tag cloud: ramones, hammer, jézus, nincs izraeli erőszakmonopólium, lopunk
mindez együtt: D17 @ A38
Archive for the 'kulturalis konfliktus' Category
Az ország lakosságához mérten az egész világon messze, de messze az izraeli fiatalok utaznak a legtöbbet. Forrásaink szerint aki a fiúknak és lányoknak egyaránt kötelező katonai szolgálat után nem lép le hosszabb időre valami távoli kontinensre, azt a többiek már kifejezetten furának tartják. Alapvetően kétféle izraeli turista van. Az egyik fajta nagy részét a frissen leszerelt, a gőzt kiereszteni akaró fiatalok alkotják. Ők ma már szabályos kolóniákat alkotnak, Észak-Indiában például vannak olyan falvak, amelyek tokkal-vonóval az ő ellátásukból élnek. Ezek a fiatalok gyakorlatilag csak azzal a két dologgal foglalkoznak, amihez a legjobban értenek, tehát töménytelen mennyiségű kábítószert tömnek magukba, és hobbiszerűen alkudoznak. Ahogy azt egy nem izraeli turista nagyon okosan megjegyezte nekünk, az izraeliek igazán sajnálhatják, hogy nem kaphatnak vízumot Pakisztánba, mert az aztán tényleg nagyon olcsó, a hasis pedig szinte ingyen van. Ezek az izraeliek miatt vannak olyan vendéglátóhelyek Indiában és Thaiföldön, amelyekre ki van írva, hogy ‚No Israelis!‘, és belőlük él az az izraeli magánnyomozó-cég is, amelynek feladata a szülők megbízásából hazarángatni a Himalája lejtőin harmadik éve csak füvet szívó csemetéiket. A másik típusú, általában valamivel idősebb izraeli turista viszont talán a kedvenc típusú utazónk volt, és nem csak azért, mert olyan a humoruk, mint nekünk, kelet-európaiaknak. Hanem mert aki az előző évben még Libanonban járőrözött, az nem ijed meg a saját árnyékától, minden kalandban benne van, és nem mellékesen ha az ember rájuk bízza az alkudozást, a legdörzsöltebb kirgiz taxisofőr is megadja magát.
A nagy utazóhatározó a Khívától keletre blogon folytatódik ››
Múlt hét vasárnap mutatta be a Budapesti Zsidó Színház Mordechaj ben Ávrohóm “Jónás Könyve, avagy nyögés a vége” c. alkotását. Az évad során még négy alkalommal megtekinthető: hétfőn, és kedden 19.00-tól, szerdán, és csütörtökön 22.00-tól az RS9 színházban
Tarján Tamás kritika itt, Molnár Gál Péter kritika pedig emitt.
Jegyek előrendelhetőek a zsidoszinhaz.hu-n, (1000ft), valamint válthatóak a helyszínen (1500ft).
Kedves olvasók, nézzünk szembe együtt egy ténnyel: a magyar zsidók többsége úgynevezett “asszimiláns” zsidó. Az ilyen családokban elhagyták, hátrahagyták, le-, ki-, valamint szerteszét hagyták a zsidó hagyományaikat, ünnepeiket és szokásaikat a generációk során. Ezekben a zsidó származású családokban így ma már alig ismerik ezeket a szokásokat, vannak pl. zsidó ünnepek, amikről sokan nem is hallottak soha. Léteznek családok, ahol előfordult a keresztény betérés is, de ez legtöbbször csak formalitás maradt, kevesen váltak valódi hithű katkóvá vagy protivá. Így nem jellemző az olyan keresztény ünnepek tartása zsidó családokban, mint a Pünkösd vagy a Mindenszentek. Marad így – jó esetben – összesen kettő ünnep, amit meg lehet tartani: a Karácsonyt és a Húsvétot. De számoljuk ide az Újévet/Szilvesztert is, tehát legyen három ünnep, amit az asszimili zsidók tartani tudnak.
14 évvel ezelőtt turistaként Krakkóban járván, megismerkedtem néhány helyi fiatallal egy zsinagógában. Ők mesélték, hogy Lengyelországban sok zsidó szülő – féltésből, félelemből – egyszerűen eltitkolja gyermeke elől származását. Amiről nem tudunk, abból nem lehet gond. Tökéletes asszimiláció.
Furcsa hely ez a Lengyelország – mondtam nekik lesajnálóan – szinte nem is maradtak zsidók, mégis rengeteg az antiszemita – pufogtattam a közhelyet – Magyarországon ilyesmiről még sosem hallottam.
A Judapest.org zsidó popkulturális blog – érzékelvén az oldalfüggetlenül elhatalmasodó õrületet – fotópályázatot hirdet a pénteki „újzsélandi jegyvásárlás” kapcsán.
Pályázni bármelyik oldalon megjelenõ hírességek képeivel lehet. Hírességnek az számít, akit a zsûri felismer, de a pályázók rövid írásos rávezetését beszámítjuk.
Minden játszik: mûvész, közíró, politikus, bemondó, a lényeg, hogy legalább „b” kategóriás celeb legyen!
Fontos: címeket, telefonszámokat és egyéb személyes adatokat természetesen nem kérünk.
A pályázati anyagokat ide várjuk: hello@judapest.org
Leadási határidõ: 2008. 04. 13. vasárnap
Eredményhirdetés: 2008. 04. 14. hétfõ
Mivel „antifa” oldalon trendibb domborítani, bombagyári barátainkkal szemben igazságtalan lenne, ha nem képeznénk két külön kategóriát. Ezért képzünk:
A jegyvásárlós csapat legjobb képének beküldõjét az Adolf címû Walter Moers képregénnyel, míg a magunkfajták gyõztesét Will Eisner: „Az összeesküvés – Cion bölcseinek jegyzõkönyve – az igazság” címû képregényével jutalmazzuk.
Bayer Zsolt fotó bármelyik oldalon Jackpot, mindent visz.
Hajrá!
Két témában megkerülhetetlen a neve: ha minden idők legjobb sakkjátékosairól, vagy ha öngyűlölő zsidókról beszélünk.
’43-ban született zsidó anyától. Apja hivatalosan anyja első férje, egy német biofizikus, de sokak szerint egy másik fizikus, a magyar zsidó Neményi Pál a valódi apa.
Rengeteg kisebb-nagyobb sakksiker után az igazi áttörést 1972-ben érte el, amikor legyőzte az addig veretlen Borisz Szpaszkijt a döntőben, és ezzel sakkvilágbajnok lett. Mindmáig ő az egyetlen amerikai születésű versenyző, akinek ez sikerült. A hidegháború logikája szerint a hagyományosan orosz sakkelit legyőzéséért – a világbajnoki címen túl – azonnali hírnév és népszerűség járt.
1992-ben hatalmas médiaérdeklődés mellett újrajátszották a döntőt Szpaszkijjal Belgrádban. ’72-ben az „évszázad sakkpartijáról” beszéltek, most Fischer az „évszázad visszavágóját” nyerte meg.
Ugyanakkor ezzel elveszítette a jogot arra, hogy visszatérjen az Egyesült Államokba. A belgrádi pénzdíjas meccsen való amerikai részvétel ellentétben állt a háborús Jugoszlávia elleni gazdasági szankciókkal. Erről előre figyelmeztették Fischert, aki a hivatalos papírra szó szerint köpött.
A hibridizációnak, a kulturálisan hibrid formáknak néha egészen különös jelenségei alakulnak ki. Legutóbb a mikrószinttel foglalkoztam: a családokon, illetve az egy egyénen belüli “keveredésekkel”. Vannak persze átkozottul furcsa/vicces dolgok “makrószinten” is. Emlékszem még, hogy 1989-ben mennyire meghökkentem Washington D.C.-ben, amikor egy csoport tüntetõ fekete fickóval találkoztam a Fehér Ház elõtt (ami akkor épp nagyon hasonlított a tavalyi Kossuth térre). Hosszú fehér tógákat hordtak, zenéltek és Dávid-csillagos transzparenseket tartottak a magasba. Rákérdezve, hogy ez mi ez, közölték, hogy azért mérgesek és azért tüntetnek, mert valójában õk. a. zsidók. Mózes maga is fekete volt, a fehérek pedig gerinctelen tolvajok, akik ellopták tõlük a történelmet és minden alap nélkül bitorolják a mai napig ezt a (zsidó) státuszt. Loller, schmoller, gondoltam, és átnéztem picit a GreenPeace tüntetésre is.
Most újra találkoztam ezekkel a fickókkal, akik Black Hebrew Israelites-nak hívják magukat (Fekete Héber Izraeliták), ezúttal az információs szupersztrádán koccantunk össze, õk meg én. A bejegyzés folytatódik! ››
Legújabb kommentek a JP-n: