Szukot után etróg, azaz eső után köpönyeg. Jócskán benne vagyunk ugyanis a szukot (lombsátrak) ünnepében. Nekem mégis most kéne írnom róla. Kicsit késő ugyan, de lévén a Charlie eleve későn érő típus, talán még sem áll tőle(m) alkatilag távol ez a feladat. Szerencsére a lombsátrak ünnepe hét ill. nyolc napos ünnep (Izraelben és a reformok számára rövidebb, a szórványban élő ortodoxok ill. konzervatívok-neológok számára egy nappal hosszabb), így még hátra van belőle kettő ill. három nap (ki hogy számolja), talán még lelkesíteni is tudok.
Nálamnál avatottabb ortodox és liberális emberek (rabbik) összefoglalták az ünnep tudnivalóit. Mivel azonban ez az ünnep nagyon is spirituális, lelkesíteni szeretnék vele kapcsolatban. Ezért magam is írnék az ünnep spirituális vetületértől egyet s mást. Avatatlanul. Némileg keresetlenül is.
Szukot eredetileg a sávuottal (a hetek ünnepével, azaz a zsidó pünkösddel, a zsengék bemutatási ünnepével) kezdődő betakarítási időszak végének vigassága volt. Az ünnep maga annyiban peszách (a zsidó húsvét) ellenpontja, hogy ez az ünnep is imitációra, az ünnep mögötti igazságok játékos színrevitelére épül, mert hogy a vallás alapvetően játékos valami: spontán lenne ő, ha hagyná(n)k. Ahogy a széder estéjén eljátsszuk, lelkileg és testileg is átéljük, hogy magunk vonulunk ki Egyiptom földjéről, tehát válunk szolgákból szabadokká, úgy szukotkor a sivatagi vándorlás, a honfoglalás előtti pusztai kóborlás időszakát éljük újra. A mimézist megkönnyítendő lombsátrat építünk, helyesebben tórai parancsolat értelmében kell építenünk, s egy hétig ebben laknunk. Zsidóként azt visszük színre tehát, hogy jövevények (azaz voltaképp gérek) vagyunk. Civilizációkritikus korunkban ebbe a történelmileg visszapillantó játékba érdemes becsempésznünk újabb, aktuális tartalmakat. A szukánk lehet ökoszuka, megemlékezhetünk pl. az ember és a természet megbomlott harmóniájáról, az emberiségnek a teremtéssel és a történelemmel szembeni felelősségéről is.
A sátorban történő lakást lehet szó szerint, és lehet spirituálisan is venni. A vallásos hagyomány a kettőt ötvözi. Súlyt fektet arra, hogy a lombsátorban legalább étkezzünk, mert ez a lakás (lakozás) egyik fontos ismérve, de aki igazán komolyan veszi a lombsátorban való lakás parancsolatát, az legalább délután szunyókál is benne, a legbátrabbak tényleg ki is költöznek, ha erre az időjárás lehetőséget ad (fölfázni, kérem, nem vallási érdem!). Vannak olyanok, akik a lombsátorban szeretkeznek is. Ez szökőévben, amikor az ünnep már későn köszönt be (idén pl.), bátor tett. A kalandturizmus kategóriájába tartozik. (A kalandot nem úgy értem…)
Az ünnep második jellegzetessége az ünnepi csokor, a luláv (vagy lülef). Róla részint szimbolikus üzenete, 
részint pedig lelkesítései szándékaim miatt beszélek. Négy fajta növényből kötik: etrógból (citrusfa gyümölcséből), lulávból (pálmaágból), hádászból (mirtuszból) és árávából (fűzfából). A csokor közkeletű magyarázata szerint a gyümölcs jó illatú és ízű, a pálmaág jó ízű gyümölcsöt termő fáról van, de a fa gyümölcsének nincs illata, a mirtusz ága jó illatú ugyan, de gyümölcse nincs, a fűzfának pedig se illata, se gyümölcse, azaz se íze, se bűze. E négy fokozat a hagyományos értelmezés szerint a vallás és az egyén viszonyában is megfigyelhető: van, aki megtartja a parancsolatokat és tanulja is a Tórát, van olyan, aki ismeri a Tórát, de nem tartja a micvákat, van olyan, aki tatja a parancsolatokat, de a tanulást elhanyagolja, ahogy van olyan is, aki sem a tudásra, sem a parancsolatok teljesítésére nem törekszik. A hagyomány allegorézisében belőlük áll össze a nép, azaz a csokor. I-sten úgy rendelkezik, belőlük mindből kell az ünnepi csokrot összeállítani: sajátos módon egyik típus sem fontosabb, s egyik sem értéktelenebb a másikánál, ők együtt a választott nép (ezen ne is csodálkozzék senki soká: a hit paradoxon). A csokrot a reggeli ima dicsőítő zsoltárokat mondó részében (a hálélban) szokás a négy égtáj felé, majd fölfelé és lefelé rázni. Most hétfőn, az ünnep utolsó félünnepi napján ér véget a luláv rázásának és a sátorban lakozásnak a micvája. Aki tehát teheti, főképp ha eddig nem tette, hétfőn menjen el valamelyik körzetbe, s rázzon lülefet, üljön egy kicsit a sátorban és egyék ott valamit (a körzetek mohikánjai segítenek a szukotba tévedő marslakóknak [©Marx György]). Estig ezt akkor is megtehetjük, ha a reggeli imát lekéstük (érdemes az esti imára annyival előbb menni, hogy még napnyugta előtt tudjunk ülni egy kicsit a szukában, s elmajszolni, mondjuk, egy banánt).
