Héber Kalapács

hebrew_hammer.jpg

Ha már Shabat, gondoltam, megnézem végre a Hebrew Hammert – régi hiányt pótoltam vele, itt éktelenkedik a gépemen már régóta.

Zseniális. Na nem olyan értelemben, hogy a Cannes-i fesztiválon díjaznák, vagy oszkárt kapna, nincsenek benne “nagy” színészi alakítások, sem egetrengetõ sztori. Zsidó. üs végre nem a Woody Allen-féle vonal, hanem teljesen más.

Persze az alap a JP-n már posztolt kocsmás jelenet (ahol persze Hebrew Hammer sékellel fizet, höhö), mégis nekem az tetszett a legjobban, amikor a Jewish Justice League (ahol van felelõs a zsidó médiaösszeesküvésért, viszont üres a szék a “zsidó sportoló” névjegy mögött) beléptetõ rendszerénél “nyavalygás-skála” is volt: ez is a sztereotípiákra játszik rá. Jól. (Három fokozat volt, “buddhist”, “dying” és a harmadik, pirosan villogó: “Jewish”.)

A másik a szolíd liberalizmus-fika, amikor a csajszi megkéri Adam Goldberget, hogy mondjon neki csúnyákat. Hebrew Hammer ugyanis nem a meghúzódó, gyáva, saját vallását is fikázó libsi zsidó, hanem vallásos, konzervatív és macsó. Annyira hagyománytisztelõ, hogy tûzharc közben elejti a fegyverét, és lefekszik aludni – hiszen Sabath van.

A harmadik pedig a végsõ csatában a “Jewish Guilt” jelenet, azaz a “zsidóság csodafegyvere”, a bûntudatkeltés, nagyon ott van.

Tehát itt is rájátszanak keményen a sztereotípiákra (zavartság – állandóan hadar, zsidó világfájdalom, bûntudat, stb.), de mégis máshogy. Különben én csípem a sztereotípiák kifigurázását, akárki akármit mond is.

Remek fricska, minden irányba. Na jó, az elején a “gentile”-os megjegyzés talán kicsit erõs. De mindent összevetve rendben van.

*Shabat Shalom, motherfuckers.*


A szerzõ reakciós.

0 Bátor to “Héber Kalapács”


Légy bátor!