A micve nem A. A. Milne egyik (kedves) teremtménye, hanem egy héber eredetû jidis szó. Fontos szó ráadásul: a vallásos zsidó életet talán ez a kifejezés határozza meg leginkább. Fordítása parancsolat, jelentése azonban ennél több: jócselekedet.
Az egész zsidó vallási rendszer ezekre a kötelezõ cselekedetekre, a micvékre épül, amelykbõl összesen 613 van a Tórában (õrület, tudom). A kedves idetévedt antiszemita olvasók kedvéért itt megjegyezném, hogy sem a nem-zsidók kizsákmányolása, sem más turpisság nincs a 613 parancs között. Van viszont jópár olyan micve, ami ma már nem alkalmazható és ezért már nem érvényes (pl. a Jeruzsálemi Szentéllyel kapcsolatos parancsolatok ilyenek).
A “hit” önmagában nem is számít annyira a zsidóságban: a cselekedet, a pozitív cselekvés a fontosabb értékmérõ. A zsidóknak persze nem elég mechanikusan végrehajtania a micvéket, hanem ezeket tudatosan kell tenni. Ahogy Kant is mondta:
Gondolj mindig arra, hogy ha mindenki úgy cselekedne, mint te, fennmaradhatna-e az emberiség!
Nos, elvben a zsidók is pont ilyen tudatosak.
De szerencsére azért nem csak elvben: a zsidó filantrópia bizony nagy és kiterjedt és korántsem csak a zsidókra korlátozódik. Itthon ez is még gyerekcipõben jár, de azért vannak klassz közösségi kezdeményezék is. Ilyen lesz szerintem a Micve Nap, december 9-én.
Kisgyerekek korai szocializációjára pedig ajánljuk a Mitzvah Man videójátékot.
ez a fickó tisztára seres lászló.
A legalsó kép engem egy vonatindító vasutasra emlékeztet. Hiányolom is a tányérsapkát. Micve Man amúgy asszimiláns, mert a mellén M-betû díszeleg, lehetne igazán מ-is. Kíváncsi leszek a nõi változatra.
Az ipse haja pedig nyilván azért fehér, mert beválasztották a szánhedrinbe.
De mitõl lila a háttér?
Jó ez a Judapest.org, tetszik.
Megvan, hogy ez az M-Man engem mire emlékeztet: Nem lehet, hogy õ egy külföldi UPC-reklám “kapitánya”?
Megoldás: õ Mr. Mitzveh, a “Who Wants to Be a Superhero” c. amerikai reality-show 2. évadjának szereplõje. A harmadik epizódban kiesett, mert nem volt elég bátor.
http://www.nashentertainment.com/television/superhero2
“Van viszont jópár olyan micve, ami ma már nem alkalmazható és ezért már nem érvényes (pl. a Jeruzsálemi Szentéllyel kapcsolatos parancsolatok ilyenek).”
Halkan és szerényen jegyzem meg, hogy érvényesek, csak ma nem tudjuk betartani. De amint felépül a Szentély, tartani kell ezeket a micvéket is.
Szerintem szavakon lovagolsz. Nem mondom, hogy ügyetlenül, vagy hogy nem szép a paripád, csak azt mondom, hogy lovagolsz a szavakon.
(Ha gondolhatod, ügethetünk egy darabon együtt…)
Hát, ha felépül a Szentély, remélem ezeket a micvéket nem kell betartani.
A ’tiltás” és a “plusz cselekedet” jellegû kettéosztása a micvéknek egy elég fontos szempont. Tiltásból pl jóval több van…
Ha ismereteim nem csalnak, ma amikor nincs Szentély összesen 83 parancsolat van érvényben. Az “annyira” nem is sok.
Hogy egészen pontosak legyünk: 83,3333.
A Szentélyhez és Shadai szavaihoz kapcsolódóan érdemes azon elgondolkodni, hogy a tanaiták közül nem egy és nem kettõ följárt (zarándokolt) ugyan a Szentélybe, de csak ajkaival mutatott be áldozatot (a Szentély területén állt egy zsinagóga), a papi ceremóniákat nem támogadta.
ez olyan karma féle?
Nem egészen. 38,6%-ig azonos a két fogalom.
Ha eljön a משיח és újra felépül a Szentély, akkor remélem nem bárányvér öntözgetésekkel kell töltenünk majd az idõnket. Ennél kvalitatívabb változásokra számítok.