Hétfő este beköszönt szukot utolsó napja, smini acáret, mely az izraeliek és a reformok számára, lévén az ünnep utolsó napja, egybeesik azzal a szimchát Tórával, vagyis a Tóra azon örömünnepével, mely a szórványban élő ortodox, neológ és konzervatív zsidók számára majd csak egy nappal később kezdődik. Az esti gyertyagyújtáskor szokás a család halottaiért is gyújtani egy-egy emlékmécsest. Az ünnep utolsó (előtti) napján délelőtt ugyanis házkárát (jizkort, mázkirt) tartanak, vagyis halottakért szóló imát mondanak. Kedd este jön el az ünnep utolsó napja (izraelieknek, reformoknak — mint említettem — már egy nappal korábban, smini 
áceretkor). Ez a tóra ünnepe. A rabbik elrendelték ugyanis, hogy ha egy közösség a Tóra olvasását befejezi, akkor rendezzen ünnepséget, és kezdjen bele a Tóra olvasásában újfent, kifejezvén így, hogy a Tóra tekerése, forgatása sosem szakad meg. Mivel újabban a legtöbb helyen (kivétel reform és konzervatív hitközségek többsége) nem az eredeti hároméves tóraolvasási ciklus van érvényben, hanem az egyéves, ezért úgy rendezik, hogy a szukot utolsó napja és a Tóra olvasásának befejezése ill. újrakezdése minden évben essenek egy napra. Ilyenkor (a reggeli imán) szokás a tóraszekrényből kivett tóratekercsekkel táncolni. A közösségek hosszan vonulgatnak körmenetekben a tórákkal, mindenkinek jut tehát lehetőség arra, hogy kezébe vegye a tóratekercset és hordozza (vigye és megtartsa). (Magyarországon a reformoknál a nőknek is van erre módjuk, a konzervatívok tudtommal délelőtt nem tartanak istentiszteletet, a neológok és az ortodoxok pedig még nem egalitáriánusok, viszont ami késik, nem siet.) Ezen a reggelen az összes körülmetélt zsidó férfit szokás fölhívni a tóra elé. A végén egy jelképes fölhívást még a gyerekek is kapnak: kiterjesztenek föléjük egy imaleplet és megáldják őket Jákob atyánk áldásával (fiúkat, lányokat vegyesen). Ilyenkor kezdik újra olvasni a Tórát. Szokás liberális helyeken a gyerekeknek meg is mutatni a tóratekercset, magyarázni nekik róla, valamint édességgel tukmálni őket (ami azt illeti, a szénhidrátok kiskorúak testébe történő könnyelmű bevitele már az esti istentisztelet alatt megkezdődik, mert hogy a csokiztatás neológ helyeken a liturgiai szerves részévé vált az elmúlt másfél évszázad során, amit élelmezés-egészségügyi szakemberek — amúgy teljes joggal — káros vallásos buzgalomnak tartanak). Ez tényleg örömünnep. Kezdő zsinagógalátogató is jóval kötetlenebbnek érzi, érezheti, mint más alkalmakat. Nem rossz gondolat tehát régen tervezett első zsinagógalátogatásunkat éppen szimchát tóra estéjére (kedd estére) vagy reggelére (szerda reggelre, délelőttre) időzíteni. Érdemes szerda délelőtt kiskorúakkal templomba látogatni. A számukra különösen nagy élmény tud lenni a templomban ricsajozó többi kiskorú zászlót lobogtató, lufit dobáló kavalkádja. Nagyon flódnik. (Úgy értem, meg lehet őket zabálni.)
A csokor kevésbé tradicionális értelmezésében a női (etrog) és a férfi (lulav) princípium is megjelenik…
http://ejmmm2007.blogspot.com/2007/10/four-species.html
Egyébként itt lehetne egy érdekes kísérlet: töltsön fel minden “körzet” és független hitközség egy fotót a saját szukkotjáról!
?
Nem rossz ötlet. A Frankel és a Lágymányosi (Bét Sálom) ma reggeli összevont imáján pl. készültek fotók.
A klauzálterasz (maromtető) szukkáról is biztosan vannak fotók.
Nagyon jó az összefoglaló amúgy, engem lelkesített!
Jó ünnepet kívánok a Szukotra és a közelgő Szimchát Tóra ünnepére!
Nagyon érdekes ez a post, a kívülállók is megismerhetik a zsidó
ünnepeket. Én is minden évben megnézem a szukkót, igaz, hogy csak
az utcáról. Nem merek bemenni, mivel nem vagyok zsidó.
Erzsébet: nyugodtan bemehetsz pedig, sőt, ha bírod a lépcsőzést, akkor fel is mehetsz (a maromtető a klauzál tér 2. tetőteraszán van)!
Kösz szépen, engem nem a lépcsőzés tart vissza. Én Miskolcon lakom,
úgy látom a vallásos zsidók zömmel idős emberek, nem vennék jó néven,
hogy egy siksze ott ólálkodik. Egyszer láttam csak belülről s zsina-
gógát, pedig egész életemben ott mentem el előtte. Akkor is a gondnok
vitt be. Amikor kijöttünk a mártír emlékművet néztem meg nagynénémmel,
egy öreg néni szabályszerűen elküldött minket melegebb éghajlatokra.
Ennyi a hazai élményem.Egyik évben fiamnak mutattam meg a szukkót,
egy férfi teljesen le volt döbbenve, hogy én honnan ismerem ezeket.
A mai világban könyvekhez is hozzá lehet férni és az internet segít-
ségével is sok ismeretet lehet szerezni.
Hozod ki belőlem a PR-est! Muszáj megemlítenem tehát, hogy Fűszeres Eszter november 6-án megjelenő könyvében lesz egy egész fejezet a zsidó ünnepekről, gyönyörű fotókkal illusztrálva.
Bakosné Berdő Erszébet részére
Nekünk több szerencsénk volt, kitartóak voltunk, és sikerült egyszer bejutnunk Miskolcon a zsinagógába külföldi vendégemmel, még a sófárt is megfújták 3x tiszteletünkre.
Kárpótlásul küldöm szeretettel a Tóra Örömünnepe alkalmából ezt a kis betekintést, hogyan ünnepelnek a zsidók:
http://www.youtube.com/watch?v=TIy67Sz-d28
kedves erzsebet, a marom teto teljesen nyitott, senkinek a nadragjat nem huzigaltuk meg le, h korul van e metelve, es a noktol sem erdeklodtunk soha ki temette a nagymamat.
a szimhat tora egyik legszebb resze, hogy egy ponton kifeszitunk egy taleszt (imatakarot) ami ala mindenki beallhat, zsidok, nemszidok, gyerekek, felnottek, sot, affele aldasban is reszelsulnek kollektive es egyenkent is.
idosebbek is jonnek, de a tobbseg nalunk foleg 16-45 kozt van. saccra.
hogy ez ne csak a reklam helye legyen, hozzateszem, h a legtobb zsinagogaban foleg nagyunnepekkor sokan vannak, es egyaltalan nem neznek ki, ha odamesz.
fura felelem ez a zsinagogaktol, marmint a kinezes. erdekes, h egy templomba az emberek gatlas nelkul bemennek, egy zsinagoga meg “zart es felelmetes.”
nem mondom, h nincs ennek semmi alapja, mer’ a legtobb helyen azert van..
de elsore ez az alap inkabb az, h pentek este es szombaton a legtobb pesti zsido kozossegbe kabe ugyanazok az emberek jarnak, tehat ismerik egymast.
nana, h megneznek egy ujonnan jovot.
igazabol ha zsido ha nem.
lágymányosi szukka
Köszönöm szépen a meghívásotokat! Sajnos mostanában nem tudok fel-
utazni a fővárosba. Már írtam róla, hogy két évvel ezelőtt sétál-
tunk a zsidónegyedben. Múzeumot, zsinagógákat látogattunk. Az ottani
dolgozók és az utca zsidó emberei is nagyon készségesek voltak..
A fiam angolul beszélt egy amerikai hászid sráccal. Gondolom, a
fiatalabb hívők és rabbik nyitottak a vendégek felé. Én azt is meg-
értem, hogy tartanak az idegenektől, sok ember anyagi haszonszerzés,
vagy az alijázás miatt be akar térni.
pilpul, én is félek az itthoni zsinagógáktól (most nem azért, mert az egyik barátom kántornak készül, és riogatja némelyik sabatkor a nagyközönséget) de izraelben soha nem éreztem ezt. ott mondjuk mizrahi zsinagógába , de teljesen más volt a légkör, mint itthon.
még több fiatalt a zsinagógákba!
bár nemsokára az ortodox suliban fogok tanítani (ezt muszáj volt leírnom:))és hát remélem változik a véleményem jó irányba, de tény, hogy itthon nem éreztem olyan jól egyik helyen sem, mint az erecben.
