Amerikában a XX. századra a vallásos zsidóság mindhárom nagy attitűdje, a reform, az ortodox és a kettejük között álló konzervatív (nyugati neológ) áramlat is kialakította a maga intézményhálózatát, zsinagógaszövetségét. Ezért is érdekes az a folyamat, mely a század hatvanas éveinek elején odáig vezetett, hogy a konzervatív zsidóságból kiszakadt egy negyedik áramlat, a ma az észak-amerikai zsidóság, tehát az egész szórvány zsidóság legnagyobb népességű közösségének 2-2,5%-át kitevő „reconstructionist movement”, mely számarányát messze meghaladó módon befolyásolta a többi áramlat teológiai gondolkodását.
Az „újjászervezők” mozgalmának kezdetei az 1920-as évekre nyúlik vissza. Az áramlat a conservative movementen, tehát az amerikai neológián belül, annak egy belső alternatívájaként, variációs lehetőségeként bontott zászlót, és Mordecai Kaplan (1881-1983) rabbi körül kezdett kikristályosodni.
Kaplan Vilnából bevándorolt család sarja volt. Kilenc éves korában lépett amerikai földre. Ortodox módon tradicionális nevelést kapott. Ugyanakkor hamar hatalmába kerítette a modernitást és a tudományos teológiai szemléletet nyíltan fölvállaló áramlatok ill. teológiai alapvetések iránti erős érdeklődés. A JTS-t, tehát a Ferencz József Országos Rabbiképző Intézet New York-i testvérintézményét végzi el. Itt kenik rabbivá 1902-ben, s e rabbiképző tanára is marad több évtizeden keresztül. Jellemző a korabeli angolszász ortodoxia liberalizmusára, hogy a felvidéki származású Joseph Herman Hertzhez, a Brit Birodalom későbbi ortodox főrabbijához hasonlóan Kaplant is JTS-es, azaz neológ rabbidiplomája dacára alkalmazzák ortodox hitközségek rabbijaként. Kaplan a 85. utcában található Kehilát Jesurun ortodox hitközség segédrabijaként kezdi meg pályafutását, ami egyszersmind a nem ortodox és az ortodox mozgalmak összefonódottságára is példa. Ebben a hitközségben alapítja meg 1912-ben a Hildesheimer-féle berlini ortodox rabbiképzőn végzett, majd a New York-i neológ rabbiképzőn tanító, modern ortodox irányultságú Jiszrael Friedlander rabbival karöltve a Young Israel mozgalmat, mely arra hivatott, hogy idővel az amerikai „modern-ortodoxia” egyik legfontosabb országos szervezetévé váljék. E mozgalom Kaplan egész életművére jellemzően a vallásos életvitel népszerűsítését tűzte ki legfőbb céljául.
Kaplan ugyanezt a célt a húszas évektől kezdve más eszközökkel igyekszik elérni. Fölismeri, hogy az amerikai zsidóság túlnyomó többségéhez nem ér el az ortodox, sőt még a modern- ortodox edukáció intézmény- és eszmerendszere sem. (Az amerikai zsidóság túlnyomó többsége ekkor a conservative movement híve, ma [az 1990-es évek harmadik fertálya óta] a reformé.) Az amerikai zsidóság eredetét tekintve is heterogén. Ugyan többséget alkotnak a kelet-európai bevándorlók és leszármazottaik, de vannak szép számmal ázsiai eredetű „szfárd” zsidók is. Ez a heterogenitás az egyes közösségek hagyományaiban és a hagyományértelmezés sokszínűségében is tetten érhető. Ebből az élményből fakad Káplán zászlóbontogató, Judaism as a civilization: Toward a Reconstruction of American Jewish Life (1934) című művében kifejtett gondolat, miszerint a történeti sokszínűség eleve megakadályozza, hogy a modernitás küszöbén átlépő zsidóságot egyetlen vallásjogi rendszer zsinórmértékei mellett lehessen egységbe rendezni. Ugyanakkor a zsidóság összes vallásos csoportjára jellemzők olyan hagyományelemek, melyek mozaikkövecskékként ugyan más-más képpé rendeződnek össze az egyes csoportok hitéletében, de amelyek mégis azonos eredetű és így közös építőkövek. Kaplan ezekben látja a zsidóság egységének realizációját. Nem a komplett rendszer, hanem a rendszerelemek azonossága teremtik meg az egységet. A zsidóság egyes áramlatainak ezt a parciális azonosságot kell elfogadniok, eltűrniök, elviselniök, vagyis tolerálniok. A civilizációként, kultúraként értett zsidóság inherens mozzanata, megtartó ereje a vallás. Ezért Kaplan szerint a zsidóságnak mind a rideg vallási tradícionalizmust, mind pedig a vallástalanságot el kell kerülnie: „a zsidóknak föl kell ismerniök, hogy a vallásosság az emberi természet sajátja, és hogy az I-sten létezésébe vetett hitet ill. a neki tulajdonított attribútumokat az átlagember tapasztalataiból vezették le és ezért ezeknek e tapasztalatokra vonatkoztatottnak is kell maradniok.”
A rekonstrukcionalisták ezzel egy időben (50-es, 60-as évek) megszervezték saját zsinagógaszövetségüket, mely kb. száz szinte kizárólag észak-amerikai hitközséget tömörít (a Holland Antillákon és Párgában van egy-egy közösségük, utóbbi reform közösség is, vannak továbbá olyan európai, zömükben reform közösségek, melyek szimpatizálnak a mozgalommal és a belépést fontolgatják). Míg a rekonstrukcionalisták nemzeti szinten megkülönböztetik magukat a reformer zsidóságtól, nemzetközileg a reform világszövetség (WUPJ) tagjai, hasonlatosan az amerikai reform mainstreamtől tradicionalista irányba alteráló, a brit szigeteken honos, német neológ és reform tőről eredő, nézetrendszerében és hitéletében voltaképp konzervatív „reform judaism”-hez.
A rekonstrukcionalisták halachikus gyakorlata eltér mind a konzervatív, mind pedig a reform hitközségekétől. Annyiban — a brit konzervatív reformhoz hasonlóan — markánsan elkülönülnek a konzervatív zsidóságtól, hogy nem beszélnek a halacha általánosan kötelező voltáról. Ugyanakkor — szemben a reformer zsidósággal, mely a halachikus kérdések eldöntését az egyes személyek kompetenciájába utalja — a rekonstrukcionalista zsidóság az adott helyi közösség normaképző jellegét hangsúlyozza. Ebből következően a halachikus standardek tekintetében a mozgalom erősen heterogén képet mutat. Van pl. olyan közösségük, ahol precízen tartják a kásrut törvényeit, s van ahol csak szimbolikusan, ahogy akad olyan is, ahol ez egyáltalán nem fontos. A nőiség, a nemi egyenlőség hangsúlyozásán, sőt I-sten női attribútumainak folytonos tudatosításán túl további jellegzetessége a rekonstrukcionalizmusnak, hogy a kiválasztottság eszményét — a hozzá tapadó félreértések okán — kvázi hatályon kívül helyezte (lásd a Lél sábáti kidus áldásformuláit). Rekonstrukcionalista fölfogásban nem I-sten választotta ki a zsidó népet a többi közül, hanem a zsidó
nép választotta spirituális otthonául a szövetség nemzedékeken és korszakokon átívelő játékterét. Ezt a fölfogást tükrözi, hogy a tóratekercsre mondott hagyományos áldást, mely hálát ad azért, hogy a zsidóság kiválasztatott minden más nép közül, a legtöbb rekonstrukcionalista hitközségben alternatív áldással váltották föl. A nem zsidókhoz is oldottabb a rekonstrukcionalisták viszonya, mint a többi áramlatban. Ma már a legtöbb közösségükben a nem zsidó családtagok a hitközség akár teljes jogú tagjai is lehetnek, még a tóra körüli apróbb szolgálatokra is fölhívnak nem zsidókat. Sőt, akad olyan hitközségük is, ahol a zsidók és a nem zsidók státuszbéli megkülönböztetése, lévén a nem zsidóknak is teljes jogú tagságuk van, s így aktív és asszív választójoggal rendelkeznek, egyre nehezebb, ami sokszor éles hitvitákhoz és olykor jól érzékelhető dezorientációhoz is vezet.
Kaplan vallásfilozófiáján túl a rekonstrukcionalista mozgalom azzal az 1978-as rezolúcióval (tákánával) tette a legnagyobb hatást korunk zsidóságára, mely a zsidó halachikus státuszt a vegyes házasságok fényében definiálta újra. Annak dacára ugyanis, hogy a hagyományos, rabbinikus vallásjog — a korábbi patrilineáris leszármazási elvvel szakítva (vö.: Lev 24:10 sk.) — a zsidó származást, a zsidó valláshoz tartozást anyai jogon vezeti le, a szórvány zsidóságban a XX. század második felében megnövekedő vegyes házasságok túlnyomó többségében (közel hetven százalékában!) a zsidó identitás nem örökítik át a szülők, holott az ilyen házasságok valamivel több, mint ötven százalékában az anya elméletileg automatikusan átvinné a státuszt a gyermekeire. Attól a vallásszociológiai belátástól vezérelve, hogy a vegyes házasságok ilyen nagy arányú terjedése, s a hagyomány addig megfigyelt ritka átörökítése lassan, de biztosan a szórvány zsidóság megszűnéséhez vezetne, a rekonstrukcionalista mozgalom úgy döntött, hogy vegyes házasságok esetén csak akkor számít zsidónak a gyermek, ha vallási nevelésben részesül (körülmetélik, bármicvá lesz stb.). Nem arról van tehát szó, hogy könnyítettek a státusz kérdésén és emancipálták az atyai ágú leszármazást az anyaival szemben, hanem arról, hogy szigorítottak, amennyiben vegyes házasságok esetében a zsidó státusz átöröklődésének automatizmusát megszüntették és a szülők nevelői tevékenységéhez kötötték. A rekonstrukcionalista zsidóság ugyan kis létszámú ahhoz, hogy statisztikailag alkalmas lenne a döntvény következményeinek vizsgálatára, de az amerikai és kanadai reform zsidóság öt évvel a rekonstrukcionalista döntést követően maga is átvette ezt az újítást (ebben az összefüggésben érdemes szem előtt tartani, hogy az európai reform túlnyomó többsége és az izraeli reform egésze a konzervatív és az ortodox áramlatokhoz hasonlóan továbbra is a konzervatív, talmudi elveket vallja magáénak!). Így az elmúlt közel harminc év távlatából statisztikailag is értékelhető a döntés. E sorok írója halachikusan ugyan nem ért egyet a zsidó státusz effajta átértelmezésével, mint értelmiségi viszont el kell ismernie a statisztikailag is megragadható tényt: az észak-amerikai reform zsidóságon belül a többi áramlattal összehasonlítva kiugróan magas (két és félszerese, háromszorosa) a vegyes házasságban élő gyermekek körében a zsidó identitás fölvállalása, ill. szülői részről az átörökítés készsége.
Mint a konzervatív áramlatból kivált mozgalom, a rekonstrukcionalizmus nagy hatással van az amerikai neológiára. Nem csupán a családokon belül figyelhető meg sokszor kettős kötődés, s nem csak a nem ortodox rabbiképzés egyetemes volta lendül itt játékba, tehát az a körülmény, hogy a reform és a reonstrukcionalista rabbiképzők végzettei bármikor fölvételt nyerhetnek a konzervatív rabbikarba, ha vállalják a konzervatív mozgalom halachikus keretrendszerét és tartják magukat a zsidó státusz hagyományos értelmezéséhez (azaz nem celebrálnak vegyes házasságot, nem ismernek el atyai ágon leszármazást, s nem térítenek be másként, mint ahogyan azt a talmudi vallásjog [Jevámot 46b] előírja). Egyfelől nem csak Kaplan művei képzik szerves részét a rabbinikus képzési curriculumoknak, tanai is máig népszerűek konzervatív rabbinikus körökben, másfelől vannak kettős identitású hitközségek, olyan közösségek tehát, melyek egyszerre tartoznak a rekonstrukcionalista és a konzervatív mozgalmakhoz. A leghíresebb ilyen közösség kétségtelenül az indianapolisi Bét Él Cedek hitközség. E közösség rabbihivatalát több évtizede a Sasso házaspár tölti be. Ők 1974-ben végeztek a Rekonstrukcionalista Rabbiképzőn. Ekkor a konzervatív mozgalom még nem képez női rabbikat. Azok, akik konzervatív nő létükre a rabbii pályára éreznek magukban elhivatottságot, reform ill. rekonstrukcionalista rabbiképzőn kénytelenek képeztetik magukat, s bő másfél évtizedig reform ill. rekonstrukcionalista hitközségben tudnak csak elhelyezkedni. Sandy Eisenberg Sasso az első olyan rabbinő, aki konzervatív hitközség rabbija lesz. Egyszerre neológ és egyszerre rekonstrukcionalista közössége ugyanis elfogadja rabbijául (férje, Danis Sasso a neológ rabbikar, a Rabbinicaly Assembly tagja). Így állt elő a hetvenes évek közepétől a nyolcvanas évek közepéig az a helyzet, hogy a neológ mozgalomnak még nem volt női rabbiképzése, de már volt női rabbija, ami a nem ortodox mozgalmak összefonódottságának példája is egyben.
“a zsidó származást, a zsidó valláshoz tartozást anyai jogon vezeti le, a szórvány zsidóságban a XX. század második felében megnövekedő vegyes házasságok túlnyomó többségében (közel hetven százalékában!) a zsidó identitás nem örökítik át a szülők, holott az ilyen házasságok valamivel több, mint ötven százalékában az anya elméletileg automatikusan átvinné a státuszt a gyermekeire.
Attól a vallásszociológiai belátástól vezérelve, hogy a vegyes házasságok ilyen nagy arányú terjedése, s a hagyomány addig megfigyelt ritka átörökítése lassan, de biztosan a szórvány zsidóság megszűnéséhez vezetne,
a rekonstrukcionalista mozgalom úgy döntött, hogy vegyes házasságok esetén csak akkor számít zsidónak a gyermek, ha vallási nevelésben részesül (körülmetélik, bármicvá lesz stb.).”