Most hívott a mesiách mobilon. ürezhette, hogy múl szombaton nagyon zabos voltam rá, hogy akkor sem jött, mert elnézést kért, hogy egyelõre késik. Valami kardántengely-törésrõl beszélt, de nem mindig értem, mert furcsán keveri a hébert az arámival.
Ja, beszél még ófelnémetül, de azt meg én nem beszélem, sms-ben meg nehéz lenne…
Mi most nemrég tanultuk OR-ZSün az egyik “ifjú titán” rabbitól, hogy a micve igazából nem is jócselekedetet jelent, ahogy sokan félreértelmezik, hanem inkább valami kötelességfélét, mint egy lista, hogy ezeket kellene megcsinálnod. (Talán jobb szó a “kellene” helyett a “should”.) Szóval nem úgy kell értelmezni, hogy jócselekedet, hogy aki csinálta, az utána olyan jó embernek érezze magát, hanem egyszerûen teljesítette a micvát. Ne várjon jutalmat érte, ez legyen az alap.
üs szerintem ebben tökre igaza volt.
sztem nem
Nem véletlen, hogy a micvá jócselekedetként ment át a köztudatba. Jó néhány tórai rendelkezés a pontos mérték tekintetében homályos. Ilyen például a jövevényeknek, özvegyeknek és árváknak juttatandó széle a vetésnek. A Misná közismert helye ezért mondja, hogy nincs megszabott mértéke a szántó szélének (Péá 1:1), azaz adjál amennyit csak bírsz. Itt a kötelesség egyértelmûen jócselekedet, hiszen a Te egyéni belátásod „belékalkuláltatik”, csak a jótékonyság ténye és módja kerül parancsba, de nem a mértéke. Ebbõl láthatod, hogy a kötelességteljesítésnek vannak olyan individuális mozzanatai, melyek egyértelmûen tanúskodnak a jócselekedet teljesítõ személy jóságától. Azaz az „ifjú titánnak” igaza van abban, ha úgy gondolja, a parancsteljesítés nem öncélú érdem, hanem voltaképp kutya kötelességünk, de tévedne, ha ezt mechanikusan fogná föl (a talán kissé szerencsétlenül választott lista szó ilyes képzeteket társít), s úgy értené, hogy puszta rutinnal elintézhetõk a micvák. Jellemzõ, hogy a Talmud a micvá és a jó cselekedetek kifejezéseket kvázi szinonimákként használja, egymás után ugyanarra fölváltva. Az sem igaz, hogy a micvateljesítéshez a hagyomány nem képzettársít isteni jutalmat.
Legalábbis Jehudá háNászi mit sem tud arról, hogy a parancsolatok egy listát képeznek, melyeket az ember végrehajt, „oszt jól van”, köszönet nem jár érte. ? ezt inkább amolyan biztosítás-közgazdasági párhuzamba állította, és ekképpen fogalmazott: „Légy éppoly óvatos a csekély parancsolat teljesítésekor, mint a fontos teljesítésekor, mert nem ismered a jutalmát a parancsoknak, vedd számításba a parancs kárát, a jutalmával szemben és a bûn hasznát a kárával szemben.” (Ávot 2:2-4) Szerinte tehát a parancsteljesítést dotálják, a bûnt pedig szankcionálják. (csak nem simerjük, a pontos kurzust. So ein Pech!)
Rabbi Eleázár meg azt tanította, hogy legyünk buzgók a Tóra tanulásában, hogy tudjuk, mit feleljünk az epikojreszeknek, s hogy tudjuk ki elõtt fáradozunk, ki a munkaadónk (ומי הוא בעל מלאכתך), mert õ fizeti meg érte, ami jár. (Ávot 2:14)
Lehet ezt kevésbé ökonomikusan is megfogalmazni, mondjuk, igazságszolgálati zsargonra hangszerelve:
„Rabbi Eliezer ben Jáákov mondja: Aki teljesít egy micvát, szerez egy ügyvédet, aki viszont bûnt követ el, szerez maga ellen egy vádlót.” (Ávot 4:11)
A mássiách-hal kapcsolatban két szfárd visszajelzést is kaptam egyébként idõközben. A tengelytörést õk is megerõsítették, de amikor õket hívta, nekik a héberbe szír-arab kifejezéseket kevert, s ófelnémetül sem tudott egy kukkot sem.
Kicsit elbizonytalanodtam. Lehet, hogy messiásból is van egy szfárádi meg egy askenáz?