Charlie ! Én személy szerint köszönöm a cikket, nekem nagyon érdekes
és szellemes volt. Kár, hogy nem hamarabb jelent meg !
izraeli zsinagogak valoban nyitottabbak, egyszeruen nagyobb a merites, csaladok vannak, az egesz vallasos eletet termeszetesebben kezelik.
sok helyen marad idejuk es figyelmuk az ujonnan erkezore, vadidegenkent is meghivnak siman vacsorazni: az elso felmondat akcentusabol megallapitjak, h nem vagy helyi (jobb fuluek azt is, honnan vagy), es ettol (meg attol, ha egyedul vagy) tobbnyire meghatodnak, aztan aggodni kezdenek, h van-e hol megulnod az unnepet. (mert nyiiiilvan megulod, ha mar templomba mesz)
mirjam, igazad van, ilyet pesten nem nagyon lattam.
nyitott ortodox pesti kozosseget nem tudok ajanlani, maszortit (vagy olyasmit) igen: http://www.maszorti.hu -n az info. pentek estek vannak. program: kabalat sabat, ha szerencsed van vacsora, illetve tanulas.
Charlie,
Bár nem hiszem, hogy ez lett volna a szándékod, engem jól megríkattál. A második fényképednél szakadt el a cérna, már csak azért is, mert gyerekkorom “Nagy” Temploma – mely mellett ilyenkor a sátor állt, s melyben néha apám mellett én voltam a tizedik, s melynek homlokzatán a kőtáblák oly vészjóslóan tornyosultak fölém -, már csak igen kevesek lelkében létezik.
Én azért gondolom,hogy itt Mo-n az idős zsidók tartanak az idegenek-
től, a múltban nagyon sok kellemetlenségnek voltak kitéve. Az ilyen
minjenhez még a zsidó fiatalok is nehezen tudnak csatlakozni. A múlt
század 30-as éveiben az édesapám egy zsidó házban volt gyerek.
Ő mesélt az ünnepekről, gyakran volt vendég, imádta a zsidó konyhát.
Beszámolt róla, hogy Szukotkor az udvaron több sátor állt. Az akkori
modern fiatalok is vendégei voltak a kesztény ünnepeknek
.
A Király utca elején lakunk, és a házunk belső udvarán is áll egy lombsátor. Már két hete, mikor hosszabb külföldi tartózkodást követően hazajöttünk ott állt, akkor még nem tudtuk mire vélni. Azóta utánanéztünk. Nagyon pipec, az áram is be van vezetve, és többen – ha jól figyeltünk, köztük gyerekek is – laknak benne. Mindig is imádtam a Király utca nyújtotta sokszínűségét, ez azonban, hogy kinézek a háló ablakán és szukkát látok… Nagyon élvezzük.
Hozzátok most ezügyben ugrottam be, hogy megkérdezzem, nem néznének (néznétek) hülyének, ha jövőre, jelezvén, hogy örülünk, hogy ott vannak, kitennénk az ablakunkra egy “Happy Sukkot! – Boldog Szukotot!”-feliratot? Szokás ilyet mondani, kívánni?
Én biztos örülnék ennek. :)
Héberül amúgy: hag szameach (boldog ünnepet)!
Köszi, akkor megjegyezzük.
sziasztok! szeptember végén egy közösségi rádióban (Zöld Rádió) a zsidó vallással foglalkozó műsor készítésébe fogtam Darvas István rabbi (Nagyfuvaros) szíves közreműködésével (én magam csak egy érdeklődő református vagyok). időközben elkészült a második felvételünk, amiből nagyon érdekes dolgok derülnek ki arról mi is az a sátoros ünnep (a rabbi megfogalmazása szerint az “irracionalitás ünnepe”) és hogy a tóraünnep miért a tóra adás és nem a tóra kapás ünnepe. ezenkívül szó esik még arról is mire jó a leviathán bőre, valamint arról mi kapcsolja össze Pavlovot a cukorkával és a Tórával. szerintem érdemes meghallgatni. ha bárkinek ötlete, gondolata támadna a műsorral kapcsolatban, kérem ossza meg velünk akár itt, akár a honlapunkon!
link? :)
ha a nevemre kattintassz meglátod. :-)
http://radio.sztaki.hu/node/get.php/011pr2062
ez a közvetlen archívum cím ahol letölthető
Kedves FILOSZ!
Nagyon jó, hogy vagytok, öröm volt hallani!
kedves gabriel, köszönöm, és remélem még leszünk egy darabig. én egy évet erre fogok szánni, minden hónap utolsó hétfőjén lesz egy új felvétel, ha az Úr is éltet bennünket! gyere máskor is és szólj hozzá!
Kellemes lombsátorozást a csillagfényes égbolt alatt! :-)