Korrekt.
Hajrá rekonstrukcionalisták!
“Van pl. olyan közösségük, ahol precízen tartják a kásrut törvényeit, s van ahol csak szimbolikusan, ahogy akad olyan is, ahol ez egyáltalán nem fontos.”
Kedves Charlie!
A precízség alatt mit értesz? Glatt kósert? Akiknek meg nem fontos a kasrút, ők ezt mivel magyarázzák?
Én ezt nagyon sarkalatos kérdésnek érzem. Én a szimbolikus értelmezés komoly betartása mellett vagyok.
Köszi Charlie az alapos leírást. Azaz az igazság, hogy számomra megjegyezhetetlen és követhetetlen ez a sokféle irányzat. Azért csak virágozzék száz virág:)).
Pl. barátaink (nem zsidók) éltek évekig New Yerseyben egy kisvárosban, és a feleség a pici babájával vmelyik (hogy melyik irányzat, fogalmam sincs) zsinagóga baba-mama klubbjába járt, és abszolút befogadták, nem volt probléma, hogy nem zsidó, és elvárás sem volt, hogy “bezsiduljon”.
Hát ember legyen a talpán aki ezt nyomon követi… De nagyon érdekes! Furcsa hogy Magyarországon mily kevéssé vallásosak a zsidó emberek… (velem az élen)
Kedves Sanyi,
ez bizony múlhatik rajtad is, de a választékon is. Amerikában kétségtelenül nagyobb az individuális igény a kollektív társadalmi formációk iránt (egy kile is ilyesmi). Magyarországon ez részint nincs így, részint mindaz, ami van, nagyon homogén és intézményesült. Nekem az a tapasztalatom, hogy aki kicsit is nonkonformista, az jól megnézheti magát (ezt az összes áramlatra mondom).
Azt mondd meg, kedves Charlie, hogy mi módon lehetne a vallás egyetemességét (mármint nem azt, hogy egy irányzat legyen, hanem hogy a vallásosság legyen az elvárt attitűd általában) visszaállítani? Merthogy a tisztesség degradálódása nagyrészt a vallásvesztés következménye.
Molnárgörény,
„Azokban a napokban egyetlen zsidó ruhája szegélyét tíz különböző nyelvű ember fogja majd meg, és kéri: Hadd menjünk veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten!”
Zakariás 8,23
Két részre bontanám a kérdésedet. 1) Vissza lehet-e állítani a vallás egyetemességét, tehát azt, hogy a társadalom vallási elvárások, egyfajta erkölcsi transztendencia alapján viszonyul önmagához.
Nem. Szerintem nem lehet. Európa multikulturálissá válása, tehát az egyetemes kereszténység felekezetekre tagolódása (XVI. század), majd később az ebből is következő szekularizáció végérvényesen lezárta a vallás egyetemességének korszakát. Ilyen társadalmi egységeséget nem lehet már helyreállítani. Még kényszerrel sem, hiszen maguk a vallások (az európai vallások, tehát a keresztény felekezetek és a diaszpóra zsidósága) nőttek ki ebből a fejlődési korszakból (a zsidóság pl. föladta a tórai alapú büntetőjog alkalmazását, azaz a Sulchán Áruch egy negyedét egyik zsidó felekezet sem gyakorolja). Ez jól látszik pl. az államvallásként (tehát társadalmi egyetemesség reprezentátoraként) szóba jöhető katolikus ill. református egyházak történetén. Mind a Kádár-korszak, mind pedig az Antall-, az Orbán- és közte a Horn-korszak kormányai igyekeztek többi-kevésbé támaszkodni az egyházakra, mint társadalmi normatív egyetemességekre. A következmény a békepapság, a Vatikáni Szerződés, ill. az esztergomi állami pompaünnep lett. Sikkes önellentmondás, anakronizmus lehet tehát az ilyesmi gyülömcse. Szóval ez nagyon nem megy, nem járható út. A vallásokat hagyni kell, hagy találják meg saját útjukat, útjaikat a multikulturális, plurális társadalomban.
Második kérdés. 2) Lehet-e a vallásos meggyőződés társadalmi jelenlétét növelni?
Lehet. Önkéntes alapon, nagyobb és modernebb, korszerűbb vallásgyakorlás és vallásos közösségszervezés útján. Ez viszont nem jelentheti a nem / vagy másképp vallásos emberek, csoportok ellenében történő öndefiníciót. Egy katolikus ujjáéledési csoport nem a Hit Gyülekezete ellenében éled újjá, a protestáns bibliaóra sem a Krisna tudatúakkal szemben bír értelemmel, hanem önmagában. Ugyanez vonatkozik a zsidó vallási csoportokra is. Nálunk ez különösen látványos. Mindegyik áramlat szörnyen gyenge, gyakorlatilag a kihalás fenyegeti, s ahelyett, hogy legalább hallgatólagosan elfogadnák egymást, tehát koegzisztálnának, koagonizálnak, verbális vallásháborúval bíbelődnek. (Nagyon lehangoló manapság vallásos zsidónak és értelmiséginek lenni egyszerre.)
A megfogalmazatlan kérdésed: Lehet-e erkölcsös a társadalom, lehet-e az etika ázsióját növelni? Lehet.. KELL is. TGM március 15-i nyilatkozatában elismerte: Nem törődtek a rendszerváltozáskor a leszakadókkal. Azt hitték, remélték, a leszakadás átmeneti lesz, s a sokkot hamar földolgozhatóvá teszi majd a kilábalás. Azaz a rendszerváltók föladták a társadalmi szolidaritás erkölcsi alapelvét, márpedig ez fékezhetné meg a destruktív erőket, melyek mindegyik politikai tömörülés oldalán kitapinthatók.
Az egyházak részéről épp ezért keveslem, a szolidarítás szellemének terjesztéséért tett erőfeszítéseket. Nagyon érdekes és rokonszenves a számomra, hogy a Krisna Tudatúak pl. nem politizálnak, viszont komoly szegénysegélyezési programjuk van. A MAZSIHISZ részéről is elvárnám, hogy épp e területen aktívabb legyen. Hogy ne a Soá és a gyűlöletbeszéd témakörére korlátozza társadalompolitikai mondanivalóját, hanem lépjen föl a társadalmi elesettekért függetlenül azok vallási hovatartozásától. Úgy is mondhatnám, ne csak a ma 70-80-90 évesek lelki igényeit tartsa szem előtt, hanem a fiatalabbkét és a fiatalokét is. Teremtse meg tehát a nemzedékek közti szolidaritást, mert ennélkül hagyományátörökítés nincs.
Tényleg nehéz követni, de tényleg megéri! Köszi az írást!
Csak egy valami:
“Azaz a rendszerváltók föladták a társadalmi szolidaritás erkölcsi alapelvét, márpedig ez fékezhetné meg a destruktív erőket, melyek mindegyik politikai tömörülés oldalán kitapinthatók.”
