zsidó identitás és kultúra a 21. századra
“Chabadnak basszusgitáros kell a Szigetre. Az illető hívja még ma Jiszráél nevű zenészt, ma kezdődnek a próbák: 0670xxxxxxx”
Ha Ön basszusgitáros és szeretne a Chábád “get down with the boogie” Lubaviccsal pengetni a Szigeten, akkor privát email-ben Psymon elárulja Jiszráel, a Zenész számát.
Vasárnap, 17:00 óra Bálint Ház
A Magyarországi Cionista Szövetség
címmel beszélgetést szervezett a Bálint Házba.
A résztvevők:
Szabó György fideszes képviselő (az első Hollán Ernő utcai tüntetés egyik szervezője),
Seres Attila, a http://www.zsidonegyed.com szájt gazdája (a tüntetés egy másik szervezője).
Tallián Miklós blogger (Hírszerző, Konzervatórium, Judapest.org)
Moderátor volt Gadó János szociológus (a Szombat szerkesztője)
Update! Tallián Miklós összefoglalója kattintás után.
Miért ekkora para Trianon? Miért a félelmi logika igazgatja ebben a kérdésben is a legtöbb embert? Miért monopolizálta a szélsőjobboldal a Nagy-Magyarországról folyó társadalmi diskurzust? Kínzó kérdések-JP válaszkísérletek.
Figyelem! Erősen szubjektív trianonozás következik!
A hír: az MTK Budapest a labdarúgó Soproni Liga bajnoka, miután a 29. fordulóban 3-0-ra nyert a REAC vendégeként és ezzel behozhatatlan előnyre tett szert az őt üldöző Debrecennel szemben. A fővárosiak 23. alkalommal lettek aranyérmesek az élvonalban és a háromszor zsinórban nyerő DVSC sorozatát szakították meg (MTI).
A (kínzó) kérdésem: láttam, hogy sok magyar zsidó örömködött tegnap a bajnoki cím elnyerése felett (még vonatkozó Facebook profil-frissítéseket is spottingoltam), de vajon mi ma az MTK valódi zsidó vonatkozása? Még ma is van az MTK-nak ilyen irányú – zsé – társadalmi beágyazottsága?
Benneteket például mennyire foglalkoztat az MTK sorsa?
Régebben a foci azért tudott tömegeket vonzani a lelátókra Magyarországon is, mert a klubok különböző társadalmi csoportok reprezentánsai voltak, s a drukkereknek a meccsek lehetőséget teremtettek arra, hogy kollektív identitásukat átéljék. Ma szerintem ez már nem így van. Az ultrákon kívül a legtöbb embert inkább a játék úgynevezett “szépsége” izgatja, azok a technikai-fizikai-lélekjelenléti bravúrok, amiket sztárfutballisták produkálni tudnak.
Korábbi időkben a futballmérkőzések egyértelműen arról szóltak, hogy különféle társadalmi erőterek ellentétes csoportjai szimbolikus küzdelmeket vívnak. A futballklubok nagy része ma viszont a globális piac termékei, regionalitástól-származástól-identitástól függetlenül adják-veszik a játékosokat és a drukker-tábor is teljesen globális. Régen a fociklubok – így a “Magyar Testgyakorlók Köre” is – jórészt zárt, exkluzív klubok voltak, tagságuk (a tulajdonosok, a támogatók, a játékosok, a szurkolók) pedig homogén volt: ugyanabból a társadalmi miliőből került ki mindenki. Így lett 120 évvel ezelőtt “zsidó” az MTK: a klub társadalmi beágyazottságát egyértelműen azonosítani lehetett, így könnyen tudott markáns társadalmi jelentéstartalmakat is hordozni. Az MTK azonban már száz évvel ezelőtt sem csupán zsidókból állt, ma pedig szerintem alig van szerves kapcsolat társadalmilag a magyar zsidóság és az MTK között. És mégis: ha győz az MTK, rengeteg magyar zsidó éli meg úgy még 2008-ban is, hogy ezzel valamiképpen az ő zsidó identitása is triumfált.
Hát hogy van ez? Focista zsidók, szevasztok!
–
Kapcsolódó linkek:
MTK – Wikipédia
MTK Hungária – hivatalos honlap
Pilpul.net: Futball – az identitástól a mosóporig
Pilpul.net: Rajta magyarok! Előre Izrael!
Pilpul.net: A jóm kippuri futballcsata
14 évvel ezelőtt turistaként Krakkóban járván, megismerkedtem néhány helyi fiatallal egy zsinagógában. Ők mesélték, hogy Lengyelországban sok zsidó szülő – féltésből, félelemből – egyszerűen eltitkolja gyermeke elől származását. Amiről nem tudunk, abból nem lehet gond. Tökéletes asszimiláció.
Furcsa hely ez a Lengyelország – mondtam nekik lesajnálóan – szinte nem is maradtak zsidók, mégis rengeteg az antiszemita – pufogtattam a közhelyet – Magyarországon ilyesmiről még sosem hallottam.
Hogy kerülhet az ember igazi náci-domina-pornó közelébe héberül?
Szokásos ellenőrző körömet futottam: aktuális judapest poszt, kurinfó, bombagyár. Kinek, mi a szórakozása.
A bombagyár már csak immel-ámmal, unom a hülyeségét.
A kinfó viszont azért is érdekes – amikor éppen nem vagyok címszereplőjük -, mert lopnak_csalnak_hazudnak ugyan, de a szokásos “kurucinfolized” (értsd: www.pornolize.com) módon lenyúlt cikkeik néha jó témákhoz vezetnek vissza. Most se volt másképp: a múlt-kor történelmi portálról aláztak be egy cikket, ami egy qérdekes projektre hívja fel a figyelmet. Ez egyébként megérne egy nagy-nagy posztot, bár lehet, hogy csak én vagyok alulművelt középkori nagyzsinagógák témájában, de fogalmam sem volt, hogy a szír-zsidó imaházon kívül egy ilyen komoly templom is volt/van (lesz?) a Várban.
Szóval múlt-kor beüt, és a legolvasottabbak között ott a manna: “Népszerűek voltak Izraelben a perverz náci képregények.”
“A téma a legtöbb néző számára teljesen ismeretlen: Adolf Eichmann tárgyalása során kerültek az izraeli könyvesboltokba azok a koncentrációs táborokról elnevezett “stalag” nevű könyvecskék, amelyekben a kor grafikai színvonalának megfelelően kikapós SS katonanők inzultálták és zaklatták szexuálisan a brit és amerikai foglyokat.
A könyvek a korban igazi bestsellerek voltak, már csak címük alapján is: az egyik leghíresebb például a “Schultz ezredes magánkurvája voltam” címet kapta, és a borítón is hiányos, dominaöltözetű, dús idomokkal ellátott katonanők álltak. (…) Bár a műveket eredeti náci alkotásokként és amerikai szerzők fordításaként tüntették fel, azokat a valóságban Izraelben írták.”
Két dolog miatt dobtam ezt fel.
Ad 1: Ha valaki a cikkben említett filmet megszerzi, az pontot ér.
Ad2. A cikk konklúziója: “Sokak szerint a könyvek elkészítésének terápiás okai voltak: az izraeli társadalomban ugyanis igencsak élő volt a holokauszt emléke, és a hasonló könyvek lehetővé tették az emlékezés más formáinak megjelenését és a felejtést is.”
Akkor lehet, hogy Holokauszt Emlékközpont koncepciója lyukra futott? Vagy éppen ott a gond, hogy nem futott elég lyukra?
Hmmmm?
Aki érdeklõdne: az én “hivatalos” álláspontom a “Népszava kontra Gój Motorosok ügyben” (lol) megegyezik szóról szóra Gavra Gábor álláspontjával.
Függöny.
Internetes kutatások sora mutatta ki, hogy a legtöbb online közösségben a júzerek 90%-a egyszerû “kukkoló”, akik sosem szólalnak meg, nem járulnak hozzá sem a tartalomhoz, sem a dialógusokhoz, kb. 9% idõnként hozzájárul valamivel (mondjuk egy-egy hozzászólással) és végül mindössze 1 százaléka az összes felhasználónak az, aki aktivitásával majdnem az összes tartalmat adja. Egyes kutatók szerint a blogokon ez az arány még rosszabb, inkább 95-5-0.1. A szakirodalom ezt a jelenséget nevezi “részvételi egyenlõtlenségnek” (participation inequality).
