Tom Lehrer egy klasszikus New York-i (a szó amerikai értelmében vett) liberális zsidó értelmiségi. Végzettsége szerint matematikus. Egyébként meg az egyik legviccesebb dalszövegíró. Sosem csinált titkot politikai nézeteiből, ugyanakkor nem kapaszkodott fel a 60-as évek végén a New Left által felemelt, magukat vérpisilősen komolyan vevő majmok mellé.
Azt mondja, zenével és humorral nem lehet különösebb hatást elérni. A humor mindig másról szól, valójában mindig máson nevetünk, akárki is legyen az – valójában rajta röhögünk, tehát nekünk nincs mit változtatni. Meg a jó vicchez időnként nagy túlzás kell, így aztán joggal mondhatjuk: de hiszen ez túlzás, nincs is (ekkora) baj. Illetve azt is mondja, hogy aki nevet a viccein, az már nagyjából úgyis egyetért vele, aki nem ért vele egyet, az nem fog nevetni, és nem fog megváltozni, ő sem változott meg attól, hogy jobboldali humoristákat hallgatott kísérletképp.
Ezért, vagy másért, ki tudja, mindenesetre az ellenkultúra megerősödésével Lehrer gyakorlatilag visszavonult, a hetvenes évek eleje után 25 évig nem adott élő koncertet, egészen 1998-ig. Előtte azért még mindenki megkapta tőle a magáét:
(Megjegyzem, olyan tényleg létezett, hogy National Brotherhood Week, egy rasszizmus-ellenes programsorozat volt minden évben, 1965-ben ennek az első napján gyilkolták meg Malcolm X-et, ezek után született az előző dal, felteszem, részben legalábbis a hasonló programok kétes hatékonyságára reflektálva.) A bejegyzés folytatódik! ››