Ez nagyon leegyszerűsítő számomra. Nem hiszem, hogyha a politika, “ezek” és nopersze hátmeg “azok” a politikusok “odafigyelnek” ugye akkor, és csak akkor gyökeresen más lesz az etika ázsiója.
Másfelől nekem úgy tűnik, hogy akik a destruktív erőket képviselik, akár csak verbálisan is, nem szorulnak társadalmi szolidaritásra. Azok az emberek akiket megmozgatnak, azok közül is -még az utcai harcosokat is ideértve -csak kevesebben. A TGM, jobb hogy nem törődik valakivel, mert abból olyan doktriner szovjet-értelmezésű marxizmus jön ki , hogy fáj. (Bár lehet , hogy félreértem b. írásait)
medve dr igen, egyetértek, plusz az ilyen mondatok, hogy aszongya “a tisztesség degradálódása” értelmezhetetlenek, azaz nem jelentenek semmit. Ez pont olyan, mint “a mai fiatalok mennyivel erkölcstelenebbek, nem tisztelettudók stb., bezzeg a mi időnkben ezt nem lehetett, mi udvariasak (jól neveltek, tisztelettudóak) voltunk”. Ezt minden generáció idősebb tagjai elmondják, de attól még nem igaz:)).
és Charlieval is egyetértek, máma ilyen napom van:)).
Az egyházaknak kellene példát mutatniuk a szegényekkel, elesettekkel, kitaszítottakkal való szolidatításra, segítségnyújtásra. Nagyon boldoggá tenne, ha a Mazsihisz az elsőknél is elsőbb lenne ebben.
Kedves medvedr,
Mindenki szorul társadalmi szolidaritásra. A tankot elkötő bácsitól pl. sem a társadalombiztosítását, sem pedig a nyugdíját (mindkettő társadalmi szolidaritás egy-egy elme) nem vonnám meg. Ha eszméletlenül esnék össze mellettem az utcán — s tudnám, hogy köll azt csinálni –, bizony még elsősegélyben is részesíteném. Függetlenül attól, ő mit tenne, vagy tett már hasonló esetben. A törvényesség és az erkölcs is itt kezdődik. Lutri. Kockáztatsz. Kockáztatod az egyoldalúságot (és a szimplifikációt). Inkább vagyok szolidáris és balek (irracionális), mint dörzsölt és érzéketlen.
Kedves aritus,
sajnos a tisztesség degradálódása — számomra — nagyon is értelmezhető valami. A BKV körüli botrány jól mutatja, ha valaki lenyúlhatja a közpénzeket, a mai Magyarországon le is nyúlja. Ma már nem lehetőség az első éjszaka elhálása, az urak úgy gondolják, nekik egyszersmind kötelező is. Tudom, van akinél a potencia erény. “Potentia scientia fuit.”
Bár újabban nagyon hasogat a derekam, s a zöldséges áruja sem a régi, engem is szörnyen zavar(t), ha szidták (az öregebbek) a fiatalokat (korosztályom). Viszont nem tudnám cáfolni, hogy nekem gyerekként még föl kellett állnom a buszon, ha idős embert, vagy kismamát láttam, mert szégyenben maradtam (volna), ha nem álltam (volna) föl. Ma ezzel szemben méla nyugalommal rágóznak a tinik, s ha szólok, mert nem állom meg (mert én nem állom meg), kétes retorikával nyaralási ill. szexuális tanácsokat osztogatnak, s rendszerint tovább ülnek a terhes anya helyén. Van bizony olyasmi, hogy színvonalromlás. (Az ötvenes években a járművekről leszállók a fölszállóknak átadták a még érvényes jegyeiket, ma látsz-e ilyet? Eszedbe jut-e a lehetőség? Mi lelt bennünket?) Oh mores, oh tempores!
Charlie! Szerintem azért nem ilyen rossz a helyzet. Nekem ha a fiammal megyek a villamoson (2 éves) át szokták adni helyet. A szolidaritás az viszont tényleg megszűnt. Elképesztő módon elanyagiasodott itt minden. Jönnek hozzám a Trafikba a gyerekek és azon pörögnek hogy kéne cipő, meg telefon, meg kocsi. Pénzük az nincs persze de ezzel foglalkoznak. Kérdezem őket mért nem mentek el kirándulni, vagy a bányatavakhoz fürödni? Hát az nem menő… Aztán meg dolgoznak egész életükben hogy legyen menő autó, ház, teló, meg számítógép ha beledöglenek akkor is. Persze ezek is fontosak de valahogy minden elé ez került. Valahol nagyon megfogta Magyarországot ez a ránkszakadt kapitalizmus. Gyanítom azért mert mire be tudott ide jönni a Komcsik már jó előre szétvertek minden komoly közösségi szervezetet a sajátjaikon kívül. Azokat meg megszüntette a rendszelváltás…
Kedves Charlie!
Igen, bizonyos, hogy igazad van, bár a társadalombiztosítást én kivenném a szolidaritás elemei közül. Szerintem a (társadalom-beteg, nyugdíj )biztosítás kőkemény üzlet, társadalmasítani legfeljebb a tulajdonosi összetételében és az ellenőrzésében lehetne, amennyiben lehetséges így leképezni a társadalmat mint olyat. Szerintem ez a leképezés nem megy. A másik része a válaszodnak feltétlenül igaz. Nem vehetjük ki őket a társadalmi szolidaritás alanyai közül Mondjuk azt , hogy mi mennyire társadalmi- azt eldönteni nem tudom: Pld. hogy az egyéni elsősegélynyújtásod milyen mértékben a nem kodifikált társadalmi elvárásból és mennyire az egyén etikájából következik.
Ha pontosítanom kellene amire válaszoltál, akkor valami olyasvalamire gondoltam, hogy a társadalmi szolidaritást jelenleg képviselő intézmények konkrét pénzbeni segítségére az általam említett/megfigyelt emberek nem szorulnak rá. Ennek ellenére elég ordas eszméket képviselnek. Verbálisan többnyire. (Többségében jobberek, de biztos vagyok benne, hogy balon is vannak ilyenek, ha ebben az osztásban nézzük) A balekséget bizony vállaljuk, mert számtalanszor hangoztatják hogy ezeknek nem fizetnek semmit – adót, tb-t stb-t. Ezeket ők is a szolidaritás elemeinek veszik. Abban sem vagyok biztos, hogy ha valaki láthatóan az általuk ellenségesnek vélt csoporthoz tartozik, akkor segítenek, ha ez az illető rosszul lesz. Ennek ellenére úgy gondolom – kockáztatok és vagyok balek. Néha már érzek javulást, és látom, hogy nem vagyok már olyan ritka állat, mint korábban.
No, akkor lesz valami rekonstrukcionista alkalom, vagy nem? :-)
Szerintem a közeljövőben nem, bár tényleg tök jó volna.
Amúgy tágabb, társadalmi értelemben mindegyik (vallási/kulturális) közösségre ráférne egy “vissza az eredeti gyökerekhez és onnan újjraépíteni” mozgalom.
Az idők során sok hülyeség rakodott ránk.
Sajnos sok vallás a rárakodott hülyeséget próbálja hagyományként, értékként megőrízni.
De hát ki tudja megítélni a dolgokat? Kinél van a bölcsek köve?
Kedves Charlie, köszi a választ.
A vallás egyetemessége alatt – tán rosszul fogalmaztam – nem azt értem, hogy egy vallás álljon fel/helyre és legyen úrrá mindenen. Nekem mindegy, hogy keresztény vagy zsidó, csak legyen vallásos vagy legalább etikus (az a meglátásom, hogy erkölcsösnek lenni – nem szexuális értelemben, hanem a “közerények” dolgában, mert a félreizélés szerintem magánügy – a hittel bíró embereknél gyakoribb).
Az biztos, hogy semelyik egyház nemigen lesz olyan, mint 200 éve volt. Ugyanakkor nem lehet az egyház – ahová kissé odahangsúlyozod – egyfajta pót-karitatív intézmény. Nem is jó, ha ilyen. Azért van (kéne legyen) az állam, az önkormányzat, hogy ezt a befizetett adómilliárdokból hatékonyan igazgassa. Az egyháznak a lelket kén táplálnia, nem a testet…
Kedves aritus, miért érthetetlen a “tisztesség degradálódása”? Ha az 1900-as évek elején egy akkori tocsikolás kiderült, a svindlernek egy választása volt: randevúzott a stukkerével (mert ha nem is ítélték el, kigolyózták mindenhonnan). Ma meg – hát nézz körül. Ugye, nem kakaóbiztos számítógépen írsz?…
Molnárgörény, kettőnk közül akkor csak én olvastam Móriczot, Mikszáthot…
Miért milyen volt az egyház 200 éve? Szerintem akkor még rosszabb volt, mint most, mert tényleges politikai hatalma volt, most csak nagyon szeretné, sajnos. Mert azzal egyetértek, hogy a lelket kéne táplálnia (szigorúan csak azt a lelket, amelyik igényt tart rá!), de tudjuk a test és lélek egysége! Ha éhen hal a test, akkor már nincs lélek, akit az egyház táplálhatna.
off
tegnap csak nekem működött alig a Judapest?
Az állam sosem volt képes a speciális szükségleteket meglátni és kezelni. Egyházi intézmények a tengerentúlon is és itthon is előbb kezdtek el pl. drogfüggőkkel foglalkozni, mint állami ill. önkormányzati intézmények, s gyakran jóval nagyobb nívón. Az áéllamnak a nagy ellátórendszereket, a nagyobb szövésű szociális hálót kell működtetnie, a többi társadalmi szervezetnek a kisebb szövésű alhálózatokat. Az egyházak pl. sokat tehetnek az integrációért (menekültek, kisebbségek, fogyatékkal élők). Én megdöbbenek azon, hogy a cigányokért pl. nem emel szót Iványiékon kívül szinte egyetlen egyház sem, holott folyik cigánymisszó, vannak a cigányság fölzárkóztatásának egyházi vetületei katolikus és protestáns vonalon is. Az egyházak kevéssé artikulálják az erényes tevékenykedésüket, mintha szégyellenék, hogy tesznek jót is. Mit tudunk a börtönmissziókról, mit tudunk a különböző árvaházakról stb.?
A kilencszázas évek elején (a Monarchia korszakában) sem derültek ki a vesztegetések, korrupció akkor is volt, s nem minden korrupción ért személy tartotta magát társadalmi becsületkódexekhez. Vesztegetések, adócsalások, feketén történő alkalmazások is szép számmal fordultak elő. Nincs új a nap alatt.
Nekem sem ment rendesen.
@aritus:
“hogy számomra megjegyezhetetlen és követhetetlen ez a sokféle irányzat.”
Pedig hasonló, mint a keresztényeknél:
A zsidó ortodox megfelel a római katolikusnak és a keleti ortodoxnak. A Szentírás mellett a Hagyomány talán fontosabb számukra, így fontos számukra egy csomó olyan dolgok is, amelyek nincsenek a Szentírásba, sőt talán még ellentétes is azzal.
A mérsékelt reformok követői, a lutheránusok felelnek meg a rekonstrukcionistáknak:
megértik a hagyományt, de az igei alapokat sokkal fontosabbnak tartják. A racionalitás jellemzi őket.
chaszidok meg a különböző karizmatikus, pünkösdista közösségekhez hasonlóak, lelki, érzelmi beállítodásuak.
Vannak hiperracionális írányzatok, mind a zsidóknál, mint a keresztényeknél ahol csak jelképes a hit, ezekből a második generációban ateisták válnak.
Vagy nacionalisták, ahol a vallás átmegy nemzeti érzésbe pl. reformátusok.
Meg persze ezek érdekes keverékei.
Szerintem az iszlámban is így működik. Ott is létezhet egy korrekt irányzat, amely a vallás eredeti üzenetét próbálja mai és racionális formában megfogalmazni.
Ezek a hasonlatok azért jócskán sántítanak. A római katolikus papság jelentős része pl. épít a progresszív kinyilatkoztatás teologémájára, a teológusaik tudományos, pl. szövegkritikai módszerekkel dolgoznak. Ugyanez nem igazán mondható el a zsidó ortodoxiáról. A protestáns sola scriptura elvét csak a karaiták vallják magukénak, még a reformok és a rekonstrukcionalisták sem.
Merész hasonlat, főként, miután egy chászid és egy ortodox mitneged közösség közt olyan kicsik a különbségek, s annyira teátrálisan külsőségesek néha, hogy kívülálló aligha veszi észre őket. A pünkösdisták és az ortodox katolicizmus közti különbség viszont tetemes, bárkinek föltűnhetik. Ha tehát a katolicizmus a zsidó ortodoxiára hajaz, akkor a chaszid mozgalmak aligha feleltethetők meg karizmatikus protestáns mozgalmaknak, ha szabad gondolatmeneted ellentmondását azáltal kimutatnom, hogy komolyan veszem és ad finitum (et absurdum) gondolom. Persze a cseh rendőr is nagyon hasonlít a belga múzeumőrre, s a svájci gárdista is egy alabárdos bohócra, de ezeknek a hasonlatoknak a gyakorlati értelme elhanyagolható az elvi értelmetlenségükhöz képest.
Moses Mendelssohn hiperracionalista (ma úgy mondanánk modern) ortodox volt. A lányai ehhez képest lettek felnőtt fejjel miszticisták. Tegyük hozzá a rend kedvéért, római katolikus miszticisták. Ismerek hitvalló zsidó ateistát, akinek apai és anyai ágon ortodox rabbik a fölmenői. Röviden: Ezek jócskán előítéletes gondolatok.
Charlie,
ahogyan én látom:
a haszidok és a karizmatikus keresztény gyülekezetek rokonlelkek, nem böjttel és önsanyargatással, hanem túláradó örömmel, tánccal, dallal szolgálják az Urat…
“Persze a cseh rendőr is nagyon hasonlít a belga múzeumőrre”
Mentalitásra is.
Amúgy csak azt szerettem volna kiemelni, hogy emberek vagyunk és sokfélék, sőt szervezzük ezt a sokféleséget, hisz a zsidó és a keresztény irányzatok között annyi a különbség, mint a zsidó és keresztény vallás között.
Szögezzük le, egy chaszid grammra pontosan annyit böjtöl, amennyit egy nem chaszid ortodox. Az öröm komponensének hangsúlyozása sem a chaszidizmus különlegessége: az אשרי-t (Zsolt 84:5 [+ 144:16]), de még מזמור לתודה -t (a 100. zsoltárt) sem ők vették föl az imarendbe. Nem chaszid zsidók is táncolnak, ha úgy adódik, akár liturgiai összefüggésben is, gondolj csak a Tóra örömünnepére, vagy egy fölszabadultabb bár micvá ünnepélyre (kb. konfirmáció, bérmálás). A „farizeusi lélekről” értekező, prédikáló karizmatikus keresztény pedig bajosan lehet rokonlelkű egy micvákat aprólékos betűhűséggel teljesítő chasziddal. Az igaz, hogy a hárfát is pengetik, meg a basszusgitárt is, de ettől a basszusgitáros és a hárfázó közt nem teremtődik meg lényegi rokoníthatóság. Hangszertörténetileg persze. Csakhogy a zenét nem hangszertörténetileg értjük akként, ami.
Az ilyes megfogalmazásokkal nem tudok mit kezdeni. Sok hasonlóság van különféle keresztény csoportok és különféle zsidó csoportok között, ahogy a különféle zsidó csoportok között, s a különféle keresztény közösségek közt is. E hasonlóságok forrása a közös történelem (vallástörténet, s a részben azonos kánon, részben hasonló értelmezési hagyománya). Azt viszont nem gondolnám egy picinyt sem, hogy egy adott keresztény csoport közelebb van egy zsidó csoporthoz teológiailag, mint egy másik zsidó csoport. A zsidó áramlatok a zsidó vallás különféle megvalósulásai, míg a keresztény felekezetek a keresztény vallás diverzáns realizációi.
Charlie, a cseh rendőr és a belga múzeumőr között a kapocs a sör szeretete:)). Csak nagyon más sör fajtát szeretnek. Én a csehekkel vagyok!:))
Mondjátok meg nekem, ez a szederszirup tényleg igaz, vagy kajmánkodás?!!!
Milyen szederszörpről van szó?
Pedig ez olyasmi, mint amikor az olasz katolikus papok tiltaloznak a vasárnapi focimeccsek ellen.
A kajmánszigeten írják.
Képzeljétek, holnap készítem életem első gefilte fis-ét! Fűszres Eszter útmutatása szerint.
Askeladden
Azért a szederszirup szerintem durvább. A tiltakozás nem akadályozza meg a meccset, a sziruppal leöntött pad pedig eléggé megnehezíti a társas életet.
@arizus:
Hát csak ügyesen! Remélem jól fog sikerülni! Előre is szép szombatot!
szirup: persze, hogy más.
Askeladden
Köszi, azért izgulok. Kalácsot is fogok sütni, az már nagyon jól megy, köszönet a Judapestnek, ezért IS fáj a szívem, hogy a Judapest félig-meddig döglődik, nekem nagyon sokat adott. Azért örülök, hogy félig még él:))Amióta rátaláltam (Judapestre), azóta hazataláltam. Köszönet Shadainak, Charlienek, Füszeres Eszternek, és mindenkinek (akiknek nem jegyeztem meg a nevét:((), aki létrehozta, és működtette ezt a weboldalt.
Kedves aritus, Mikszáth az egyik kedvencem (Móriczot kevésbé szeretem, de olvastam tőle ezt-azt). Nem akarlak hasonlóan cikizgetni, de lenne rá egy nagy összegű fogadásom, hogy általánosságban a többszörösét olvastam mindenfélének, mint Te (ez nem dehonesztáló: rendkívül gyorsan olvasok, és mindennap, és mindenhol. Könyv nélkül nem is indulok el sehová, és a buszon is csak betűket falok – meg evéskor, meg vécén ülve, meg állandóan. Saját “könyvtáram” is több ezer kötet, de innen-onnan szerezve ennek is a többszörösét végigolvastam már – és sok mindent számos alkalommal).
Na de megbocsáss: ha olvasmányélményeken keresztül kell az egyházat megítélni, akkor már sokkal elrettentőbb Robert Merle Francia história-sorozata. Ha viszont pozitívumot is elfogadsz – méghozzá a közlemúltból – akkor ott van az általam mindig-mindenkor a legnagyobbak egyikének tartott Fekete István. A probléma magva ezzel az, hogy egyik-másik író szerette, míg mások nem szerették a papokat. Márpedig az író azt írja le, amit akar…
Abban viszont egyetértek veled, hogy a Judapest fontos és érdekes helye az internetnek, és nem volna szabad parlagon hagyni. Függetleül attól, hogy magam nem vagyok zsidó, sőt, kifejezetten ultrakonzervatívnak mondhatom a szemléletemet (a “szésőjobboldali”-t hagyjuk, mert az hülyeség). Az általad fentebb megnevezett személyek elismerésre méltóak.
Kedves Charlie, lehet, hogy az állam nem olyan “ügyes” – de ezt én nem vagyok hajlandó megváltoztathatatlanként elfogadni. Az dolga, hogy ha már a pénzem elszedi, legyen ügyes és jó gazda, nem? Olyanok kezelhessenek állami pénzt, akik erre alkalmasak (persze, olyan megbecsüléssel, mint egykoron – amikor a köztisztviselőség csakugyan abszolút létbiztonságot, jólétet és stabil jövőt jelentett). Ami a korábbi svindliket illeti: nem is at írtam, hogy mindenki főbelőtte magát. Persze, hogy nem minden derült ki, de amikor valami kiderült, a tettes – ha nem is lőtte magát agyon – mégse maradhatott közmegbecsüléses pozíciókban, és bezárultak előtte a jobb helyek ajtói. Ma meg, ha valaki elég sokat lop, még meg is süvegelik…
Breaking news: Pénztárcát lopott a Mazsihisz tolvaj alelnöke.
Ha ilyenek a főnökök, milyenek lehetnek az egyszerű mazsihisz tagok, bele sem merek gondolni.
Sáná tová umetuká! Szépet és édeset mindenkinek!
valaki,
Évekig hazudott a Magyar Köztársaság hazug miniszterelnöke.
Ha ilyen a főnök, milyenek lehetnek az egyszerű magyarok, bele sem merek gondolni.
Évtizedek óta lop, csal és hazudik a politikai elit lopós-csalós-hazudós nagyobbik része. Ha ilyen a vezetés milyen lehet az egyszerű magyar állampolgár, bele sem merek gondolni.
Stbstb. (ásít)
Sáná Tová!
Charlie, nem tudod, hogy a Frankelben vasárnap hány órakor kezdődik a Kol Nidré?
Néztem a honlapjukat, azon nem derül ki (számomra)
Szerintem 18.30-kor, de ha tévednék, akkor még korrigálom magam.
Köszi!
és a Dohányban? tudja valaki?
Biztos ott is fél 7-kor, mert a Lágymányosiban is akkor, a böjt 18,15-kor kezdődik, szóval szerintem az összes zsinagógában ugyanakkor kezdődik.