A JP-n is hasonló trendek vannak, mi sem büszkélkedhetünk sokkal jobb arányokkal. Egy átlagos hónapban ugyanis kb. 20.000-25.000 júzer (unique user) látogat a JP-re; kb. 2000-3000 komment érkezik a bejegyzésekre; e kommentek legalább fele a legaktívabb 60-70 kommentelőtől érkezik; a bejegyzéseket 4-6 szerző írja; a bejegyzések kb. 70%-át én egyedül írom.
Ezzel együtt a hatás nem kicsi, az elmúlt 6 hónapban már több offline implikációja is volt az itt történõ eseményeknek (szociológusul: diskurzusoknak). A 90-9-1 tanulságokon azért még gondolkodom, sõt holnapra egy cikket is írok belõle a hipeRV nevű újmédiás éves kiadványba, ami a Media Hungary-n fog megjelenni.
Nektek mi a véleményetek? Mik a tapasztalataitok? Kukkolók, szevasztok!
Ismét szervertámadás volt, de helyreállítottuk. Backuphatják.
Álláspontunk, röviden:
1. Tomcat egy álságos, számítóan hazug, ugyanakkor szánalmasan átlátszó interpretációt használ ürügyként izmozásához: szerinte „Petra” – és most már õ is – azért távozott jegy nélkül a Broadway jegyirodából, mert az egy „zsidó bolt” ahol „nem szolgálják ki a magyarokat” és õ polgárjogi harcosként tiltakozik ez ellen. (Az ügy értelmezési kereteirõl már írtunk itt: http://www.judapest.org/ego/#comment-25380)
2. Tomcat hétfõn nagy nyilvánosság elõtt beégette magát. Nyilvánvalóvá vált, hogy provokációján nem csak a külvilág, de olvasóinak túlnyomó többsége is átlát.
3. Most frusztráltan újragurít, de belátván, hogy hívei száma minimális, kénytelen új szereplõket behülyíteni kisded játékaihoz. Az egykori vicces provokátorból így marad csupán egy rossz vicc: a hazai szélsõjobb wannabe fõ-fõ-fõparancsnoka. Aki bedõlt neki, álljon szorosan mögé!
Ha a felsorolt szereplõk – Jobbik Magyarországért Mozgalom, Magyar Gárda, Magyarok Világszövetsége budapesti szervezete, Nemzeti Gárda, Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, Hunnia Mozgalom, Magyar ünvédelmi Mozgalom, Lelkiismeret ‘88, Szent Korona Rádió, Kuruc.info – belemennek a játékba, elfogadják Tomcat vezéri szerepét, annak több következménye van:
- üsszenõ, ami összetartozik. A résztvevõk nem pozõrködhetnek tovább az „én náci? jajdehogy” kétszínûségével.
- Nyilvánvalóvá válik a teljes magyar szélsõjobb mozgósító ereje. Baloldalon ezt szokás fölé-, jobboldalon pedig alulbecsülni. Mindkettõ hiba. Pénteken tehát kis kényszerszünet után megtarthatjuk Magyarország soron következõ náciszámlálását.
- Ennek járulékos következményeként végre elválhat a szar a májtól. Ebben külön segítséget jelenthet a beígért „számos közéleti személyiség”.
A kérdés továbbra is az, amire hétfõn elkezdett formálódni valami értelmes válasz végre: mi lesz a szélsõjobbon kívüli Magyarországgal? Tudunk-e, tudnak-e a közgondolkodásra érdemben befolyással bíró szereplõk látványosan elutasítani valamit, ami látványosan elutasítandó.
A maszkabálnak vége.
A JP álláspontja végül, menni/nem menni ügyben:
A kocka el van vetve. Sokan ki fognak menni tiltakozni a nácik ellen: mi is ott leszünk, mert azt azért nem hagyjuk, hogy leszalámizzanak minket. Flódniból nem lesz szalámi! Tiltakozni fogunk az ellen, hogy nyiltan fajgyûlölõ csoportok másokat származásuk, vallásuk miatt megalázzanak, megfélemlítsenek. Ezen a hétfõn már több százan megmutattuk, hogy eddig és ne tovább. Tomcat és társai csúnyán megbuktak, ám most pótvizsgát kérnek. Legyen! Itt is meg fognak bukni: de nem csak emberségbõl, hanem minden fronton. Ez nem a jegyrõl szól.
Kedves Bombagyár olvasók! Ne üljetek fel ennek a provokátornak, meg fog szivatni benneteket – csak a pólóüzlete érdekli és a szereplés, ezért csinálja az összes balhéját. Pár éve még Izrael-fan volt és elég “érdekes” nézeteket vallott pl. 1956-ról. Ennyit errõl. Gondolkodjatok srácok: úgy akartok tiltakozni a “nyilas” jelzõ ellen, hogy igazi nyilasokkal karöltve harcoltok az emberi jogainkért? Na neee.
Gyertek április 11-én, pénteken 16 órára a XIII. ker. Katona József és Hollán Ernõ utca sarkára (megközelítés a Wallenberg utca felõl), hogy együtt utasítsuk el az igazi droidokat! Ez egy néma, békés ellentüntetés lesz. Bármifajta agresszív esemény elhárítása a rendõrség feladata. Ilyen esetén ne is maradjatok a helyszínen. A civileknek nem erõszakkal kell megakadályozni a szélsõség terjedését, hanem csendes és erõs jelenléttel.
Ez az a téma, amirõl nagyon nehéz beszélni. A mai 12-18 évesek ráadásul nem igazán érdeklõdnek a téma iránt, a régi oktatási anyagok pedig egyre kevésbé képesek betölteni feladatukat: a gyerekek elgondolkodtatását az európai Holokauszt általános kérdéseirõl, tanulságairól. A napokban most viszont két – számomra új – megközelítéssel is találkoztam Holokauszt-oktatással kapcsolatosan. Az egyik egy kampány, ami az MTV-n (Music Television) fut, íme a klippek:
A filmek egyszerre akarnak sokkírozni és mai kontextust nyújtani a zömében tizenéves nézõknek. Az üzenet: a Holokauszt olyan emberekkel történt, mint te vagy én.
A másik oktatási “innováció” egy holland képregény, “Az Igazság nyomában”. A képregényt az amszterdami Anna Frank Ház és a Zsidó Múzeum készítette másfél év elõkészítés, mindenféle konzultációk és széleskörû szakmai összefogás után, és idén tavasztól Magyarországon is kipróbálják az iskolai oktatásban. Maga a képregény mûfaj és a téma persze nem most találkozik elõször: híres lett Art Spiegelman Pulitzer-díjas Mausa (ld. JP bejegyzés) és tavalyelõtt egy magyar származású zsidó comic stripper, Miriam Katin saját vészkorszakbeli képregény-feldolgozása kritikai nagydíjas lett Franciaországban (JP bejegyzés, Nextbook podcast itt).
“Az Igazság nyomában” egy családi nyomozás története, melynek központi figurája Eszter. Eszter szüleit Auschwitzban gyilkolták meg, õ egy tanyán bujkált másokkal együtt. Eszter idõskorában újra felkeresi a helyet, és elhatározza, kinyomozza, mi lett a töbiekkel. Elkíséri unokája, Daniel, aki folyton kérdezõsködik, és interneten rátalál Bobra, az auschwitzi túlélõre. Eszter barátnõje, Helena pedig rábukkan arra a fotóalbumra, amely az egyedüli emlék Eszter szüleirõl. A történelmi részletek is teljesen valósághûek: Hitlert és a többi történelmi figurát, az öltözeteket, a környezetet fényképek alapján rajzolta meg az illusztrátor, Eric Heuvel, aki egy korábbi képregényben már feldolgozta a II. világháború témáját. Heuvel felelõssége nagy: sok gyereknek nyilván ez jelenti az elsõ vizuális beonymást a korról.
A képregény Hollandiában nagy siker, ahol ezer diák osztályozta le a mûvet egy 10-es skálán, és az átlag 8.5 pont lett.
Kérdések: a “könnyed” comic mûfaj és a súlyos történelmi-társadalmi kérdések vajon Magyarországon is összeegyeztethetõek lesznek? Lehet-e, szabad-e edutainment-et csinálni a Holokauszt oktatásából? Lehet-e, szabad-e univerzális etikai-morális dilemmákra fókuszálni a Holokauszt történetét, miközben a konkrét felelõsségek feledésbe vesznek?
Ahogy az elmúlt években, idén is allokálok egy bejegyzést az 1% témának. A kérdés: kinek ajánljuk fel az “egyházi” és kinek a “civil” egy százalékot a személyi jövedelemadónkból?
