgy az elejét meg a végét, és lehet, hogy már volt… de azért… én teljes gátlástalansággal írok bárhová, ahová akarok. De sokkal több dolog szórakoztat, vagy érdekel, mint amihez hozzá is akarok szólni. Például most ez a JP, amiről kb. 2 hete értesültem. Belebeszélni olyasmibe szeretek, amiről határozott és a szokványostól eltérő véleményem van… amiről (még) nincs, vagy ami csak érintőlegesen érdekes, ahhoz kevésbé. De ha találok olyant, majd írok. Soha nem éreztem magam sunnyogónak (a mi listánkon, — hátha érdekel valakit, http://groups.yahoo.com/group/tsz/ — asszem dívott ez a megnevezés). Tetszik a blog, kicsit kevésbé, mint első lelkesedésemben, de még mindig.
Üdv,
holist
Holist,
Drága,
Ha sunnyogó nem is vagy, de a sértegetésben bajnok.
Kicsi a világ…
:(
A publikus fórum kizárja a kukkolást. Aki nem akarja hogy olvassák, ne írjon.
Lecserélhetnétek ezt a ‘bátor vagyok’-ot, jut eszembe. Álnéven hablatyolni minden csak nem bátorság.
Avagy: álnéven hablatyolni teljes mértékben veszélytelen. Rajta hát!
Hello!
Szerintem a hozzászólások írását mindíg megelőzi egyfajta kukkoló lét.
Én például először sokat olvasgattam a JP-t. Néztem miféle oldal ez, kik írnak ide. Majd csak utána írtam hozzászólást.
Mindíg így csinálom. Egyedül vagyok ezzel?