Fontos!!!
Helyesbítenem köll magam. 18.15-kor kezdődik a kol nidré! Amúgy is érdemesebb korábban menni, mert beléptetési rendszer működik.
Köszi! A Nagyfuvarosban 18:00-kor kezdődik.
A Csákiban 18.20-kor…
Pedig a Csáky mennyivel keletebbre van, ugye…
Molnárgörény!
“magam nem vagyok zsidó, sőt, kifejezetten ultrakonzervatívnak mondhatom a szemléletemet…”
Az a “sőt”, az ütős! Sőt, LOL !
besenyő
megaLOL!
egyéves évfordulóját ünnepli műsorunk, de legujabb felvételünket darvas istván rabbival nem csak ezért érdemes meghallgatni: http://radio.sztaki.hu/node/get.php/011pr2230 (főleg ha szereted a jazz-t…)
Nesze nektek.
The Daily Telegraph: Ahmanidezsád zsidó származású
http://www.telegraph.co.uk/news/worldnews/middleeast/iran/6256173/Mahmoud-Ahmadinejad-revealed-to-have-Jewish-past.html
Az a név nem egy zsidó, hanem egy örmény név. Ezt senki nem tudja? Senki???
Valaki! Ez teljesen alap. Mindenki zsidó… A Vona Gabi bácsi is. Mi ezt már réges rég tudjuk. Madárijesztő! A név nem számit! Mindenki zsidó. Vágod? Mindenki! :-))
A Madárijesztő név az askenáz-zsidó Vogelscheuche névből “lett magyarosítva”, az Áruló pedig bizonyára a Preisler szintén német-jidis eredetű (= dicsőítő, de a Preis szó árt is jelent, innét áruló. “Mit árulsz Madárijesztő?” “Nem tudom, Bádogember, de egy gyékényen Vonával.”)
Sziasztok :)
Mit szolna a vilag zsidosaga,ha a magyarsag elkezdene atterni a judaizmusra ,hogy fogadnak ezt?
Rengeteget olvastam forumokon sokan be akarnak terni kerdezgetik a rabbikat mi a folyamata.
Sok ember van magyarorszagon aki szimpatizal mind a zsidosaggal mind a zsido vallassal.
@Kursan:
1. változat: az Eiffel-torony tetejéig ugrálna örömében.
2. változat: a Csendes-óceán mélyére menekülne bánatában.
Persze, csak akkor, ha van olyan, hogy “a világ zsidósága”.
Ilyen már volt egyébként: amikor a keresztény igazhitűek és a muszlimok két köve között őrlődő kazár törzsek egyetemlegesen fölvették a zsidó vallást. (Vö: Arthur Koestler: A tizenharmadik törzs.) Leszármazottaik génjei talán még most is köztünk vannak…
Tényleg viszonylag sokan vannak (legalábbis a vallásukat rendszeresen és aktívan gyakorló zsidókhoz képest) a betérni szándékozók.
Persze, azt se felejtsük el, hogy a zsidó sohasem volt térítő vallás, és ma sem az.
Sokat olvastam a kazar birodalomrol es eppen ezert is vetodott fel bennem ez a gondolat,igen meglepve tapasztaltam ,hogy aranyaban “sok” ember szeretne beterni vonzodnak a zsidosaghoz es a vallashoz.
En ugy vettem eszre ,de persze ez csak az en meglatasom nem akarok senkit sem megbantani,de a magyarsag nem igazan el egyutt a keresztenyseggel inkabb csak mellette.
A keresztenyseg nem igazan mosta at ezt a nemzetet.Rengeteg fiatal ateista es valahogy keresik az utukat a magyar nep sokkal jobban vonzodik a keleti dolgokhoz,persze nem a magyarsag neveben irom ezt,hogy is jonnek en ahoz ez csak az en tapasztalatom es inkabb a fiatalokra jellemzo.
Orulok hogy ratalaltam erre a blogra :)
@ Kursan:
Érdekes és meggondolkodtató dolgokat írsz. Hosszasan lehetne rögeszmét cserélni ezekről a témákról. Most csak egy reflexiót:
A mai nemzedékekben is benne él az európai zsidó-keresztény és görög-római gyökérzet.
Pl. a mostani H1N1 vírussal kapcsolatos kézmosási profilaxis. Én csak jó felnőtt koromban ébredtem rá, hogy a szüleim miért neveltek arra kisgyerekkoromban, hogy WC után, homokozó után, étkezések előtt stb. mindig mossak kezet. Merhogy a zsidó hagyomány egyik fontos rituáléja a kézmosással kapcsolatos.
Vagy a szeretetvágy, sőt mások megváltásának vágya is visszavezethető (legalább részben) Jézushoz.
Bár nem vagyok jogász, de a római jogot asszem ma is tanítják a jogi karokon.
Vagy a görög bacchanáliák kifinomultabb formái napjainkban?
És a politikai kultúra egyes jegyei, amelyek a bizánci ortodox kereszténységből kerültek ide a szovjet bizantizmus közvetítésével?
Aztán hogy mindebből ki és mely nemzedék mit tudatosít magában, mit fogad el és mit keres valahol máshol – nos ez már egy más történet lehetne.
A kazárok amúgy nagyon jó arcok lehettek. A Magyarok át is vették az államszervezetük alapjait ahogy kell (kettős fejedelemség, stb, stb,). Amúgy találkoznék azzal a rabbival amelyik megdumálta a kazár vezetőséget hogy mekkora Deal áttérni Zsidó vallásra… :-))
Nekem is szimpatikus a kazar birodalom :) jo lehetett :D durva lenne most is hirtelen tomegesen ternenek be :)
Szunetel az oldal? :( Mar,mint egy ideje nem frissul .
Igazabol az dominalhatott ,hogy onnalloak akartak maradni sem bizanchoz sem Romahoz es sem a muzulmanokhoz ,nem akartak tartozni igy dontottek a judaizmus mellett mert akkor mart eltek zsidok a birodalomban persze kellett hozza az a liberalizmus is ami a kazarokat jellemezte es a magyarokat is abban az idoben rengeteg nep es vallas elt egymas mellett,persze egy ido utan a tobbseg foleg a oralkodo osztaly Izraelita volt :)
Abban az idoben a birodalom viragzott.
Kursan, nem szünetel, hanem megszünt…
:(
Mi már csak ilyen hazajáró szellemek vagyunk… És ezzel most meg is fejtettem a szellemek létezésének titkát! Tehát: Régi angol kastéy= megszünt blog; Szellemek= Hazajáró kommentelők…
Kursan, mi is pontosan ezt érezzük!
pontosítok: én, más nevében nem beszélek
Miert szunt meg?Nincs hasonlo?
@ sanyi: @ aritus: @ Kursan:
Kérdezd shadait!
vagy
Kérdezd Charliet!
vagy
Kérdezd a rabbit!
Achtung achtung!
A Vörösmarty téren a karácsonyi vásárban Naftali Kraus akciósan 600-ért! Meg volt még haggada is!
Másik standon meg jól megfért egymás mellett Wass Albert és Moldova.
