Hol is kezdjem? Talán az lenne a legjobb, ha feketén-fehéren leírnám mégegyszer a tényeket. Tehát nem a konspirációs elméleteket, nem a sakkozgatásokat, nem a paranoiákat, nem az aktuál-pártpolitikai mérlegeléseket, nem a poszt- és egyéb racionalizálásokat, hanem az úgynevezett tényeket. Íme:

1. Egy fogyasztói-politikai konfliktus apropóján molotov koktélokat hajítottak ismeretlen tettesek április elsõ éjszakáján egy “zsidónak” konnotált újlipótvárosi üzletre, amely teljesen kiégett. A támadást megelõzõ napokban a tulajdonosok válogatott fenyegetéseket kaptak ismeretlenektõl, miután a KurucInfo nevezetû portál uszító hadjáratot indított ellenük.

2. A támadást a “Magyarok Nyílai” nevű fantomszervezet vállalta magára. A Bombagyár nevû honlapon az üzemeltetõ (Polgár Tamás a.k.a. Tomcat) az alábbi mondat kíséretében számolt be elsõként a történtekrõl: “Az elkövetõknek a Bombagyár szerkesztõsége ezúton fejezi ki köszönetét, egyúttal ismét üdvözöljük az erõsödõ magyar terrorszervezeteket a hazánkban uralkodó hungarofóbia elleni harcunkban.” A Bombagyár közleménye e szavakkal zárul: “SZÉP VOLT, FIÚK!” (link)

3. Az interneten keringeni kezdett egy levél (link), mely szerint Polgár Tamásék hétfõ estére akciót szerveznek a boltba, amelyen fekete nadrágban és bomberdzsekiben illik megjelennie a résztvevõknek, és nemzeti rock koncertekrõl kell majd “érdeklõdniük” a boltban. A megfélemlítés és további el- és megrettentés deklarált szándékából Polgár Tamás tehát demonstrációt szervez holnapra a Hollán Ernõ utcába (amit õ “flashmob” mûvészeti akciónak álcáz). Tomcat levelének néhány részlete:

“A boltra rárepült egy Molotov-koktél, de a jelek szerint a zsidó tulajdonos, és az általa alkalmazott oláh cigány szarzsák nem értett még ebbõl sem.”
“Kérünk mindenkit, hogy vegyen fel fekete nadrágot és bomberdzsekit, ennek hiányában pedig bármit, ami jelzi, hogy a magunkfajták közé tartozik.”
“A flashmobon ott lesznek valami gárda budapesti tagjai is.”
“A flashmobról a Bombagyár Televízió felvételt készít. Természetesen nem a ti arcotokat vesszük, hanem a zsidóét.”

Összefoglalva a tényeket: a radikális szélsõjobboldal átlépte a határvonalat a verbális agresszió és a tényleges erõszak között. Az elmúlt évek retorikai és virtuális vendettái után megjelent a szervezett fizikai “bosszú” mûfaja is a budapesti utcákon, amelyet a közismert szélsõjobboldali médiumok azonnal nyíltan ünnepelni kezdtek. Tény, ezért írjuk le, mondjuk ki: igenis tettlegességig fajul(óban van) a magyar szélsõjobb. Van egy növekvõ tömeg, amelyik zsidózik-cigányozik, fenyegetõzik-terrorizál, molotov-koktélozik, és még vállalják is lelkesen, bombagyárostul-mindenestül. Ez talán már nem az eddigi “definiáljuk a liberális véleményszabadságot” történet.

A reakció zsidó részrõl hatalmas: napok óta mindenki errõl beszél, számtalan olyan ismerõsömet is felhergelte ez a történet, akik eddig magasról szahartak a gárdákra és a provokátor pólóárusokra. Errõl beszélt ma anyuka és nagynéni a Szent István Parkban és a JP-t is csak ez tartotta izgalomban a hétvégén: kevesebb, mint 48 óta leforgása alatt rekordot döntött a hozzászólások száma a témának szentelt topikban. Ennek örülünk is, meg nem is. ün örülök, mert ismét bebizonyosodott, hogy a JP pluralista médiumként tud funkcionálni, ahol szabadon tudjuk megvitatni a minket érdeklõ ügyeket, érvek, szempontok, elképzelések, értelmezési keretek ütközhetnek. Másrészt szomorú vagyok, mert az is bebizonyosodott sajnos, hogy nem sikerül (egyelõre) beteljesíteni egy alapvetõ vágyunk: nem tudjuk kiemelni a “zsidózást” (zsidó létünket) az antiszemitizmus kontextusából. Akaratunk ellenére is belekerülünk, bekerülhetünk egy ilyen túlterhelt erõmezõbe.