Tavaly meglehetõsen szigorú szempontrendszert állítottam fel, aminek aztán egy zsidó szervezet sem tudott megfelelni. Bocs. A civil 1 százalékom így a bringásoknak ment tavaly. Idén igyekszem tágítani a kört, de szerintem ahogyan eddig, idén is biztosan majd a hozzászólók ajánlásaiból lehet majd a legjobban tájékozódni.
De elõször egy kis elemzés a tavalyi évrõl: 2007-ben is már négy zsidó egyház közül lehetett választani (Mazsihisz, Ortodoxok, EMIH-Chábád, Szim Salom-reformok). Csupán néhány évvel ezelõtt a zsidó felajánlók még több mint 95 százaléka a Mazsihisz javára rendelkezett, 2007-ben ez az arány viszont 80 százalékra csökkent. Van tippünk, hogy miért. A Chábád aránya 2007-ben elérte a 13 százalékot, az ortodoxiáé a négyet, a Szim Salomé pedig a hármat. Utóbbi kettõ lenne a magyar zsidó élet SZDSZ-e és MDF-e?
Mindösszesen 7.275 fõ ajánlotta fel adója egy százalékát zsidó egyháznak. Íme hát a meztelen igazság: a négy magyarországi zsidó felekezet támogatottsága kumulatívan ekkora. üpp csak egy kicsivel több, mint a Jehova Tanúi támogató tagsága. A felajánlók száma ráadásul csökken, hiába nõtt a választható irányzatok száma. Ennyit tehát a “zsidó összetartás” mítoszáról. A zsidó felekezetek javára rendelkezõ 7.257 fõ jelentõsen alulmúlja az országos átlagot. 2007-ben ugyanis a lakosság 16 százaléka, 1.6 millió fõ rendelkezett adója egy százalékáról. A zsidó népességet 100 ezernek véve a 7.275 ezer fõ alig hét százalékot jelent.
Pont másfél évtizede hangzott el Landeszmann Györgytõl, Budapest egyik vezetõ fõrabbijától:
“Ha felsorolnánk azoknak a zsidóknak az értékeit a magyar kultúrában, amit ha kivonnánk Magyarországról, akkor nem maradna más, csak a bõgatya és a fütyülõs barack.”
Az interjú a Heti Magyarország 1993. február 26-i számában jelent meg, az Index “Tegnapi újságja” pedig felidézi, hogy mi is vezetett az elhíresült mondatig. Ugyanitt elolvashatjuk az eredeti cikk beszkennelt változatát is, ami a sokat sejtetõ zoltai.jpg nevet viseli.
Szerintem ez egy olyan történet, ami jól tükrözi a magyar-zsidó együttélés sokféle neurózisát, kibeszéletlenségét és frusztrációját. Landeszmann amúgy Kanadába disszidált az eset után – Szabó Alberten kívül talán õ az egyetlen negatív hazai közszereplõ, aki ezt a megoldást választotta.
Ha nem is napi szinten, de úgy havonta egypár alkalommal bizony nekem is eszembe jut Mick Jones-ék fenti kérdése. Menni vagy maradni? Itt maradni Magyarisztánban vagy menni Nyugat (vagy akár Kelet)? Az elmúlt években több barátom is elment külföldre, nem is kevesen, köztük amúgy jópár JP olvasó is (szevasztok). Legalább ennyien fontolgatják a lépést, fantáziálgatnak róla. “Mindenkinek szüksége van egy lelépési fantáziára” – mondta egyszer valaki, akinek most nem emlékszem a nevére, de a mondás megmaradt bennem. A kérdés tehát igencsak aktuális és szerteágazó kínzó alkérdéseket vet fel, olyannyira, hogy a legjobb talán egy “menni_vagy_maradni” közösségi blog indítása lenne. Vitaindítónak összefoglalom én is a saját pro és kontra érveimet. A bejegyzés folytatódik! ››
Nagyon régen volt ennyire izgalmas verseny az Amerikai elnökségért, mint idén. Mindkét oldalon ugyanis nyitott még a verseny: bármi történhet, ez most tényleg egy igazi hosszútávfutás lesz. Már túl vagyunk közel féltucat elõválasztáson, de még semmi sem dõlt el véglegesen.