@ wombee:
Na és? Mózes és Jézus is megfér egymás mellett egy standon.
Haggada volt? És Mein Kampf?
Naftali Kraus akciósan? Majd akkor jövök izgalomba, ha a tiszaeszlári véres maceszt és a cion bölcseinek tatarozott jegyzőkönyvét adják akciósan.
Sziasztok hazajáró szellemek. Jöttem én is kísérteni.
HUU
Hahó! jó hogy jössz olyan üres ez a ház. Tegnap voltam Krav Magázni Szikra Csabival. Izgi volt! Mikor bementem az öltözőbe több rövidhajú, lonsdaelbe öltözött fiatalembert pillantottam meg. Azt hittem rossz címre érkeztem. De jött a Csabi és megnyugtatott hogy ők “Antifák”… :-) Ráadásul az egyik még Újpest drukker (talán ultra is) hát nem tom. Lehet h. ezek be akarnak épülni? De hova? :-)) (viszont nem tudom hogy hogy jön ez a civilizációs újraszerveződéshez. Na mindegy)
wombee
“Másik standon meg jól megfért egymás mellett Wass Albert és Moldova.”
Mi van akkor :D utaltak egymast vagy mi????
A skinhead mozgalom angliabol indult eredetileg antifasiszta punkok voltak es ma is azok nagy tobbseguk teszi ki az antifakat nemetorszagban kopasz fej bakancs hipos gatya hozentroger es nem fajgyulolok :) erdekes hozzank mart ugy jott be ,hogy skinhead egyenlo fajgyulolo hogy el vannak tevedve :D Berlinben tuntetesen gyakran latni hogy skinhead ver neonacit :) ahogy a falakra is irva van arra fele skins and punks :)
“lonsdaelbe öltözött fiatalembert”
Abban már csak a vidéki …..-k járnak. Az öntudatosoknál a magyarharcos márka megy rovásírással.
(Ilyeneket is meg lehet tudni a tumblr-ról.
“Valószínüleg sokan vagyunk azok, akik jó ideje már igyekeznek tudatosan és elkötelezetten élni az életüket. Ebbe természetesen sok minden beletartozik a táplálkozástól, az olvasáson át egészen a bevásárlásokig. A szerencsésebbek még a munkahelyüket és a társas kapcsolataikat is tudják úgy alakítani, hogy minél kevesebbszer találkozzanak “velük” és az ő világukkal. Az öltözködés is ugyanilyen fontos terület, hiszen a külvilág leghamarabb a ruhánk alapján formál ítéletet rólunk. Honlapunk létrehozásának célja, hogy segítséget adjon a mindennapokhoz és olyan minőségi termékeket tegyen elérhetővé, amelynek viselői nem alkusznak meg. Miért élnénk még mindig az ő márkáik bűvkörében, miért vennénk a globális plázacuccokat, amikor végre elkészültek olyan minőségi viseletek, amelyek hordásával nem kényszerülünk megalkudni, amelyek szintén nem olcsók ugyan, de bizonyítják elkötelezettségünket és mi mindannyian tudni fogjuk egymásról, hogy hová tartozunk. Úgy érezzük, és ezzel nem akarunk senkit megbántani, de tény, hogy a nemzeti oldalon az elmúlt évtizedekben hordott nemzetközi márkák fénye megkopott. Sajnos olyanok is a vásárlók közé kerültek, akiktől korábban éppen megkülönböztetni akartuk magunkat.”)
igen igen azt tudom hogy a skinik csak nálunk nácik… Már csak azért is mert a skin mozgalamt angol és jamajikai munkások kezdték el “gründolni” még a 60 -as évek végén londonban… De itthon a fene se tudja ki kivel van… :-) Ezt a hazafias öltözködést még megfontolom. Lehet hogy ezzel kéne foglalkoznom. Ez most biztos jó üzlet lesz egy ideig… .-)
Sanyi:
:D
De durva lenne beszalnank a biznisbe mint zsido uzletemberek kik harcos cuccokat arulnak gyulolkodoknek :D:D:D mekkora flash lenne rajonnenek zsidoktol van az otlet es ruha sot meg hozza is nyultunk :D:D:D lenne am kopp :D
Ó, hát kicsit más, de azért már volt valami ilyesmi máskor is.
Csak példa gyanánt. Amikor annyian rajongtak világszerte mondjuk Kellner Sándor György filmjeiért, és annyian tapsolták meg szintén világszerte Neumann Ferenc színdarabjait. Köztük bizonyára gyűlölködők is.
(Az előbbi inkább sir Alex Korda, az utóbbi Ferenc Molnár néven ismert a világban.)
Vagy amikor a II. vh. előtt a határok revízióját követelők (akkoriban irredentáknak hívták őket) kedvenc dalát két zsidó: Vincze Zsigmond és Kulinyi Ernő szerzette. (A dal úgy kezdődött, hogy “Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország…”
Ez mekkora lenne ha annyira tanultak lennenek akor tudnak ,hogy Aba Samuel zsido vallasu kazar csaladbol szarmazott :) mint megannyi nemes es kabar teli kazar szokasokkal ki tudja talan Arpadnak is koze lehetett a zsido hithez ezzel mit kezdenenek a harcosok??? :)))
Hakohen
Szerintem sokan kozuluk meg azt sem tudjak hogy Karinty Khon Ferenc neven szuletett :) meg megannyi muvesz.
Nem tudjak felfogni ,hogy annyira vagyunk magyarok mint amennyire zsido szarmazasuak is. :)
Nem tudjátok mi van Charlieval? Írtam neki, de nem válaszol.
Nem tudjátok mi van Charlieval? Írtam neki, de nem válaszol.
Ez hátborzongató….
Pont azt gondoltam milyen jó volt pattogatottkukoricázva áll- leejtegetve-okulva, hermenautás poénokon kacarászva végigkövetni egy charlies (csárlis) vitát.
CHARLIE jel-kezz!
Csak hogy jól vagy e.
Vagy jól e vagy?
És hogy még zsidó-e vagy?
Behavazódtam, de megvagyok.
jo lenne megint judapest.org-ot bongeszni, a kajman keves a tobbi blog meg olvashatatlan. Reboot please.
Csatlakozom az előttem szólókhoz. (Magamhoz is.)
Jolenne ujra beindulna igy nagyon nem jo es hianyzik :(
Én is írtam Charlie-nak, és nekem válaszolt:)
Reboot, please, igazatok van, aki ezt kéri.
Csókák!
Itt szörfözök a NET-en, de nem találom az 1967-es hatnapos háborút megnyerő katonai egységek megnevezését és jelképeit (karjelzés, ha van, és rendfokozat)
Miért? A II.VH vonatkozásában ez többnyire elérhető.
Ennyi.
A Hatnapos Háború résztvevő egységeinek fegyvernemi jelzéseit szerintem sok fiatal viselné. Persze, nagyot tévedhetek.
zCWzEV revejxakqviq, [url=http://pajcaptxtqjt.com/]pajcaptxtqjt[/url], [link=http://ioisrotljbxz.com/]ioisrotljbxz[/link], http://qsmyviisrtqk.com/