Mi legyen?

Ezt sokan firtatták az “ügõ” topikban és sokan tették fel nekem személyesen is ezt a kérdést. ün nem akarok tutimegmondani semmit, inkább megosztom a szempontjaimat (és dilemmáimat). Nem feltétlenül fontossági sorrendben:

1. Tomcat provokatõr. Polgár Tamás éltetõ eleme a balhézás, a hisztériakeltés maga körül. Akcióival két célt kíván általában elérni: egyrészt, többet szeretne szerepelni a magyar kereskedelmi médiában mint Kelemen Anna és Gyõzike együttvéve, másrészt látványosan szereti azt is, ha elõzetes letartóztatásba kerül. A holnapi akciója dramaturgiája azonban elég soványka; ez lehet, hogy kevés lesz nemhogy a másodikhoz, hanem még az elsõhöz is. Itt jön be a zsidók segítsége. A zsidók köztudottan jók a dramaturgiában (ld. pl:Ószövetség), ezért most is ránk akar építeni. Ha elmegyünk, egészen biztosan emeljük a rendezvénye fényét. Legyen verekedés, bekiabálás vagy vicces-frappáns akció a részünkrõl, mindezzel az õ képernyõképességét, az õ relevanciáját fogjuk növelni. Akarjuk-e ezt?

2. Szolidaritás és egység felmutatása. Újlipócia, új-zsé-land felett a fenyegetettség sötét felhõi gyûlnek. Ez a budapesti zsidók egyik szívcsakrája és itt most bizony konkrét támadás és explicit fenyegetések értek minket. Megvédjük-e magunkat? Támogatjuk-e jelenlétünkkel a társainkat? Megmutatjuk-e, hogy mi nem félünk?

3. szempont: Törvény és Rend kérdése. A rendõrség vajon felgöngyölíti ezúttal sikeresen ezt az ügyet? Végre történik feljelentés uszítás ügyében (Btk. 156. §)? Ha igen, a vádat sikeresen fogja vajon képviselni az ügyészség a magyar bíróságokon? A köztársasági elnök vajon megnyilatkozik ez ügyben? Ha úgy gondoljuk, hogy ezúttal igennel válaszolhatunk, akkor nyugodt szívvel vethetjük el az “önvédelem” és bármiféle önbíráskodás eszközét. Ha máshogy látjuk a kérdést, akkor viszont helyet kaphatnak hagsúlyosabban a “Hebrew Hammer fantáziák“.

4. szempont: zsidó ügy vagy “társadalmi ügy”? Elvileg, ez megint nem kéne, hogy “a zsidók” ügye legyen. Ez az egész szarság a magyar társadalom - mindenki - problémája. Viszont látni kell: nem nagyon foglalkozik ezzel most “a magyar társadalom”, még az újságok is alig írnak az esetrõl. Nekem meggyõzõdésem, hogy az úgynevezett “középjobbnak” is állást kellene foglalnia az ügyben (sõt, talán az õ kezükben a megoldás), de ezidáig nem tapasztaltam nagy mozgásokat errõl az oldalról. A legtöbben úgy tûnik, hogy le vannak foglalva különbözõ konspirációs teóriákkal (”Szilvássy áll mögötte”) vagy egyszerûen csak a napi pártpolitikai mérleget nézik (”a halálfasza fog egy oldalon állni Lendvai Ildikóval”). Ezt nem tartom helyes és felelõs magatartásnak és remélem, hogy jobboldali barátaink észhez térnek.

A négy faktor kombinációjából fõzze ki mindenki magának a saját receptjét holnapra. Annyit viszont elárulok, hogy holnap 16:00 órára több (zsidó) társaság is tervezi, hogy nagy létszámmal megjelenik a Jászai Mari téren. ün mindenkinek a saját belátására bízom, hogy ott lesz-e (a szempontokat szerintem magadtam ehhez). Amit fontosnak tartok az az, hogy minél több újságíró is jelen legyen. Kedves újságírók! Ne legyetek beszariak, cinikusak vagy csak simán lusták. Gyertek el, nézzétek meg, gondolkodjatok el, írjátok meg - karakánul.

A többit majd megbeszéljük itt.