Mégis az első kérdés, hogy Obama hogy áll Izraelhez…
A palesztinokról meg mondjuk szó se volt. Pl.: Hogyan kívánja jobban belevonni a palesztínokat a béketárgyalásokba? Hiszen az újabb totális háború igen megeröltető lenne. Amerikának ép úgy, mint Izraelnek, vagy a palesztinoknak.

A történelem valóban jó össztönző erő. Bár nem az esztelenségig. Pl.: Jeruzsálem nevét sokáig Hierosólyomként írták, feltételezhető, hogy szkíta pásztorok alapították. II.andrás 20.000 fős sereggel ment kersztényháborúba, és ott rokonnépekre lelt, Jeruzsálem királyává is választották. ( Ekkor átkozta ki a Pápa másodjára- ekkor már a teljes magyarsággal együtt.) Tehát lenne kötődése a magyarságnak is oda, mégis felráncolnám a szemöldököm, ha valaki azzal jönne, hogy foglaljuk vissza Jeruzsálemet.
( Valószínű ki is nevetném. ) Magát Jeruzsálemet ettől még a világörökség részeként kezelem, szeretném egyszer megnézni és örülök, hogy összefüggésbe hozható a magyarsággal. De sokkal jobban örülnék, ha 20km-es körzetében Demilitarizált zónát alakítanának ki.

Genetikai kérdésekben nem vagyok túl jó. Józan paraszti ésszel nézve viszont egyet kell értsek. Attól eltekintve, hogy bár javarészt elemósódnak, vagy módosúlnak a genetikai határok. Azért nyomokban még utól érhetőek a sajátosságok. Pl. Magyar vonatkozásban a bodrog-közi vérvizsgálati eredmények - Kárpát-medencei őslakosság nyomait kutatták. Ám hasonló vérvizsgálatok inkább a keveredés mellett szólnak. Gondolom az az Izraelieknél is megvan. Hozzáteszem, ha ennek fényében nézem, gyakorlatilag tekinthetem az Izraeli -Palesztin konfliktust, akár testvérháborúnak is. És ez mégszomorúbb.

Shadai levezetése, miszerint ugyanazt a 40 évet az izraeliek és a palesztinok teljesen másként értelmezték - maximálisan igaz, és szerintem, ez az oka az egész békefolyamat kudarcának. Az, hogy európai fejjel gondolkodva akartunk, mi izraeliek békét kötni, holott a palesztinok és a környező arab lakosság mentális alapján kellett volna eljutni a békéig.
Ahogy, valójában eljutottunk a békés álethez a Golánon! - Ne tessék hörögni, ott van a legtutibb béke, mióta izraeliek vannak a fennsikon, és nem a szirek.
Annak idején, magam is teljes mellszélességgel támogattam a libanoni kivonulást, és a gázait is. Libanont illetően, azt hiszem, hogy az akkori érveink ma is állnak, bár a kibonulást egy katonailag nagyon erős határ kellett volna kisérje, és a Hizballa tevékenységét a nemzetközi médiában állandóan napirenden kellett volna tartani.
A gázai övezettel kapcsolatosan már sokkal kevésbé vagyok biztos abban, hogy helyes volt a kivonulás, hiszen a zsidók idején virágzó partszakasz kaszam-mezővé alakult, és mentálisan nagyon félreértelmezett lépés volt a palesztinok részéről.
Ennek a cikknek csak annyi a jelentősége, hogy jelzi, már az izraeli baloldat sem lehet teljesen palira venni, amikor a palesztin nyomor okát az izraeli agresszivitással igyekeznek magyarázni.

A nagyobb baj, hogy a palesztinok ma olyanok, mint a krónikus munkanálküliek - nagyon nehéz már visszaterelni őket az egyszerű, munkás hétköznapokba. Az államról beszélnek, de semmit nem tesznek meg érte. Emlékeztetném az olvasókat, hogy az izraeli, állami létezés polgári alapjait a huszas-harmincas években tették meg a zsidók azzal, hogy megszervezték az ellátási rendszereket, a Vizművet, az Elektromos Művet, stb. A működő állam alapja minden tekintetben ott volt már a Brit Birodalom árnyékában. Nemcsak a fegyveres testületek.
A palesztin autonómia területén a fegyveres miliciákon kivül szinte semmi nincs megszervezve. Az ENSZ ilyen-olyan szervezetei közreműködnek a polgári élet alapszolgáltatásaiban, korábban, amikor a Hamasz teret akart nyerni, akkor óvodákat és iskolákat nyitott, ma ezek kiscsoportos kiképzőtáborokká alakultak. Vizet, áramot, telefonszolgáltatást Izraeltől kapnak, munkárt oda kuncsorognak a szerencsétlen emberek, az élelmiszer segélyszállitmányok nehezitik az éhenhalást, izraeli orvosok mennek át időszakosan rendelni, EU-s és más segélyekből jut valami az embereknek, miután vezetőik lenyúlták a nagyobb összegeket, illetve fegyvervásárlásra költik a polgári élet megteremtésére szolgáló összegeket.
Ez a helyzet egyre csak fokozódik, mióta az Autonómia létezik - náluk a béke egyre távolabbi jövőbe datálódik.
Lényegében, ahogy az idő múlik, egyre rosszabb helyzetbe kerül a Palesztin állam léte. Teljesen mindegy, hogy hivatalosan kikiáltják vagy sem, a normálisan működő állam esélye egyre csökken, és ez nem a “fehér ember” gyalázata, hanem a saját rövidlátásuké.
Ennek a helyzetnek a kialakulásában, akár magamat is felelősnek vélem azzal, hogy a gázai kivonulást támogattam, de kétségtelenül, az izraeli baloldalnak is van mit mea culpáznia, és akkor az európai államok felelősségéről még egy szó sem esett.