Nekem nagyon imponál az, hogy a választási kampány Amerikában többnyire valódi ügyek (issue-k), valódi kérdések mentén történik. A jelölteknek a kampány során vallaniuk kell ezekrõl az ügyekrõl, de persze múltbeli tevékenységük (pl. az, hogy egy adott kérdésben hogyan szavaztak korábban) is terítékre kerül. A jelöltek pozíciója a legfontosabb ügyekben egy csinos összefoglaló táblázatban is elérhetõ – íme. Tallián Miklós magyarázó posztját is érdemes elolvasni.
Néhány téma kimaradt viszont a táblázatból, többek között pont az az ügy is, ami az amerikai zsidó választókat sokszor a legjobban érdekli: a jelölt álláspontja Izrael és a Palesztinok ügyében. Annyi biztosan elmondható, hogy az esélyes jelöltek közül egy sem Izrael-ellenes, de még “Izrael-semleges” sincs közöttük. Utóbbi csoportba olyan esélytelen politikusok tartoznak, mint Mike Gravel (Demokrata), Dennis Kucinich (Demokrata) és Ron Paul (Republikánus).
Az esélyes jelöltek közül az amerikai zsidó választók körében Hillary Clinton (D) és Rudy Giuliani (R) a két favorit – mindketten “New Yorkiak”, itt lettek elismert és népszerû politikusok. Csak hát az van, hogy Rudy esélyei kissé elszállni látszanak, míg Hillary elég jól tartja magát. Valószínûnek látszik tehát, hogy a zsidó választóknak meg kell majd barátkozniuk jobban a két esélyes republikánussal, John McCain-nel és Mike Huckabee-vel is.
Kínzó kérdés: a közvélekedés – különösen Amerikában – úgy tartja, hogy soha nem volt még ennyire “Izrael-barát” elnöke Amerikának, mint George W. Bush. ün viszont azt hiszem erre lehet azt mondani, hogy “ilyen barát mellett már nincs is szükség ellenségre”. Mert végül is mi jót hozott Bush Izraelnek? A hangulat többnyire pesszimista és cinikus, patthelyzet van a Palesztinokkal, a Fallal véget vetettek mind a baloldali, mind a jobboldali “cionista álmoknak”, az alijának is vége, miközben a diplomás elit özönlik ki az országból. Bushék politikája nem vezetett sehova, a Közel-Kelet nem lett sem biztonságosabb, sem stabilabb, sem demokratikusabb. Csõlátó politikájukkal halatomra segítették a Hamaszt és felelõtlen háborúba hergelték 2006 nyarán az Izraelieket. A (kínzó) kérdés tehát az, hogy az ún. “Izrael-barát” jelöltek biztosan jót tesznek Izraellel? Biztosan a feltétel nélküli támogatásra van szüksége ennek az országnak? Biztosan jó az, ha az elmúlt évek politikáját folytatja az új elnök is? Konkrétan, policy szintre lefordítva: biztosan az a hosszútávú érdeke Izraelnek, hogy egy bantusztán-forgatókönyv valósuljon meg Palesztinában? Biztosan az a hoszútávú érdeke Izraelnek, hogy a palesztinok gyengék legyenek gazdaságilag? Biztosan az a hosszútávú érdeke Izraelnek, hogy Amerika milliárdjaitól függjön létezése a Közel-Keleten? Biztosan az az érdeke Izraelnek, hogy Amerika Irak után Iránban is belegabalyodjon valami córeszbe?
—
Kapcsolódó – linkek:
Hillary, Obama és a zsidó választók (Szombat)
Index Fehér Ház – Vote egyszer egy Amerika
Egy elefánt feljegyzései – Iowa
Az, hogy ki számít zsidónak, legalább három iskola alapján dönthetõ el. Halachikusan (vallási törvények szerint) az zsidó, akinek az anyja az, vagy õ maga betért. A nácik nürnbergi törvénye szerint legalább 3 azaz három zsidó nagyszülõ eredményez zsidó unokát, esetleg 1 azaz egy darab betérés. Naftali Krausz szerint õ számít zsidónak, meg akinek még megengedi.
Állítólag a cári titkosszolgálat készítette koholmány, de a Judapest bölcseinek jegyzõkönyvében ez áll: A bejegyzés folytatódik! ››
Legújabb kommentek a JP-n: