JP Army felhívásunkra máris sok írás érkezett, 24 órán belül például két anyagot is kaptunk Philip Glassról. Duoposzt lett belőle!
Tony:
Philip Glass azon világhírű művészek közé tartozik, akiknek ismertsége és megbecsültsége kis hazánkban igen csekély.
Glass emigránsok gyerekeként született 1937-ben, Baltimore, Maryland-ben. Vajon kik voltak a szülei? Természetesen (észak-)kelet(!)-európai zsidók.
Apjának zeneboltja volt, így kora gyerekkorában megismerkedett a zenei kínálattal Bach-tól Bartókig. Matematikát, filozófiát és zenét tanult. Saját bevallása szeint zsidó-taoista-hindu-spirituális-buddhista, azaz JP-olvasó is lehetne, ergo jóarc.
Az operatrilógiájának első részeként 1976-ban mutatta be az “Einstein on the Beach” (Einstein a tengerparton) című művét, amit szokás (helyesen) a XX. század második felének legfontosabb komolyzenei alkotásának nevezni. Glass ezzel a darabbal
eltörölte a komolyzene merev sablonjait, minimalizmusa ellenpéldája a Vangelis-féle elektrogiccsnek.
A trilógia másik két része a Mahatma Gandhi életéről szóló Satyagraha (1980) és az akkád, óhéber illetve ősi egyiptomi nyelveken énekelt Akhnaten (1984). A három opera alcíme: Az ember, aki megváltoztatta a világot az eszméje erejével.
Glass zenéje repetitív strukturákra épül különböző formákban. Néha egészen emészthető, bár az igazi Glass-darabokban lazán mehet ugyanaz a motívum kis változással 20 percig. Ezzel kapcsolatban van is egy vicc Amerikában:
Kopp-kopp
- Ki az?
Kopp-kopp
- Ki az?
Kopp-Kopp
- Ki az?
Kopp-kopp
- Ki az?
Kopp-kopp
- Ki az?
Philip Glass.
Budapesten július 3-án és 4-én mutatta be új művét, a Vágyódás könyvét a MűPá-ban.
Pár hete Shadai felkért, hogy mint zs-legenda és tabu-felelős, írjak a zsidóság és a homoszexualitás viszonyáról a rövid időre megtiltott, aztán engedélyezett meleg felfonulás kapcsán. Hát őszinén szólva sokat nem tudok a kérdésről, mert 1) eleve nem nagyon izgat a meleg-nem meleg kérdéskör (legutóbb 19 évesen izgatott, amikor életemben először láttam római tógákban csókolózó fiúpárt egy londoni bárban); 2) ortodox gimnázium volt diákjaként még a hetero szex is nehézkesen merült fel; képzelem mi lett volna, ha az azonos neműek szerelmi életéről faggatjuk az egyszem vallástanárunkat. A bejegyzés folytatódik! ››
Egy pillanatig elméláztam azon, hogy milyen lenne disznóháton utazni Izraelbe. Hát biztos kényelmetlen. Viszont beengednének; és még deszkapadlón sem kellene egyensúlyozni.
Amikor először hallottam a szóbeszédet, hogy Izraelben mégis (!) vannak malacok, csak deszkapallón tartják őket, egyfelől enyhén megrengett bennem a zsidó következetességbe vetett hitem, másfelől elkezdtem sajnálni szegény állatokat, akiknek a szúrós raklapokon kell leélni az életüket úgy, hogy nem túrhatják a nedves rózsaszín orrukkal a földet. A bejegyzés folytatódik! ››
A huszadik születésnapomra megkaptam a “Wad Zsidó Nõ Kellékei” installációt két barátomtól. A csomag a következõket tartalmazta: egy ostor (sajnos kicsi volt), egy harisnyatartó (sajnos nagy volt) és egy lyukas lepedõ (ez is kicsi volt). Nem igazán lepõdtem meg, hiszen számunkra, a Wesselényi utcai gimnáziumban végzetteknek, az érettségihez az is hozzátartozott, hogy az ember lánya képezi magát a vallásos élet pletykáiból. A bejegyzés folytatódik! ››
A Wesselényi utcai ortodox(-nak szánt) gimnáziumba jártam, közvetlenül a rendszerváltás utántól öt évig. Az iskola – vallási tájékozódásunkat és szocializációnkat elõsegítendõ – már az elsõ évben kiszervezett minket Szukkotra egy kedves zürichi családhoz. üröm az örömben, vagy öröm az ürömben attól függõen, hogy melyik féltõl halljuk a történetet, a család kissé késõn értesült jövetelünkrõl, és beszerveztek maguknak vidéki programot. Így otthagyták nekünk – három 15 éves lánynak – a lakást, Zürich vallásos negyedének közepén. Hát nem voltunk mintalányok: rövid idõ alatt sikerült a kóser lakást teljesen eltréflizni, a szomszédokat kiborítani a szombati porszívózással, eltörni a kristály sótartót és elrontani a telefonszámlaszámlálót. Ezen három napos tevékenységünk közben vetõdtünk a hálószoba felé. Persze kiváncsiak voltunk nagyon, hogy “hogy csinálják az ortik”, van-e valami látható nyoma a vélt “másságnak”. De nem láttunk semmit a két egyszemélyes ágyon és a parókákon kívül. Ekkor Kati – aki már akkor sokkal mûveltebb volt vallási ügyekben – elõrukkolt. “Tudtátok, hogy ha egy orti pasi szeretkezni akar a feleségével, akkor ezt úgy jelzi, hogy hozzávágja a kipáját?” Néztünk rá bociszemekkel, hüledeztünk és ingattuk a fejünket, hogy micsoda macsó hely ez az ortodox hálószoba. Kati elültette a szecskát. A bejegyzés folytatódik! ››
Legújabb kommentek a JP-n: